Szerző: Rok Klemše
Előadó: Sonne Adam
Kiadó: Century Media
Megjelenés: 2011
Játékidő: 41:44
Értékelés: 3.5/5
Nem túl gyakori, hogy a cd-borítón virító reklámmatrica, amely a lemez tartalmát (általában) sokkal nagyobb és ismertebb nevekhez hasonlítja, tényleg igazat mond. Ha egy lemezen gyenge power metalt hallasz sikítozó énekessel és hülye szövegekkel törpékről, tündérekről, egyszarvúakról meg egyéb fantasy-szeméttel, az még nem jelenti azt, hogy az a banda feltétlenül kötelező darab a Blind Guardian-rajongóknak, ahogy azt a matricákon általában csupa nagybetűvel hirdetik. Az izraeli Sonne Adam debütje esetében viszont most az egyszer teljesen igaz, amit a matrica állít: a Morbid Angel, az Asphyx és a régi Paradise Lost híveinek szól.
A Sonne Adam izraeli duója a Transformation albumon ugyanis pontosan azt hozza, amit ennek a három legendás metalnévnek a hallatán megszoktunk: nyers, koszos death metalt, amelyet bőséges adag morbid, lassú, hömpölygő doom metal részekkel oltottak be. A Sonne Adam jelentése nagyjából annyi, hogy Gyűlölni az emberiséget, és pontosan ilyen mizantróp, sötét és démoni is a hangzásuk. A lemez teljesen közvetlen, brutális támadás a régi iskola death metaljának stílusában, olyan, mintha valahol mélyen a föld alatt vették volna fel, a végtelen sötétségben és magányban. A gitárriffek hangzása annyira mély, koszos és nyers, hogy az egész úgy szól, mint a legnagyobb düh tompa kiáltása mindennel szemben, ami emberi szagot áraszt. A Sonne Adam éppolyan istenkáromló, mint a Morbid Angel, nyersen doomos, mint a korai Paradise Lost, ráadásul lassan elgázol téged tankcsapatok lánctalpaival és egy mennydörgő hanggal, amely az Asphyxet idézi. A tompa, vastagon szóló, rendkívül mélyre hangolt gitárok teremtette atmoszféra pokoli! Az egyszerű, erősen reverbbel megbolondított riffek lassan gördülnek egymás után, Davidov pedig időnként földöntúli hangzású szólókkal élénkíti a máskülönben meglehetősen egyhangú zenét, amelyek úgy visszhangoznak, mint a baljós léptek a sötétben. A dobok földrengésszerű alapot adnak a riffeknek, és átkozottul változatosak, ami az old-school death/doom metalhoz képest igencsak meglepő. Éppen a dobok pörgetik fel néha jócskán a zenét, amikor belemennek egy-egy kirándulásukba és változatos átvezetésükbe. Davidov, aki minden hangszeren ő játszott, kiváló munkát végzett. A Sonne Adam ennek ellenére nem képes olyan death/doom atmoszférát teremteni, amelyet bármikor szívesen meghallgatna az ember, márpedig ez az Asphyxnek megy. Épp ellenkezőleg: a Transformation rendkívül nehéz lemez, a hallgatásához megfelelő hangulatban kell lenned. A legnagyobb mínuszt a gitárrészek jelentik, amelyek néha pofátlanul egyhangúan húzódnak, mint a kitépett belek. Szerencsére a lassú riffelést feldobja Dahan mély, brutális és gonosz hangja, amely David Vincent (Morbid Angel) és Martin Van Drunen (Asphyx) keverékének hangzik. Bár elvetemült gyászolása helyenként kissé monotonná válik, meglepő az ének hipnotikus jellege, valamint a vokális dallamvonalak tisztasága és érthetősége.
A Transformation korántsem könnyű zenei falat, a hallgatásához megfelelő hangulatban kell lenned. A dalok közel sem jutnak be gyorsan a fülbe, hanem lassan belemásznak, mint a parazita, amely fokozatosan teljesen átveszi az uralmat gazdatestén. A Sonne Adam a debütalbummal sötét, mélyen atmoszférikus lemezt alkotott, amelyből minden irányban ördögi gonoszság szivárog. És ilyenként működik.
Felállás
Davidov – minden hangszer
Dahan – ének
Produkció
Eli Pikover és Sonne Adam
Számlista
1. We Who Worship the Black
2. I Sing His Words
3. Sonne Adam
4. Solitude in Death
5. Take Me Back To Where I Belong
6. Shine
7. I Claim My Birth in Blood
8. Transformation
9. Apocalypse
