Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Judas Priest
Kiadó: Sony Music
Megjelenés: 2016
Játékidő: 41:10 (a „Turbo” album hossza) // 101:45 (koncert a két bónusz CD-n)
Értékelés: 4.5/5
Tavaly év végén, a megjelenés harmincadik évfordulója alkalmából újra kijött a klasszikus Judas Priest-album, a „Turbo”. Ez az a bizonyos csúnya kiskacsa a széles diszkográfiai életműben, amelyet ez a legendás, a mai metal arculatának kialakításában sok szempontból úttörő angol zenekar – 1969-ben alapították Birminghamben – hosszú pályafutása során bejárt.
Magát a „Turbo” albumot több mint tíz éve értékeltük már az oldalunkon. Teljes terjedelmében elolvashatod ITT. Ezért az album keletkezésének részleteibe és hátterébe most nem megyünk bele.
Köztudott, hogy a Judas Priest a kiváló „Defenders of the Faith” (1984) népszerűsítésére indult, rendkívül sikeres turné után – az album máig a zenekar egyik legjobb munkájának számít – nagyobb kirándulásra vágyott a kísérleti hangzások világába. A Judas Priestről mindig is elmondható volt, hogy rendkívüli alkotói bátorság jellemzi, hiszen albumról albumra újabb sikeres lépéseket tett merész hangzásbeli és stílusbeli átalakulások felé. A „Turbo” esetében azonban ez a húzás nem fizetődött ki a legjobban. Akkoriban, amikor a szintetizátorok elárasztották a kereskedelmi zenét, és eleinte lassan befurakodtak az AOR és a hard rock műfajába, ez a divathóbort a metalt, illetve annak akkori fejlődési arcát sem kerülte el. A thrash metal fiatal volt és virágzó, az NWOBHM mozgalomból már csak a parázs izzott, megmaradtak a titánok, az Iron Maiden, akiket ekkoriban lassan utolért, majd megelőzött a Metallica, a death metal és a black metal vajúdott, a folk metalra pedig szerencsére még senki nem gondolt. Ami a korabeli szintetizátoros kísérletezést illeti a metalban, ma már nem titok, hogy messze az Iron Maiden úszta meg a legjobban, akik a legkevésbé távolodtak el az eredeti hangzásuktól, amikor 1986-ban megjelent kiváló, felejthetetlen albumuk, a „Somewhere In Time”. A Saxon, akiket az EMI épp ki akart dobni, lázasan (de sikertelenül) még egy utolsó kísérletet tett az amerikai piac meghódítására a megcukrozott, AOR-os „Destiny”-vel, amely a szintetizátorok súlya alatt roskadozott. Ebből a szempontból a Judas Priest igen felszabadultan működött. Az amerikai piacot rég meghódították, így a „Turbo” bár erősen kereskedelmi szemléletű album, összképében mégis abszolút zenei különc, olyan, amilyen még soha nem jelent meg a galaxisban. Sajnos a szintetizátorok helyenként hangzásban nagyon ügyetlenül vannak megszerkesztve az elemi metaltorzítással keverve, ezért a Judas Priest a „Turbo”-val csak nehezen igazolja a megszolgált hitelét, hírnevét és magas árfolyamát, ha visszatekintesz az elődökre és a pályafutás felejthetetlen mérföldköveire, köztük a legfontosabbakra, amilyen a „Screaming For Vengeance” (1982), a „Defenders of the Faith” (1984) és/vagy a „British Steel” (1980).
A gitárfrázisok közé beférkőzött a szintetizátorok összenyomott hangzása, ami a nyitó Turbo Lover-ben még nem jelent akkora akadályt, később viszont elrontja a dolgokat, főleg a balladisztikus Out in the Cold elég szerencsétlenül felépített, száraz felvezetésében, pedig szerzeményként ez a „Turbo” egyik csúcspontja. A „Turbo” néhány erős kompozíciós pillanatot tartalmaz. Ide tartozik: Turbo Lover, Locked In, a már említett Out in the Cold és a záró Reckless, amelyet a filmipar nagyágyúi hiába kunyeráltak a zenekartól a „Top Gun” filmzenéjéhez. Ha a Judas Priest beleegyezett volna, a számot később nem használhatták volna a „Turbo” albumon. Helyette a „Top Gun” filmzenéjére a kiváló Cheap Trick-szám, a Mighty Wings került. A jobb pillanatok közé feltételesen még a Hot For Love is besorolható.
A szerzeményi szempontból gyengébb pillanatok: Parental Guidance, Private Property, Rock You All Around the World, valamint Wild Nights, Hot & Crazy Days. A meglehetősen bugyuta szövegek mellett (a Judas Priestet soha nem tartották különösebben éles eszű költőknek), amelyek ezeket a dalokat kísérik, a zenekar ezekben jócskán a „party time” hangulatra akaszkodik, ebből viszont bőven volt már a szelídebb „Point of Entry”-n (1981), ezért a dolog most nem gyújt. A produkció digitális hidegségét, a metaltól teljesen idegen hangzásvilágot tovább fokozza a dobgép, amely a szerzésben előnyt élvez. Dave Holland dobos ezúttal teljes statiszta szerepet kapott, hasonló sors várt rá 1988-ban is, amikor a Judas Priest kiadta a „Ram It Down” albumot. De ez már egy másik történet. A ritmusok a „Turbo”-n egydimenziósak, az átmenetek ritkák, már ha egyáltalán vannak, a táncos lépéseket pedig a „Turbo”-n könnyedén felváltja a „headbangelés”, amire a metalosok tévesen és hiába számítottak az album 1986-os megjelenésekor. Röviden: ezt az albumot ma a RockLine ötből három csillagra értékelné. Az újrakiadás remasterelt változata egyébként nem hoz különösebb hangzásbeli különbséget, ha összeveted az album 2002-es újrakiadásának remasterével.
Mi hát az igazi nyeresége a kibővített, újra remasterelt és újra kiadott „Turbo”-nak? Nem nehéz kitalálni. Ez a két bónusz CD, amelyen egy teljes koncert van rögzítve az akkori amerikai világturné egyik állomásáról, amikor a Judas Priest Kansas Cityben, a Kemper Arenában lépett fel. Ugyanarról a turnéról („Fuel For Life World Tour”) származó koncertpillanatképről van szó, amelyről az 1987-ben kiadott hivatalos koncertlemez, a „Priest.. Live!” is való. Mivel a bakelit formátum időkorlátokat szabott, a „Priest… Live!” megvágott, átszabott album lett. Így sosem jelent meg egy darabban, tetőtől talpig. Csak a 2002-es remastere szolgált néhány további számmal, amelyeket a Judas Priest a turné során játszott. A Kemper Arena-felvétel viszont meglep, nemcsak az isteni módon kisimított hangzással, ami a ragadozó „durvaságával” azonnal libabőrt csal elő, hanem rögtön a setlisttel is. A második helyen ugyanis nem a Heading Out to the Highway áll, hanem a kiváló Locked In, amely a „Priest… Live!”-ról hiányzik. Az új változat vásárlóját később is jutalmazza a lemez, amikor eljut a „Point of Entry” egyik legjobb pillanatához, a Desert Plains-hez, a dokumentum koronaékszere pedig a „Sad Wings of Destiny” (1976) klasszikusának, a Victim of Changes-nek az előadása. A kivitelezés hibátlan. Kérdés, mennyit „vasaltak” a hangzáson a koncertlemez megjelenése előtt, mert köztudott, hogy ezt mindig szívesen csinálták, és ebben érezhetően túl is lőttek a célon. Halford az éneklésben méltóképpen tartja magát a koncert során. Ezeken a felvételeken azonban már érezhető, hogy gondot okozott neki az énekerő átvitele. Halford szívesen énekelt főként a torkából, és a hangja teljes erőben kifejezetten elvékonyodik és orrhangúvá válik, amikor az erőt a középső fekvésből a magasabba viszi át (a Some Heads Are Gonna Roll versszaka). Ugyanígy ide-oda „megingatja” és „elviszi” a vezető dallamok ideális fekvéséből. Egyszerűen szólva ez azt jelenti, hogy enyhébb énekbeli „fuserok” csúsznak be erre a dokumentumra, amelyek viszont nem olyan szembetűnőek, mint a „Defenders of the Faith” kibővített újrakiadásának bónusz koncertjén, amely szintén a 30. évforduló alkalmából jelent meg újra 2015-ben.
Röviden tehát. Ha Judas Priest-rajongó vagy, egy pillanatig sem fogsz töprengeni és latolgatni, hogy megéri-e megvenni ezt a dokumentumot. Még ha a „Turbo” már rég ott van is a kedvenc albumaid gyűjteményében, és nem is vagy a lelkes híve, a „Turbo 30” változatot akkor is érdemes beszerezni, mégpedig egészen egyszerű okból. Vár rád rajta (mindkét bónusz lemezen) egy kivételes koncertdokumentum, amely számos elemében felülmúlja a hivatalos koncertkiadást, a „Priest… Live!”-ot, és minden gond nélkül árnyékba borítja. A különbség akkora, hogy a „Priest.. Live!”-ot hamar el fogod felejteni.
És a „Turbo”? A hangzásbeli kísérletezés ellenére, amelyen átment, Judas Priest-klasszikus marad. Olyan, amilyen. Ha életedben először hallgatod ezt az albumot, vagy nem terhel a nyolcvanas évek metalos retrohangzásának „purizmusa”, a „Turbo” kétségkívül le fog nyűgözni, és gazdagon meg is jutalmaz.
Judas Priest – Locked In („Live at the Kemper Arena, Kansas City” ):
Felállás
Rob Halford – ének
K.K. Downing – gitár
Glenn Tipton – gitár
Ian Hill – basszusgitár
Dave Holland – dob
Produkció
Tom Allom
Dallista
CD 1.: „Turbo” (az eredeti album remasterelt változata):
1. Turbo Lover
2. Locked In
3. Private Property
4. Parental Guidance
5. Rock You All Around The World
6. Out In The Cold
7. Wild Nights, Hot & Crazy Days
8. Hot For Love
9. Reckless
CD 2.: „Live at the Kemper Arena, Kansas City”
1. Out In the Cold
2. Locked In
3. Heading Out To The Highway
4. Metal Gods
5. Breaking The Law
6. Love Bites
7. Some Heads Are Gonna Roll
8. The Sentinel
9. Private Property
10. Desert Plains
11. Rock You All Around The World
CD 3.: „Live at the Kemper Arena, Kansas City”
1. The Hellion
2. Electric Eye
3. Turbo Lover
4. Freewheel Burning
5. Victim Of Changes
6. The Green Manalishi (With The Two -Pronged Crown)
7. Living After Midnight
8. You’ve Got Another Thing Coming
9. Hell Bent For Leather
