Előadó: Cynicism Management
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2011
Játékidő: 76:50
Értékelés: 4.4/5
Íme, megvan! A szlovén színtéren újra feltűnt egy igazi, tősgyökeres progresszív rock banda. De még mekkora! Minden szokatlan és szabálytalan ritmussal, komplex dallamokkal és szerkezetekkel, valamint hosszú tételekkel. A kicsit megosztó Cynicism Management ambiciózusabban, ugyanakkor lazábban és főleg furcsábban fogott a projektjéhez, mint bármelyik szlovén zenekar eddig. Egy csipetnyi őrülettel és különcséggel a szlovén zenetörténet egyik legegyedibb vállalkozását hozták létre. Sőt: a projektjük túllép egyetlen művészeti irányzat béklyóin.
A Cynicism Management ugyanis egészen a közelmúltig kitalált zenekar volt, ahogy a Porcupine Tree is csak Wilson agyszüleménye volt eredetileg. A Cynicism Management egy készülő könyv bandája volt, amelyet az ötletgazda, Borut Praper dobos ír (a könyv címe „Epic Tales of Cynicism Management” lesz, angol nyelven jelenik meg, mivel a projekt eredetileg külföldi piacra készült – és természetesen most is arra), ő pedig az elképzelését „folytatásos online irodalmi musicalként” írja le (a zenekar epikus kalandjainak egy-egy történetét ugyanis a blogján tette közzé). A történetek írása közben született zene tehát a tisztán irodalmi alkotómunka mellékterméke volt. Nem sokkal később viszont a csapat, amellyel Borut a projekten dolgozott, többé-kevésbé a zenének szentelte magát, ami nem is meglepő, hiszen végül is zenészek. A zenekar hamarosan élőben is játszani kezdett, így ostobaság lett volna továbbra is kitalált bandaként mutatkozni – így született meg az élő, animált és főleg hangos Cynicism Management.
2011 közepén így látta meg a napvilágot a „Tit” című album is. Beszédes címe, ami persze illik a banda kaliberéhez, ez a kerek sötét jószág (nem, nem a borítón látható mellekre gondolok, hanem a cd-re) újabb egyvelege több művészeti területnek – első helyen természetesen a zenéé, amelyhez remek szövegek tartoznak, másodsorban pedig a grafikai tervezésé; a borító és a benne lévő füzet összefüggő vizuális arculata mindaz, amit a lemez hanganyaga mellett kapunk (a munkáért egyébként Matej Peklar felel). Az album irigylésre méltó hosszúsággal büszkélkedhet, hiszen a cinikus progresszíveket (vagy inkább progresszív cinikusokat) jó 76 percen át hallgathatjuk, egy jó tucatnyi dalba sűrítve. Azért „jó” tucat, mert, hát, jók a dalok; amúgy persze 12 van belőlük.
Az album mindezek mellett, no meg a dalcímek alapján is legalább részben koncepcióalbum. A szövegek teljes egészében angolul szólnak, éppen a fent említett célközönség miatt, bár ez persze az első támadás a szlovén színtér ellen. A líra viszont mindenek felett cinikus, szarkasztikus, kontroverz, vulgáris, sötét, hülyéskedő. Nem tudod, hogy sírj-e vagy nevess. Nem tudod, hogy a zene depresszív, vagy csak olyan finoman szellemes. Hangszeres oldalról nagyrészt az előbbi. A sötét, helyenként már metálos betétek szétszaggatják a komplex dallamokat, a fantasztikus énekesnő, Monika Fritz pedig ilyenkor growlinggal kíséri őket – ekkor a szövegek értéke is a legerősebb és leggyőzőbb. Néha úgy tűnik, hogy a zene ismétlődő és kissé egysíkú, később viszont észrevehető megszámlálhatatlan apró hangszeres betét egyvelege, amely végig más vörös fonalat alkot az énekkel. Éppen ezért az album nemcsak többszöri meghallgatást érdemel, hanem szükség is van rájuk ahhoz, hogy teljesen élvezhető legyen, és hogy az élvezet teljes legyen.
Hangszeresen tehát az album kidolgozott, helyenként kiváló, egyébként pedig világviszonylatban is nagyon szolid. A sötét gitárdallamok és az ambient szintik remek összjátéka a nehezebb riffekkel és a hangos basszusvonalakkal inkább az éneket és a szöveget szolgálja, mint fordítva. A zenészek nagyon ritkán engednek meg maguknak hosszabb szólókat, mint amennyit a progresszív zene megkövetelne, inkább a hosszú, remek felvezetések díszítik a Cynicism Managementet. Mivel Borut Praper eredetileg dobos, ezért erre nagy figyelmet fordít – a nehezebb részekben a dobok az előtérben vannak, egyébként pedig remekül alkalmazkodnak a magasabb dallamhoz. Mindenesetre az egész album irigylésre méltóan jó progresszív rock és még metál is, amire a szlovén színtérnek nagyon-nagyon nagy szüksége volt.
A „Tit” a csúcsteljesítmények albuma, és minden bizonnyal mérföldkő nálunk. Egy projekt, amely kísérletező mind az alapötletét, mind a megvalósítását tekintve, és amelyet meg kell hallgatni, és mozaikdarabként fel kell jegyezni abban a képben, amely a zenei tudatunkat alkotja. Különösen az ambíciója miatt, és úgy általában a vagányságért, valamint az észért, ami egy ilyesmihez és az egész mögé kell. És ha most megbocsátotok, megyek, megnézem a „Tit” lemez gyönyörű melleit, és hallgatom a Cynicism Management fantasztikus zenéjét.
Felállás
Monika Fritz – ének
Jan Urbanc – gitár
Borut Praper – dobok, szintik, programozás, basszusgitár, gitár
Aljaž Tulimirović – gitár, basszusgitár, kazoo (6, 10, 12)
Stojan Kralj – gitár (10)
Jure Praper – gitár (11)
Produkció
Borut Praper
Dallista
1. TV Turns on You
2. Life Malignant
3. Bad Bad Boy
4. Right Humpster
5. Another Place Another Time
6. Iniquity
7. Touring My Backyard
8. Whence She Came
9. Tit
10. Herbal Haze
11. Four-Circle Penile Substitute
12. The End of the Vilewood Road
