Előadó: Nelson, Willie
Kiadó: EMI Records
Megjelenés: 2008
A Two Men With The Blues a blues és a jazz összeházasítása címén hozza össze a zenei világ két igazi nagy nevét: a countrylegenda Willie Nelsont és a jazztrombita mesterét, Wynton Marsalist. Egyedülálló, első pillantásra szinte elképzelhetetlen együttműködés ez, amelyet a két úr egészen különleges módon tavaly januárban, a Lincoln Home of Jazz központban tartott fellépésén talált ki magának, és amely a 2008-as nyár beköszöntével biztosan az egyik leginkább várt lemez lesz.
A Two Men With The Blues tíz elsőrangúan kiegyensúlyozott dalt kínál, amelyek mesterien állnak össze hatásos, kompakt egésszé. A stílusok közti elegáns manőverezést a ragyogó játék mellett még a két zenész kiváló kommunikációja is nemesíti. Ez végig az idilli, fülbarát megközelítésnél marad, a kísérletezős vizekre pedig nem tévedünk el túlzottan. Meglehetősen konvencionális zenei keverékről van tehát szó, amelyet a szélesebb hallgatóság számára szántak. A duó végig a szimbiózisra épít, amelyet csak ritkán szakítanak meg hangszeres csípősségű kitörések. Bemelegítésnek itt van mindjárt a lendülettel teli Bright Lights, Big City, a vokális country blues és a hangszeres jazz mérgesen jó keveréke, amely rugalmasságát leginkább annak köszönheti, hogy lelkesen játszadozik a jazz nyelvezetének alapjaival. A Rainy Day blues az előd példáját követi, akárcsak a karizmatikus My Bucket’s Got A Hole In It, ez a fúvósokkal humorosan hangszerelt, a múlt század húszas éveinek hangulatát idéző szám, amely „idegesítően” fúrja majd a dobhártyátokat.
Elég rokonszenvet arat Charles Georgia On My Mind-ja is. Az álmodozó zongoraváltozat, amelyet itt-ott finoman megszakít a trombita, elsősorban Nelson siránkozó hangjának köszönhetően válik könnyen befogadhatóvá. A remekül beillesztett zongoraszóló a dalnak még a hagyományos blues felé is ad egy fordulatot, bár csak egy pillanatra. Az Ain’t Nobody’s Business és a záró That’s All még egy lépéssel tovább megy a kutakodó fúvós-improvizációk irányába. Az előbbi tulajdonképpen afféle ambient továbbfejlesztése a fent említett Ray-féle remekműnek, a That’s All viszont tökéletes ellentéteként a zenekar összes tagjának improvizált vágtájaként mutatkozik be, akik az album végéhez közeledve harciasan kapják el az utolsó vonatot, hogy megmutassák az előadói képességeiket.
A rokon műfajú kísérletek áradata ellenére, amelynek az utóbbi években tanúi vagyunk, a Two Men With The Blues igazi felfrissülésként érkezik az idei nyárra, bár sokak számára félrevezető címével az autentikus blues rajongóinak nem éppen bőséggel kínál igazi élvezetet. Az viszont biztos, hogy a két műfaj, a blues és a jazz rugalmasabb tisztelői lelkesen fogadják majd, természetesen azzal a feltétellel, hogy nem riadnak vissza attól, hogy kicsit mélyebben belepillantsanak az ismeretlenbe.
Zenekar
Willie Nelson: ének, gitár
Wynton Marsalis: ének, trombita
Walter Blandind: szaxofon
Mickey Raphael: szájharmonika
Dan Nimmer: zongora
Carlos Henriquez: basszusgitár
Ali Jackson: dob
Produkció
Jazz
Számlista
1.Bright Lights, Big City
2.Night Life
3.Caldonia
4.Stardust
5.Basin Street Blues
6.Georgia On My Mind
7.Rainy Day Blues
8.My Bucket’s Got A Hole In It
9.Ain’t Nobody’s Business
10.That’s All
Az album hossza: 53.32
