Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Saxon
Kiadó: Silver Lining Music
Megjelenés: 2018
Játékidő: 47:47
Értékelés: 4/5
Hihetetlen! Ahelyett, hogy otthon vigyáznának az unokáikra, tovább rögzítik az új stúdióalbumokat. Peter Rodney „Biff” Byford, aki veszélyesen közelít a hetvenhez, és a bandája ezzel bemutatja az N.W.O.B.H.M. legendás hőseinek, a Saxonnak az új stúdióalbumát, amely a megdöbbentően újszerű „Thunderbolt” címet viseli. Remélem, vevők vagytok a nyitó szarkazmusra.
Újdonság tehát nincs. A dolgok ott állnak, ahol lenniük kell, úgy, ahogy azt a Saxontól megszoktuk. Jó, hogy a stúdióban ezúttal is Andy Sneap ült a zenekar mellett, aki ismét kivételesen élesre fent produkciót hozott össze, a két Hell-albumhoz fogható hangzással (a Hell a Saxon kortársa), amelyeken Sneap gitárosként is részt vett. Néhány új fűszer is került a keverékbe (az elődhöz, a „Battering Ram”-hez képest bőkezűbben ellátták a hangszereléseket zenekari betétekkel, és ismét hangsúlyosabb a tercharmóniák használata), ezek az albumot egészen a zenekar elmúlt 25 évének keményebb pillanataihoz húzzák, ilyen például a „Lionheart” (2004).
A „Thunderbolt” elég gonosz és okkult, és persze úgy is kell, hogy a kelleténél is sötétebb legyen! A régi iskola logikájával és elveivel összhangban, ahogyan a metálmesterség nagy részéhez hozzáállnak, a Saxon még egyszer előrántotta a nyerő pókert ászokkal, és a szolid, igen jó minőségű kiadványok hosszú sorában ezúttal is egy remek stúdióalbumot tett le az asztalra.
A helyzet az, hogy a Saxon már évek óta rendkívül meggyőzően és ügyesen hasznosítja újra azt, ami már elhangzott. Sok dallam, akár a versszakokban, akár a refrénekben, korábbi albumok dalaira emlékeztet, főleg a „Solid Ball of Rock” utáni korszakból. Ami az egészben nagyon bejön, az a riffek pontszerű színezése zenekari elemekkel és kórusdallamokkal, amelyek a riffdörgés hátterében erősítik az album sötét, vészjósló, posztapokaliptikus hangulatát.
Hát tudjátok, milyen szavak körül forog Biff költészete: „Thunder”, „steel”, „eagle”, „sky”, „iron”, „prey”, „hell”, „wheels”,… kötelezően persze a „rock” is, aztán jön az az ige, hogy „futni”, különböző kombinációkban (…”run for your life”,…”running down the border”… egy lehetséges befejezéssel …”with Mexico”). A szövegekben mindig jelen van még a „felszállás” és a „leszállás” is, hiszen a Saxon története így vagy úgy a sasok „biológiájához” is kapcsolódik. Röviden: semmi új! De mint mindig: korrekt, és nincs mit felróni. Amit a Saxon tud, azt tudja, és a megedződött, agyafúrt vén macskák ezúttal is megtartják a nyerő receptjüket a szerzésnél, amelyet sem megtagadni nem tudnak, sem nem akarnak. A „Thunderbolt” minőségi album, valamivel pompázatosabb és bombasztikusabban vagány, mint az elődje, a „Battering Ram”, a zenekar pedig az új szerzeményeknél is természetesen az elmúlt 25 évnyi szerzői munkája örökségére támaszkodik. Aztán itt van a Sons of Odin, egy olyan ritmusú szám, amelyet akár a Heaven And Hell is vihetne, vagyis a Black Sabbath-klasszikus. És ha ezt megemlítenénk Biffnek, ügyesen megragadná a lehetőséget, és rávágná, hogy azért van így, mert a dalt Ronnie James Diónak ajánlja. A leghagyományosabban NWOBHM-esen az album tizedik száma, a Steel Merchants szól. Az album záró száma, a Roadie’s Song hasonló modorban indul, mint a 747 (Strangers in the Night). A szám vezérritmusa is hasonlít az említett „Wheels of Steel” klasszikuséra.
Kell ehhez még bármit hozzátenni? Igaz, hogy a szövegek helyenként a görög és (újra) az északi mitológiába révednek, ami a Saxonnál nem meglepő, de ismét akad néhány pillanat, amikor Biff az elvesztett társakra emlékezik. Ezúttal főleg Lemmyre gondolt (They Played Rock And Roll), és ott van egy emlék a zenekar egyik technikusáról is (a korábban említett Roadie’s Song), ami természetesen megőrzi a Saxon vallomásos hagyományát.
Röviden. A „Thunderbolt” tele van igazi, ortodox Saxon-nómenklatúrával. Semmiben sem lep meg, semmiben sem okoz csalódást. Újabb jó Saxon-lemez, amelyet a zenekar rajongói kötelező jelleggel beraknak a saját CD- és bakelitgyűjteményükbe.
Felállás
Biff Byford – ének
Paul Quinn – gitár
Doug Scarratt – gitár
Nibbs Carter – basszusgitár
Nigel Glockler – dob
Produkció
Andy Sneap
Számlista
01. Olympus Rising
02. Thunderbolt
03. The Secret Of Flight
04. Nosferatu (The Vampires Waltz)
05. They Played Rock And Roll
06. Predator
07. Sons Of Odin
08. Sniper
09. A Wizard’s Tale
10. Speed Merchants
11. Roadie’s Song
