Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Almanac
Kiadó: Nuclear Blast
Megjelenés: 2016
Játékidő: 52:22
Értékelés: 3.5/5
Victor Smolski ma a metalvilágban az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő név, ha dalszerzői képességekről, és mindenekelőtt gitárvirtuozitásról van szó. A sokoldalúan képzett, rengeteg hangszeren játszó zenész a közvélemény meglehetős meglepetésére tavaly távozott a német power metalos Rage-ből, ahol pályafutása utolsó 16 évét töltötte. Smolski hivatalos közleményében egyszerűen annyit írt, hogy az elmúlt években a Rage főnökével, Peter „Peavy” Wagnerrel olyannyira eltávolodtak egymástól a zenei elképzeléseket és a személyes dolgokat illetően is, hogy nem lehetett többé közös nyelvet találni a további együttműködéshez.
A fehérorosz gitáros-gépfegyver és zeneszerző így új projektbe és új zenekarba vágott, amelynek az Almanac nevet adta. A „Tsar” című stúdiódebütálás meglepően gyorsan elkészült. Expressz sebességgel. Smolski kiváló zenészekből verbuválta maga köré a csapatot, akik a múltban már bizonyítottak a maguk területén, közülük pedig főleg két énekes emelkedik ki: Andy B. Franck (Brainstorm) és David Readman (Voodoo Circle, Pink Cream 69).
Mivel Smolski sokoldalúan képzett, mondjuk szebben: iskolázott zenész, és zenei pályája az első lépésektől kezdve megbonthatatlanul összefonódik a klasszikus zene fogalmával, a „Tsar” ennek megfelelően afféle metalopera lett, egyenesen a megrögzött power metalosoknak szabva, akik mindent az epikus pompára és a szimfonikusságra tesznek föl, ezt pedig heavy metalos ütőerő keresztezi, fűszerként pedig fehérorosz népzenei elemek kerültek bele.
Az igazság az, hogy Smolski a „Tsar” albummal nem „fedezi fel az új Einsteint”. Olyan dalcsokrot állított össze, amelynek gitárfrázisai abból építkeznek, amit Smolski már a Rage-hez érkezésekor és az első, ezzel a zenekarral megtett szerzői lépéseinél megmutatott. Mondhatjuk, hogy a „Tsar” elsősorban nagyon megfontolt és óvatos lemez, amellyel Smolski meg akarja tartani a power metalos tömegek jóindulatát, amelyet a Rage-ben végzett korábbi robotolásával szerzett. Őszintén szólva az ötleteivel közösen alkotta meg ennek a legendás hamburgi formációnak a legtermékenyebb és legkreatívabb korszakát, amelyet Peavy az új csapattal a jövőben aligha fog még felülmúlni.
Smolski tehát a „Tsar” debütálással és az Almanac projekttel bevált zenei receptet kínál, és semmivel sem lep meg. Ezért a lemez többször közhelyesnek hat, és állandóan hasonló felfogású, metalopera-jellegű projektekre emlékeztet, maguk a gitárfrázisok pedig – mint már említettem – folyton rokonok azokkal a művekkel, amelyeket Victor a Rage-dzsel közösen alkotott. Az Almanac elindításának ötleti alapját a zenei víziót tekintve Smolski utolsó együttműködésében lehet keresni a prágai Lingua Mortis Orchestrával, amelynek teljes egészében ő írta a zenéjét az „LMO” albumra, amelyen a Rage többé-kevésbé már csak statisztaszerepben tűnik fel.
Az Almanac mindenesetre új történet, amely szerzői és ötletbeli szempontból mindenben hiteles. A három fő énekes egyenrangúan oszlik meg a rájuk osztott szerepek között, a szimfonikus zenekar és a metal küldetése közötti kémia pedig ismét meggyőzően működik. Érdekes egyúttal, hogy Smolski nem a kísérletezős vizek felé indult el, hanem inkább úgy döntött, megtartja az új projekt 100%-ban power metalos arculatát, azt, amelyről a metaluniverzumban ismerik és elismerik. Ezért a „Tsar”-ral biztosan maga mellett tartja a közönséget, azt, amelyik a Rage-ben végzett korábbi munkája alapján ismerte meg és fogadta el teljes mértékben. Más oldalról az ember újra megkérdezi magától: „Mi bajod van, Viktor? Ekkora kivételes tehetséggel kár a közhelyes metalért.” Ott van a jazz, ott vannak az avantgárd zenei kísérletezés feltáratlan mezői. Na mindegy. A srácnak láthatóan jólesik ez a pozíció, és jól teszi, ha követi és kitart mellette. Ennek ára természetesen a lerágott közhelyek és már kipróbált frázisok áradata, amelyek időnként magukra vonják a figyelmet, és ezzel zavarnak, és megingatják magának a terméknek a hitelességét. Nyilvánvaló, hogy Smolski túl gyorsan ír új zenét, és a klasszikus zenei tudás egyelőre korlátozza, a férfi pedig közben rendkívül kényelmesen és biztonságban érzi magát, ahogy elnyúlva marad a power metalos közhelyek kanapéján.
És ki az a „Tsar”? Hát Rettegett Iván, persze.
Almanac – Self Blinded Eyes (videó):
Felállás
Victor Smolski – gitár, billentyűs hangszerek
Andy B. Franck – ének
David Readman – ének
Jeanette Marchewka – ének
Enric Garcia – billentyűs hangszerek
Michael Kolar – dob
Armin Alic – basszusgitár
Producer
Victor Smolski
Dallista
1. Tsar (7:48)
2. Self-Blinded Eyes (6:00)
3. Darkness (1:17)
4. Hands Are Tied (5:48)
5. Children Of The Future (5:19)
6. No More Shadows (8:19)
7. Nevermore (4:40)
8. Reign Of Madness (6:31)
9. Flames Of Hate (6:35)
