Szerző: Primož Novak
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / CUK Kino Šiška / Szlovénia
A koncert dátuma: 2018. 04. 02.
Nézőszám: 600
Jegyár: 30,00€
Amikor az amerikai metalosok, a Trivium szlovéniai fellépését néhány évvel ezelőtt lemondták, úgy tűnt, nincs elég érdeklődés ahhoz, hogy nagyobb közönséget vonzanának. Az In Waves (2011) utáni két album sem aratott igazán nagy sikert. Tavaly azonban fordult a kocka a Triviumnál. A The Sin and the Sentence jó fogadtatásra talált, a zenekar pedig hosszú turnékba kezdett. A sikeres amerikai turné után jött az európai kör, amelyre a Trivium a Power Trip és a Venom Prison társaságában vágott neki. A két előzenekar nem passzol tökéletesen a Triviumhoz, de a Trivium maga választotta őket, mert mindkettőben van potenciál. Húsvéthétfő volt, a Kino Šiška előtti tér lassan megtelt. Külföldiek beszédét is lehetett hallani, a koncert tehát minden jel szerint ígéretesnek látszott.
Elsőként a Venom Prison lépett színpadra, egy walesi fiatal death metal zenekar, amelynek egy nagylemeze és egy EP-je van. Alig fél óra alatt igyekeztek lenyűgözni minket agresszív, kaotikus zenével. A muzsika kétségkívül death metalos színezetű volt, de felbukkant benne egy kis black metal és hardcore is. A fellépés magabiztos volt, az agresszív énekesnő, Larissa Stupar emelkedett ki, hangzásban viszont elég fárasztó volt az egész. Az egyveleg rendezetlen „zajnak” hatott, főleg a szólóknál hallatszott csak véletlenszerű vinnyogás. Az egész távol állt attól, ahogy a stúdiófelvételeken szólnak. Az ötletek érdekesek, de ráférne még egy kis csiszolás.
Az amerikai Power Trip tavaly teljes szenzáció lett, amikor kijött a második albumukkal, a Nightmare Logickal. A texasi kvintett zenéje a thrash metal és a crossover bevált keverékét hozza. Elsőre semmi forradalmi, de élőben még az albumnál is jobban meggyőznek. Az ötös összeszokott, megfelelően agresszív és energikus. A dalok éppen eléggé ütősek voltak, a hangzás tiszta, így a zenekar műsorát igazán lehetett élvezni. A Power Trip a fellépésével megmutatta, hogy jó úton jár. A Slayer, a Cro-Mags, a Pantera és hasonló bandák rajongóinak kötelező darab a Power Trip. A zenekar ugyanis inkább a régi iskola mintáit használja, mint a modernekét. Cicomának nyoma sincs, a szólóknál is inkább az tűnt, hogy a Slayer adta az ihletet. A Power Trip a bevált sémákhoz tartja magát, de az energikus fellépés és az összeszokottság alapján magasra is feljuthat. Legalább a Lamb of God szintjéig, ha a srácok kitartanak a mostani irány mellett.
A Triviumot nem kell hosszan bemutatni. Elég sok látogató látta már őket külföldön, és néhányan megerősítették, hogy a Trivium két éve nem volt a legjobb formájában. De egy tagcsere és egy olyan album után, amely visszahozta a bizalmat a zenekar iránt, egyszerűen adni kell nekik még egy esélyt. Felvezetőnek az Iron Maiden Run to the Hills című számát játszották be, a szettet pedig a legutóbbi lemezről, a The Sin and the Sentence-szel nyitották, amellyel először be is bizonyíthatták, milyen formában vannak. Főleg azért, mert mindent tartalmaz, amiről a Triviumot ismerni lehet. A kétségek gyorsan elszálltak, a zenekar pontos, mint az atom. A hangszeres oldal tényleg meggyőző, Heafy éneke is hitelesen szólt. Az új dobos, Alex Bent pedig ragyogott: az egész koncerten metronómpontos volt. Ha a szólóknál egy-egy hang mellé is ment, Bentnél úgy tűnt, egyetlen ütést sem téveszt el. A repertoárt gondosan válogatták össze, és egy keveset a rajongók is hozzátettek előzetes szavazással.
Jött a Throes of Perdition a Shogun albumról, amely groove-os thrash riffjeivel remekül alkalmas a hajrázásra. Aztán vissza az aktuális lemezhez a Betrayerrel, de ezután eszükbe jutott az Ascendancy, amellyel egyáltalán ismertté váltak. A címadó dal éreztette, hogy a metalcore-nak is vannak fogásai, ráadásként pedig a gitárduó, Matt Heafy és Corey Beaulieu gyors szólópárbajt vágott ki, amellyel bizonyították virtuozitásukat és pontos játékukat. Megint ugrás az aktuális albumra: a Sever the Hand pompás refrénje mögött erős thrashes rész rejlik, ami igazán erőt ad a számnak, és koncerten kiválóan alkalmas a tombolásra. Az egész jó hangzása hozzájárult ahhoz, hogy tényleg élvezni lehetett a koncertet. A Trivium agressziója az Until the World Goes Cold-ig nem csillapodott, ami egy fülbemászó dal a Silence in the Snow albumról, kiemelkedő refrénnel, amelyet a közönség elég hangosan énekelt is. Kicsit technikásabb adagot kaptunk a Becoming the Dragonnal, ahol a basszusgitáros, Paolo Gregoletto is megmutatta, mit tud. Matt Heafy a szám alatt gitárral a kezében a közönség közé is levonult. A repertoárra nem lehetett panasz: volt gyors és ütős, dallamos és fülbemászó, egyúttal virtuóz is. Jó egy órányi játék után a Trivium az aktuális Beyond Oblivionnel zárta a rendes műsort, amely egyesíti az agresszív és a lágyabb elemeket, és megmutatja, hol tart most a zenekar. Stílusbeli sokszínűség volt bőven, mégsem fogytak ki a térből. A ráadást a Shattering the Skies Above-bal vezették be, ami egy ideje nem szerepelt a repertoáron, de a változatosság sosem árt. Az örökzöld Pull Harder on the Strings of Your Martyr az Ascendancy albumról állandó darab. Ezzel a számmal lőtték ki magukat a föld alól 2005-ben. Heafynak pedig sikerült rávennie a közönséget egy circle pitre a lépcsőn. A záró In Waves alatt a közönség még utoljára kitombolta magát, a Trivium pedig sikeresen zárta a szettjét, és igazolta a hírnevét.
A Trivium az első szlovéniai fellépésén hihetetlen összeszokottságról és a hosszú úton töltött évek szülte profizmusról tett tanúbizonyságot. Hasonlóan meggyőző volt a Power Trip, amelyben van fantázia, a Venom Prisonnek viszont még dolgoznia kell magán. Mindenesetre ez egy olyan koncert volt, amelynek máskor is szívesen örülnénk.
Képgaléria
