Megjelenés: 2019. március
Kiadó: saját kiadás
Produkció: Adrian Belew
Játékidő: 31:16
Stílus: progresszív rock
Pontszám: 9/10
Az amerikai gitáros, énekes és producer, Adrian Belew büszkén mondhatja el magáról, hogy gazdag zenei pályafutása során együtt játszott a 20. század két valószínűleg legnovatívabb és leginkább „kaméleon” rockzenészével, Frank Zappával és David Bowie-val, akik rendkívül fontos hatással voltak az alkotói fejlődésére. A kultikus zenészek közé a legendás brit progresszív zenekar, a King Crimson hosszú ideig tartó tagjaként írta be magát. A King Crimsonnál tovább kitartott, mint bárki más a történetük során, a nagy főnök, Robert Fripp kivételével, aki szokásával ellentétben mindig kegyeibe fogadta Belew-t, és még a nyolcvanas évek végén sem váltotta le, amikor úgy tűnt, hogy David Sylvian ugrik be a helyére. Belew a mai napig tartja a kapcsolatot Frippel arra az esetre, ha az valaha újra felhívná egy újabb együttműködésre, és 2009-es távozása a King Crimsonból az egyik ritka eset volt a zenekar történetében, amely nem a tekintélyelvű vezetővel való nézeteltérések következménye volt.
Adrian, aki számos mellékprojektben is otthagyta a keze nyomát, a nyolcvanas évek elejétől aktívan építi többnyire rendkívül érdekes szólókarrierjét is, amely 1982-ben a „Lone Rhino” című debütalbummal indult. Azóta már tizenhat stúdióalbumot készített. Legújabb munkáját „Pop Sided” címen jegyzik, és tizenegy új dalt tartalmaz. A „Pop Sided” felvonultatja mindazokat az artisztikus elemeket, amelyekkel Belew beírta magát a műfaj legnovatívabb gitárosai és legkarizmatikusabb énekesei közé, vagyis rengeteg többé-kevésbé szellemes gitáreffektet és különc szólót, kísérve az eklektikus énekével, amely hangzásában olykor a Lennon–McCartney-féle énekiskolát idézi. A régi „beatles-es” iskola ilyen példája már a nyitó „When Is It Coming Back”, amelyet kellemes akusztikus hangszerelés ízesít, és határozottan romantikus hangulat járja át. A King Crimson-rajongók a vadul neurotikus „Obsession” hallgatása közben, ahol „dongórepülés”-stílusú gitárszólók, disszonáns effektek és Adrian félig pszichotikus vokális üvöltözése uralkodik, egy pillanat alatt a kultikus „Neurotica” jut majd eszükbe.
A „The Times We Live In” bohókás pop-rock dal, jellegzetes „beatles-es” hangszerelési és vokális alapokkal, miközben a komiszkodó humor teljesen Adrianra vall. A nosztalgikus „Everybody’s Sitting” sikeresen lavírozik a pop és az avantgárd rock stílusparton között. A „Lobsters and Hypocrites” afféle stilisztikai folytatása a King Crimson-klasszikus „Indiscipline”-nek, amelyben Adrian egy csomó játékos gitáreffekt közepette mesél szürreális találkozásáról néhány igen furcsa alakkal. Az „Although” enyhén alter rockos alapokat tartalmaz, a központi hangszerelés és az énekdallam pedig a „bogarak” gazdag zenei örökségéből merít.
A „Take Five Deep Breaths”, amely kissé a King Crimson-sztenderd, a „Sex Sleep Eat Drink Dream” emlékét idézi, a „Pop Sided” legkísérletezőbb pillanatai közé tartozik. A „The Ladder of Life” című dalban, ahol a központi hangszerelés ismét a híres liverpooli négyes felé kacsint, a Talking Heads hatása is felfedezhető, ami nem meglepő, hiszen Adrian a nyolcvanas években jó néhány közös órát töltött velük. A „Road Rage”, amely úgy hangzik, mint az „Abbey Road”-korszakos Beatles és a berlini időszakbeli Bowie közeli találkozása, kellemes akusztikus ballada, amely mintha Adrian hangjára lett volna szabva. A melankolikus „Wait to Worry” egy újabb stílusában rendkívül változatos keverék, ahol táncritmusok, valamint pop-, funk- és progelemek keresztezik egymást. A záró romantikus instrumentális, a „Luminous” rövid, de finom gitárszólót tartalmaz, amely a mai King Crimsonba is jól beleillene.
A várakozásoknak megfelelően eklektikus „Pop Sided” albumon Mr. Belew rá jellemző energikus és szellemes módon örökítette meg alkotói önkifejezésének befogadhatóbb oldalát, bár az kicsit kísérletezőbb hangzások kedvelői is rengeteg érdekeset találnak majd rajta. Az album kiváló keresztmetszete zenei hatásainak, és azok számára is élvezhető, akik Adrianot leginkább az „Oh Daddy” slágerszingliről ismerik, és fogalmuk sincs arról, hogy a progresszív rock ikonja.
A kritika szerzője: Peter Podbrežnik
Számlista:
1. When Is It Coming Back (2:29)
2. Obsession (2:47)
3. The Times We Live In (2:52)
4. Everybody’s Sitting (2:33)
5. Lobsters And Hypocrites (2:28)
6. Although (3:41)
7. Take Five Deep Breaths (3:10)
8. The Ladder Of Life (2:58)
9. Road Rage (2:28)
10. Wait To Worry (3:24)
11. Luminous (2:26)
Zenész:
Adrian Belew – ének, minden hangszer
