Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Tokyo Motor Fist
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2017.02.24.
Játékidő: 41:35
Értékelés: 4.5/5
A Tokyo Motor Fist egy új csapat a tapasztalt vén rókákból, akik a melodikus rock, az AOR és a nyolcvanas évek hard rockjának világához tartoznak. Ezúttal a Danger Danger énekese, Ted Poley, a Trixter gitárosa, Steve Brown, valamint egy derék ritmusszekció fogott össze: a dobos Chuck Burgi (Rainbow, Brand X, Blue Oyster Cult, Joe Lynn Turner) és a basszusgitáros Greg Smith (Ted Nugent, Alice Cooper, Rainbow).
Vicces, hogy a Danger Danger már régóta nem adott ki albumot, miközben a zenekar tagjai különféle projektekben bóklásznak, és egyébként végig aktívak a zenei életben. Poley például nemrég jelentetett meg új szólóstúdióalbumot. Másként áll a helyzet a feltámadt Trixterrel, amely viszonylag rövid idő alatt két új stúdióalbumot adott ki. Mindenesetre a rendkívül jó ötletek ezúttal is egy új projektbe áramlottak. Most tehát a Tokyo Motor Fist a téma. Abból, amit a „Tokyo Motor Fist” című debütalbum kínál, nem nehéz kiszűrni a Trixter bulizós, energikus közvetlenségét, amelyet átitat a Danger Danger magas fokú zenei igényessége iránti finom érzék. Valami a kettő között, vagyis. A két említett zenekar legjobbját ötvözi. Végeredményben ez az album felkeltheti a régi Def Leppard, a régi Bon Jovi és a Gotthard rajongóinak figyelmét is. Árad belőle a zeneiség és a már-már hipnotikusan ragadós hatás, amely az első hallgatásra begyújt. A refrének egymással versengenek, melyik vonja magára jobban a figyelmet az albumon. Ez egy AOR-album, modern produkciós trükkökbe csomagolva. A dobok kiválóan ki vannak emelve, főleg a ágyúdörejűen robbanó pergő, amelyet az aktív basszusgitár melegsége támogat, a ritmusszekció pedig kifejezetten vastag „alapot” tesz alá. Erre épülnek a szilárdan megszólaló, erőteljes gitárriffek, amelyeket ügyesen beleszőtt szintetizátorrétegek függönyei egészítenek ki. Az így létrejövő hangzásfal valóban csábító. Poley megint nem okoz csalódást, és a legjobbat nyújtja. A csapat ugyanakkor nagyon jól tudja azt is, hogyan kell felépíteni a kísérő vokálharmóniákat, különben az album messze nem fogna meg ennyire az első másodpercétől az utolsóig.
Ez egy party- és rock’n’roll-bulialbum, amely az első pillanattól az utolsóig megfog. Pompából és bombasztból nincs hiány, így mindazokat meg fogja szólítani, akik szeretik a melodikus rock, illetve az AOR kiugró zeneiségét. A banda nem találja fel a spanyolviaszt, hanem a kipróbált, mindig működő képlet szerint aranyoz és formál meg dalokat. Produkcióban, előadásban és szerzeményekben is. Minden a helyén van. Zenei forradalmat ugyan nem hoz, de kiváló teljesítmény, egy letűnt idők műfaji relikviája modern produkciós megközelítésbe öltöztetve. Legyen szó balladáról, mint a Don’t Let Me Go, vagy az ütős, lüktető, adrenalinlöketként nyitó Piickin’ Up the Pieces dalról, vagy a ragadozó Put Me To The Shame bombasztikus „drámaszínházáról”.
Az album tetőtől talpig felszerelt, egy szóval: kiváló minőségű. Nyoma sincs elhamarkodott lépéseknek, szerzői „terméketlenségnek”. Tömör lépésekből, alaposan kidolgozott megoldásokból és gondosan megválogatott ötletekből építkező lemez, olyan zenészek munkája, akik tudják, melyik műfajhoz húz a szívük, és milyen zenei receptet kell használniuk ahhoz, hogy a megvalósításban a célértékek teljes vérrel begyújtsanak. A „Tokyo Motor Fist” olyan album, amelyet kötelező leellenőrizniük a Trixter, a Danger Danger, a Danger Danger tagjainak mellékprojektjei és szólóalbumai rajongóinak, végül pedig a szövegben és a kritika elején említett többi zenekar híveinek is.
Tokyo Motor Fist – Put Me to the Shame (hivatalos hanganyag):
Felállás
Ted Poley – ének
Steve Brown – gitár, kísérő ének
Greg Smith – basszusgitár
Chuck Burgi – dobok
Produkció
Steve Brown & Ted Poley
Dallista
01. Pickin’ Up The Pieces
02. Love Me Insane
03. Shameless
04. Love
05. Black And Blue
06. You’re My Revolution
07. Don’t Let Me Go
08. Put Me To Shame
09. Done To Me
10. Get You Off My Mind
11. Fallin’ Apart
