Előadó: Mayall, John
Kiadó: Eagle Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 54.57
Értékelés: 4/5
A brit blues keresztapja, a zenei élet nagy öregje, John Mayall nemrég új stúdiólemezzel jelentkezett. A Tough – akár hiszed, akár nem – a legendás zenész már 57. albuma. Elképesztő teljesítmény, és külön öröm, hogy John Mayall nem puszta unalmában „gyártja” a lemezeket, épp ellenkezőleg! A 76 éves zenész fittyet hányva az elmúlással alkotói vitalitással és nyers lelkesedéssel nyúl friss kifejezésmódokhoz – ilyet inkább valami fiatal, tejfogas blues-rock bandától várnál, mint a brit blues egyik úttörőjének megszokott kezétől. Persze, az évek megtették a magukét, ez jól hallható például John meglehetősen vékonyka hangján, de ez mit sem von le abból, hogy John Mayall a legújabb tanórával, ezzel az izgalmas blues-rock költészetet szövő iskolapéldával ismét minden fronton meggyőzött. Mondhatni, teljesen várható módon!
A dalszerzést illetően John nyitott marad az új ötletekre, vagyis a Tough alig tucatnyi témája nem szorul be a szigorúan bluesos manőverek karanténjába. Valójában a Tough semmiben sem árul el olyan konzervatív hajlamokat, amilyeneket John Mayall irigylésre méltó kora alapján talán várnál. Épp ellenkezőleg: az album frissességét és organikus hangzását a sokszínű műfaji árnyalatok élességére építi, amelyek csak helyenként sarjadnak az ősi blues talajából. A Tough így a keményebb rockos fémjelzésű, korrekten tálalt gyöngyszemek változatos választékát kínálja, természetesen átitatva a blues jellegzetes ízeivel, akad néhány funkys kacsintás is, John pedig egy pillanatra egy csipetnyi Cale-féle country beütést is megenged magának.
A Tough már a nyitányban nekünk esik: a Nothing To Do With Love ellenállhatatlanul masszív törzsű, nehéz blues-rock zúzda, amely lassan, de elsöprően gázol előre egy mélyre ültetett basszusvonalon, súlyos riffen és a szájharmonika tipikusan puha szólóján. Mayallnek itt meglehetősen mókás módon sikerül továbbépítenie az alap blues-rock szerkezeteket, és ez a modern, visszafogott, keményebb rockos kezelés – a műfaji korlátok nélküli alkotói kísérletezés eredményeként – újra lecsap a Playing In A Losing Bandben, egy kicsivel több hendrixi génnel pedig a Train To My Heartban. Hogy John telitalálat volt a kísérőzenészek kiválasztásakor, azt önzetlenül mutatja a folytatás, a Just What You’re Looking For, amely a meglehetősen egyhangú felvezetés után a végére oldott, funkys improvizációba csap át, és minden ütemében jólesik. Kár, hogy a színvonal az An Eye For An Eye-jal nem sokkal később először komolyabban megroggyan, de csak a How Far Downig, ahol Mayall csapata kompromisszumok nélkül győz meg színes, dinamikus minták pörgetésével. A Slow Train To Nowhere-rel Mayall szerenádot ad a saját lelkének. Az alapszerkezetű bluesos téma – ahol Rocky Athas gitáros hangzása is futólag Mick Taylor ujjainak játékát idézi – az album dalai közül tulajdonképpen az egyetlen példa John Mayall régimódi kifejezésmódjára. Rocky érthetően nem esik túlzásba a híres elődje varázsának felidézésével. A bácsi minden báját részletekbe menően az album kedvencén, a remek, sötét hangulatú Tough Times Again című bluesban bontja ki, amely épp a gitáros két tüzes szólómenetének köszönhetően egy széles ívű, érzelmekkel teli hidat épít a finom melankólia egyik, valamint a kétségbeesés és a düh másik oldala között. Kár, hogy Mayall a zárásban, a The Sum Of Somethinggel meglehetősen óvatosan hasonló húzáshoz nyúl, mint az An Eye For An Eye-nál: már az első néhány ütem után a lazább, de nem túl izgalmas improvizálás után sóvárog a konkrétabb tartalom rovására.
A Tough megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy John Mayall a legendás The Bluesbreakers 2008-as feloszlatásával – amellyel sokak meglepetésére végleg örök nyugalomra helyezte a formációt – nem a nyugdíjba vonulásra gondolt. A legendás zenész csupán élesen szakított a múlttal, a Tough pedig a maga módján tulajdonképpen az egyetlen logikus folytatása a zenész fáradhatatlan alkotói folyamatainak, ráadásul meggyőző zenei bizonyságot is nyújt arra, hogy John Mayall alkotói vénája az évek során sem veszített merészségéből és képzelőerejéből, amely tágra nyitott szemmel tekint a világra.
Felállás
John Mayall: ének, gitár, billentyűk, szájharmonika
Rocky Athas: gitár
Tom Canning: billentyűk
Greg Rzab: basszusgitár
Jay Davenport: dob
Producer
John Mayall
Dallista
1. Nothing To Do With Love
2. Just What You’re Looking For
3. Playing With A Losing Hand
4. An Eye For An Eye
5. How Far Down
6. Train To My Heart
7. Slow Train To Nowhere
8. Number’s Down
9. That Good Old Rockin’ Blues
10. Tough Times Ahead
11. The Sum Of Something
