Szerző: Aleš Podbrežnik
Fotók: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Ljubljana / Old Scottish Pub / Szlovénia
Az interjú dátuma: 2012. 04. 22.
Tim Draksler a legbátrabb szlovén gitárosok egyikének számít, akik már pályájuk elején önálló zenei útra lépnek. Azt mondják, egyesek korábban érnek be. Ez nem is feltétlenül így van. Egyesek egyszerűen tehetségesek, zseniálisak, és egy olyan gitáros esetében, mint Tim Draksler, megvan hozzá a megfelelő fogás is! Tim gyorsan kinőtte az óiskolás thrash metal kereteit, amelyet az anyazenekara, az Eliminator (később Decilence-re keresztelték át) művelt. Idén áprilisban így felvett és kiadott egy önálló EP-t „Morbid Desire” címmel – a RockLine-kritika ITT. A kiadvány nem titkolja zenei kihívó jellegét, Tim pedig szilárd alapot rakott le vele, amelyre építve fejlesztheti és mélyítheti sokrétű zenei nyelvezetének művészi hatókörét.
RockLine: Amikor véget ért az együttműködésed az Eliminatorral, majd a Decilence-szel, új zenekart kerestél, amelyhez csatlakozhatsz, vagy már rögtön önálló projektben gondolkodtál?
Tim: Mindig szerettem egyedül játszani. Rengeteg ötletem született, még az Eliminator idején is. Megmutattam ezeket a zenekar többi tagjának, de csak ötletek, vázlatok maradtak. Így összegyűlt vagy húsz szám, amelyek a magam kedvére készültek. Kaptam ugyan néhány ajánlatot különböző zenekaroktól, hogy csatlakozzam hozzájuk, de egyik sem fogott meg. Kivéve az Interceptorét, ott más volt a helyzet. Hozzájuk hajlandó voltam csatlakozni, mert tapasztalt zenészekből álló csapatról van szó, ami kétségkívül hasznomra vált volna a további edződésben.
RockLine: Vagyis az utad egészen természetesen odavezetett, hogy kipróbáld a saját kreatív tehetségedet. Amit a „Morbid Dreams” EP-d kínál, az sokrétű zenei koncepció. Az EP-n tényleg érződik, hogy több szabadságra volt szükséged….
Tim: Az Eliminator óiskolás thrash metal volt. Amikor egyedül alkotok, a dolgok jócskán mások. Műfajilag még meghatározni sem tudom, mi micsoda az EP-men. Arról beszélek, amit az EP-hez létrehoztam.
RockLine: Ugyanakkor ugyanezen az EP-n az is érződik, hogy az alap a thrash metal marad.
Tim: Igen. Én viszont progresszív thrash metalra bővíteném. Az énekvonalakat és a dobokat is magam írtam meg ehhez az EP-hez. A „Q Base” programmal sok minden megoldható.
RockLine: Mesélj egy kicsit az EP-ről. Mennyi volt előre eltervezve, mennyi ötlet született menet közben, és így tovább…?
Tim: Az elején semmi sem volt eltervezve, még az sem, hány dal kerül fel az EP-re. Arról nem is beszélve, hogy milyen lesz a borító. Minden menet közben született, ahogy dolgoztam. Eleinte az egész albumot az internetre akartam tenni, „letölthető” formában. Aztán a fizikai CD mellett döntöttem, de nem számítottam rá, hogy mindez ennyibe kerül. Ennek ellenére az anyagi befektetés sem lehetett akadály.
RockLine: Az EP-n elég sok érdekes vendég szerepel, hogyan egyeztél meg velük az együttműködésről?
Tim: Cezar Vigouroux énekes, aki egyébként a Rusted tagja, Chiléből származik. A YouTube-on keresztül kerültünk kapcsolatba. Ő énekelte fel a Nevermore-dalok feldolgozásait, én megmutattam neki a dalvázlatokat, és lelkes lett, teljesen átadta magát az anyagnak, és meglepett a széles énekhangterjedelmével. Ő énekelte fel a Lucid Killer című számot. A második albumon is megtartom ezt az együttműködést. A kommunikáció viszont nehézkes. Minden e-mailen megy, és ez az egész rendkívül hosszadalmas. Az EP már fél éve kész lehetett volna, de az éneknél minden megakadt. Ezeket végül magam foltoztam össze. A szövegekben Sergej Vučer segített. Az énekre sosem gondoltam komolyan, eleinte még egy teljesen instrumentális album ötlete is megfordult a fejemben. Aztán a YouTube-on rábukkantam Cezarra. Megváltozott a nézetem, mert úgy látom, az EP zenéje az énekkel sokkal jobban odavág, mint nélküle. A számok alapvetően instrumentálisnak készültek. A végén még egy nyolcperces progresszív számhoz is használtam éneket, ami egy perc után lép be a zenébe, és nagyon jól sikerült, nagyon összeillik, sőt ez az összeillés még a várakozásaimat is felülmúlta. Az énekeket utólag adtam a számokhoz. Szerencsére minden összejött, hiszen eleinte a kompozíciók alapjaiban nem is énekre készültek.
RockLine: Szerinted az egész, illetve az EP helyenként kaotikusan hat?
Tim: Tulajdonképpen igen. Vegyük például a Longing For Clarity című számot. Ott van elég zűrzavar. Az énekes refrénben szólók, speciális effektek, visszafelé felvett „clean” gitár vannak, vagyis „apró kiegészítések”, amelyek viszont másrészt egy halom kísérletezést jelentenek. Engem amúgy szórakoztat a dolgok „visszafelé” felvétele. Az éneket is meg kellene tanulnom úgy csinálni, hogy „visszafelé” vegyem fel, az király lenne, ha ha ha…
RockLine: Hogyan dolgoztatok együtt Vučerrel a szövegek megalkotásán?
Tim: Azokat a szavakat, amelyeket a vonalakban szerettem volna hallani, felvettem neki. Véletlenszerűen, sorrend nélkül. Az énekvonalakat is felvettem neki, vagyis magam énekeltem fel a dallamvázlatokat. Vučer aztán próbaképpen elküldte a teljes szöveget és az énekvonalat a Lucid Killerhez. Ezt csak ott módosítottam a saját ízlésem szerint, ahol fontosnak és szükségesnek éreztem. Mivel Vučer az Interceptornak is írt szövegeket, és elégedett voltam a Lucid Killerrel, megkérdeztem, segítene-e tovább. Szabad kezet kapott. És bevallom, én magam sem követem teljesen az üzeneteiket. Néha olyan, hogy is mondjam, „világűrös”…. És jól sül el. Nem konvencionális, nem a szabályok szerint megy, nem felismerhető sablonok szerint, ez pedig tetszik, mert az egésznek egyedi karaktert ad.
RockLine: Az EP-n Grega Habič is közreműködik.
Tim: Gregát az egyik legjobb szlovén gitárosnak tartom. Kiváló az instrumentális kompozíciók felépítésében. Segített a vezérmotívumok összeillesztésében, Grega hangszerelői tehetsége nagyon is jól jött az EP-n. Habič érdekes dolgokat hozzátett, és nagyon jól feltalálta magát, annak ellenére, hogy az EP zenéje nem éppen az ő műfaja. Itt van még Sušnik (Metalsteel, szerk. megj.) és Bagarič (Interceptor, szerk. megj.), mindketten basszusgitárosok, mindketten kiváló zenészek. Bagarič már akkor lenyűgözött, amikor az Interceptorral próbáltam. A basszusvonalakban egy srác is közreműködött a barátnőm környezetéből.
RockLine: Aztán ott van még Josh Christian a Toxic soraiból….
Tim: Vele a Facebookon keresztül kerültünk kapcsolatba. A beszélgetésünk során szóba került, hogy felvételt tervezek, és Josh magától felajánlotta a szolgálatait. Persze azonnal igent mondtam. Csakhogy aztán máshol lépett fel a probléma. Josh profi zenész, és semmiképp sem talált szabad időt az anyagomra. A végén már én magam feladtam, és mindent a saját rendezésemben vettem fel, majd kitettem a YouTube-ra. Joshnak akkor még komoly családi gondjai voltak, mégis nagy vágyát fejezte ki, hogy hozzátegye a magáét, és végül meg is tette. Utólag. Most azon vagyunk, hogy Josh a második albumomon is közreműködjön.
RockLine: Honnan az ötlet az EP „Morbid Desire” címére?
Tim: Eredetileg a Despair lett volna egy dal címe. Amikor Vučer hozzátette a verzéket, a dolog már nem egyezett a címmel. Aztán arra gondoltam, hogy az ötletet inkább az EP címének használom. Nagyon tetszik a cím. A hangulat szempontjából is úgy érzem, az album olyan módon bontakozik ki, amit a cím összefog.
RockLine: Mindent magad vettél fel és produceltél.
Tim: Igen. Alacsony költségvetésű változat, 50,00€-ba került. Sok volt az improvizálás, sok az alkalmazkodás. Sok tanulás, a programokba való beletanulás. Eleinte csak azért vettem fel a számokat, mert meg akartam őket tartani, nem azért, hogy később CD-t adjak ki.
RockLine: Honnan merítesz ihletet a zenéd megalkotásához?
Tim: Nem tudom megmondani. Éjjel, amikor Mariborban vagyok, amikor végzek az iskolai kötelezettségekkel, amikor beáll a késő éjszaka, éjjel egy és négy között „minden megnyílik” a fejemben. Kezembe veszem a gitárt, mintha gyakorolnék, és játszom, játszom,.. közben pedig új dolgok születnek. Mindent azonnal feljegyzek, minden ötletet. Mert másnapra az egészet el lehet felejteni. Az alap viszont mindig a riff. Persze előfordul, hogy eszembe jut egy ötlet, amit valami bevezető részhez használok fel. Néha autóvezetés közben történik. Ilyenkor telefonra veszem magam, elénekelem a dallamot, felveszem. Itt nincs szabály, csak, hogy is mondjam… valamiféle „jam”.
RockLine: Tulajdonképpen nagyon ügyesen szlalomoztál ebben a mozaikban: vendégzenészek, ötletek és az EP születésének egész spontán természete.
Tim: Gyakran a közreműködő zenészek a saját ötleteikkel hatottak rám, hogy én is másképp fejlesszek ki vagy vigyek tovább egy számot, mint ahogy eredetileg elképzeltem. Valójában zenei-művészi szempontból én magam is nőttem mások ötleteivel ezen az EP-n. Ez afféle mini érettségi, hogy is mondjam…. az első érettségi próba. Innen van néhány eltérés is, amelyek talán nem egyeznek a hangszerelés elméletével, de én nem is akarom követni az elméletet. Sok szólómat úgy írtam, hogy át akarják ugrani a harmonizált moll határait, olyan dimenzióba ugorjanak, amely nem követi a szabályokat. Ahogy például Marty Friedman csinálja, vagy amit Jason Becker és Marty Friedman közös munkáiban hallhatsz. Hasonlóan fogtam hozzá a D-Y-Z szólóalbumához írt szólóhoz is. Ő csak az alapvető kiindulópontot adta, hogy játsszak valamit abban a stílusban, ahogy a Negligence-ben hallhatók a szólók, én pedig tulajdonképpen ennek a továbbfejlesztését csináltam meg. Az EP anyagát viszont élőben kell hallanotok. Teljesen szétszed!
RockLine: Friedman és Becker mellett van még valaki, akit a példaképeid közé sorolnál?
Tim: Hmmm…. Jeff Loomis (Nevermore, szerk. megj.), Tim Calvert (Forbidden, szerk. megj.), Chuck Schuldiner (Death, szerk. megj.), Dimebag Darrell (Pantera, szerk. megj.), a legjobb ritmusgitárosnak pedig Mick Thomsont tartom a Slipknotból. Persze ami az „agyament” dolgokat illeti, az első helyen mindenképp Paul Masvidal áll (Cynic, szerk. megj.). A szlovén zenekarok közül a Kaoz nyűgözött le. Ők mások voltak.
RockLine: Korábban többször hangsúlyoztad a következő albumodat. Hogyan épül fel hozzá a váz?
Tim: Vannak ötletek, az anyag készül. Egyeztetek a Forbidden két tagjával, Craig Locicero-val és Steve Smyth-szel az együttműködésről. Josh Christian is újra ott lesz, ahogy a „Morbid Desire” EP-n, és Rick Rozz is (Death, szerk. megj.). Kapcsolatban vagyok egy alig tizenhét éves „wunderkinddel” is Németországból, Nick a neve, ő is eljátszana valamit a következő kiadványomhoz. A szlovén zenészek közül egyelőre nem gondolkodtam, kit vonjak be, de az új albumon sem lesz nélkülük. Már most a fejemben van Grega Habič és D-Y-Z is. A basszusgitárhoz Bagaričot fogom használni. Az éneket pedig teljes egészében Cezar énekli fel. Az új számok között legfeljebb három instrumentális lesz, a többi énekes dal.
az interjút készítette: Rok Klemše
a szöveget szerkesztette: Aleš Podbrežnik
Képgaléria
