Kiadó: Battlegod Productions
Megjelenés: 2019. 06. 18.
Produkció: Tony Mills & Pete Newdeck
Az album hossza: 42.12 perc
Stílus: AOR / melodic rock
Értékelés: 9.0 / 10
Tony Mills a boldogult nyolcvanas évek brit szigetországának egyik legkiválóbb énekese volt. Ő volt a kultikus AOR-banda, a Shy frontembere, amely kiváló adottságai ellenére sajnos sosem tudta áttörni a jeget, és felkerülni az akkoriban népszerű műfaj élvonalába, így máig igazságtalanul figyelmen kívül hagyott maradt. Mills ugyanis a Shy pályafutásának legjobb és legnagyobb becsben tartott lemezein énekelt. Az új évezredben csatlakozott a norvég hard rock legendához, a TNT-hez, és három albumot adott ki velük, ezek azonban fényévekre vannak a csapat aranykorától. Mills ugyanakkor főleg az új évezredben felpörgette szólókarrierjét is, és egy sor nagyon szolid albumot rakott le az asztalra. Közülük az utolsó a „Beyond the Law”, épp idén júniusban. Sajnos szó szerint is az utolsó, hiszen Tony idén szeptemberben elhunyt: végül kénytelen volt elismerni a hasnyálmirigyrák fölényét, és elveszítette az utolsó csatáját.
Sajnos. Hatvan sem volt, amikor a csontkezű kaszás magához hívta, ahogy mindannyiunkat magához hív majd. Egyeket előbb, másokat később. Általában a legjobbak mennek el először. Bárhogy is legyen, a Tony Mills név nem maradhat feledésben, és nem is szabad, hogy elfelejtsék. Élete utolsó hónapjaiban az énekes azon fáradozott, hogy talán egy (posztumusz) antológia is megjelenhessen zenei pályájáról, egy dupla válogatás-CD formájában. Meglátjuk, befejezik-e és megvalósítják-e a kollégái a megkezdett projektet.
Röviden: Tony Mills és vele a „Beyond The Law” album az AOR-zene „szigetországi iskolájának” tipikus képviselője, de modern produkciós fogásokkal. Mills ötletei tekintetében természetesen leginkább a saját stúdióalbumait követi. A dallamos, rendkívül fülbemászó refrén marad a vezérfonal és egyben a hangulati crescendo is, amelyet minden dalban drámai színházi fokozás támaszt alá a versszakon és az előrefrénen keresztül. Kiváló modulációk és átvezetések, a „kötőszövet” – a mid-eight részekbe illesztett szólókkal együtt. Mills mindig is kiváló szerzőnek számított, ezúttal pedig az agyafúrt és hihetetlenül tapasztalt stúdiókatona, Tommy Denander is erős támaszt nyújt neki. Az album végig pozitív üzeneteket közvetít, bár sötétebb témákat is érint, és érdekes módon egy pillanatra sem sugározza az énekes néma búcsúját, aki az album készítésekor nagyon is jól tudta, hogy meg vannak számlálva a napjai.
Jó 40 percnyi kiváló zene, amely testhez álló lesz a stílus „túlélő” hívei számára; a metálosoknak és a punkoknak persze „túl cukros” lesz, bár az ilyen zene megírásának tudománya valószínűleg a legnehezebb dolog, amit a rock’n’roll ismer, de ez már egy tágabb vita tárgya. Tíz erős szám, ötletgazdag és stílusában erényesen összeillő, ez garantálja az album magas dinamikáját. A kivitelezésben és a produkcióban viszont nem. Felejtsd el ugyanis a nyolcvanas évek csiszolt hangzását, amellyel a „Beyond the Law” hagyományos szálon kapcsolódik. Mills ezen az albumon is a lehető legkoncertszerűbb, vagyis élő érzésre törekedett, ezért a gitárok érezhető „tömeget” adnak a hangképnek. A gitárriffek a produkcióban kissé élesre vannak csiszolva (semmiképp sem túlzásba víve, mint a német megközelítésnél), bár gyakran kíséri őket a nyolcvanas évekre jellemző, speciálisan szintetizált hang, amelyet Tony egykori Shy-társa, Patrick McKenna hoz az albumra.
Mills élete nagy fináléjára is kiváló éneket tett le az asztalra. Minden hangfekvésben tollpihe-könnyedséggel mutatja meg tekintélyét és kivételes énektehetségének nagyságát, amely mesterien boldogul minden vokális kihívással. Robbanékony minden hangfekvésben, a legmagasabbakat is beleértve, amelyekkel a Shy felejthetetlen albumait jegyezte. Igen. Az új album anyaga is könnyedén összevethető a Shy-lemezekkel, főleg a két különösen tökéletessel, amelyek a millenniumi korszak után jelentek meg (Unfinished Bussiness és Sunset And Wine). Ilyen például a Black Sedan és a Running Guns, de az ilyen párhuzamok az album teljes játékideje alatt felötlenek. Röviden: olyan album, amely egy szempillantás alatt átrobog a lejátszón, annyira változatos és részletgazdag. És végül, de nem utolsósorban: kivételes őszinteség is jellemzi.
A „Beyond the Law” elég „keményhangzású”, hordozza a lökdösődő gitárfrázisok produkciós élét, ugyanakkor kivételesen (és elvárhatóan) zenei is. Az inspiráció hátterét már maga az album borítója is felfedi, és visszavisz minket a szesztilalom idejére, amikor az amerikai alvilágban a maffia uralkodott, Mills pedig a témával időnként a hatvanas éveket is érinti, amikor a gyerekkorát élte.
Az éneke mögött tapasztalt és nagyra becsült zenészek csapata áll, akikről köztudott, hogy kivételesen ügyesen „forognak a stúdióban”: a már említett svéd munkamániás, Tommy Denander (Alice Cooper), aki az új album fő társszerzője is, továbbá a dobos Pete Newdeck (Midnite City), valamint Mills Shy-os kollégája, a billentyűs Patrick McKenna. A basszusgitáros feladatait Mills több zenész között osztotta szét, köztük élettársa, Linda is eljátszotta ezt a szerepet.
Egy rendkívül erős, érzelmekkel teli, szerzői szempontból is kiérlelt albummal van dolgunk, ez Tony Mills utolsó alkotása. Az tökéletes énekes, aki jóval korai távozásával konkrét űrt hagy maga után a modern melodikus rock világában. Az ének a zenész örök odaadását sugározza a zenei varázslat időtlen, energikus univerzuma iránt, és a vágyat, hogy még alkosson, de a sors másképp akarta. Nyugodj békében, Tony!
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. The Westside
2. Beyond the Law
3. Running Guns
4. F.B.I.
5. Black Sedan
6. We Sold your City
7. Crackin’ Foxy
8. Bonnie’s Farewell
9. Code of Silence
10. Gunfire
Zenészek:
Tony Mills – ének
Patrick McKenna – billentyűs hangszerek
Tommy Denander – gitár
Christopher Aldridge – szaxofon
Toine Vanderlinden – basszusgitár
Josh Williams – basszusgitár
Tony Forsythe – basszusgitár
Linda Mills – basszusgitár
Pete Newdeck – dob
