Kiadó: Nuclear Blast Records
Megjelenés dátuma: 2022. 11. 18.
Produkció: Karl Groom & Richard West
Az album hossza:
Stílus: Progressive Metal
Pontszám: 10/10
A Threshold öt év stúdiós távollét után új lemezzel, a „Dividing Lines”-szal jelentkezett. Az előző album, a „Legend of the Shires”, amely egyben Glynn Morgan énekes rendkívül sikeres visszatérését is jelentette, 2017 egyik legjobb prog metal/rock lemeze volt, így érthető, hogy a műfaj rajongói körében óriási tisztelet övezi zenekar következő anyagával szemben is hatalmasak voltak az elvárások.
A Threshold története során különféle okokból nem volt szerencséje az amúgy kivétel nélkül kiváló énekeseivel, de a hazatérő Morgannel új kreatív lendületet kapott a zenekar. Ez a „Dividing Lines”-on is végig érződik: az elejétől a végéig remekül megkomponált dalokat hallunk, amelyeken minden hangszeres játékos technikai tudását csodálhatjuk, élükön a gitárvirtuóz, producer és kreatív vezéregyéniség Karl Groommal. Külön fejezetet érdemelnek Glynn bravúros vokális teljesítményei és a nagyon jó, többnyire társadalomkritikus szövegek.
A „Haunted” igen reprezentatív nyitódal a Threshold-életműből: egy hajszálnyit kevésbé összetett, mint a zenekartól megszokott dalok, de éppen ezért igazi energiabomba, amelyben harmonikusan váltakoznak az „elektromosan” ütős és az akusztikus pillanatok. A hallgatót azonnal beszippantja az új lemez, ami a további, élvezetes meghallgatás szempontjából nagyon fontos. Még jobb a „Hall of Echoes”, amelynek rendkívül sima, intelligens átvezetése az epikus refrénbe a hideg futkosással jár a hátunkon, és minden bizonnyal a „Dividing Lines” egyik csúcspontja. A Threshold így továbbra is azon kevés progmetal zenekar egyike, amelynek egyszerre sikerül összetett és ütős, mégis dallamos dalokat írnia, ravasz szerkezetű témákkal és hangszeres részekkel.
A „Let It Burn” remekül egymásba illesztett átmeneteket tartalmaz az ütős és a melankolikus részek között, a nyitánya és a zárlata pedig viszonylag szokatlan, így érdekes kísérletnek számít. A „Silenced” ezzel szemben meglehetősen klasszikus Threshold-szám, amelyen Richard West futurisztikus hangzású szintetizátorszövetei emelkednek ki. „The Domino Effect” a „Dividing Lines” két hosszabb, epikus, nagyon ambiciózus dalának az első darabja, amely minden régi Threshold-rajongót le fog nyűgözni. A „dominóhatás” számtalan ambient hangulatváltás és teljesen különböző hangszeres és vokális részek műve, amelyben minden zenész bőven kap teret, hogy megmutassa a hangszeres erényeit.
A „Complex” közvetlenebb, kifejezetten ütős szerzemény, amely számos párhuzamot mutat a zenekar korábbi klasszikusaival, és kiemelkedik belőle a remekül felépített refrén. A komor hangulatú „King of Nothing”-ban elsősorban Glynn nyűgöz le kivételes énekteljesítményével, amelyet nemcsak a nagyszerű hangterjedelem és a rendkívüli karizma jellemez, hanem a melankolikustól a dühösig ívelő, remekül adagolt érzelmi skála is.
A „Lost Along the Way” minden bizonnyal otthonos lesz a neoprogrock-bajnok Arena sok rajongójának is, hiszen elég sok mindenben emlékeztet az együttes egyes dalaira. A két zenekar között a múltban is volt hangzásbeli rokonság: Karl Groom annak idején tagja volt a Shadowlandnek, amelyet a billentyűs mester, Clive Nolan (Arena, Pendragon) vezetett, a Threshold egykori énekese, Damian Wilson pedig ma az Arenában énekel. A „Run” a Threshold-viszonyokhoz képest négy percével rövid szám, de igazi energiakatalizátor, kiélezett gitárpasszázsokkal, és nagyon jó „bemelegítés” a záró eposz előtt. A „Defence Condition” az az „i-re föl a pont”, amely a „Dividing Lines”-t a „csupán” nagyon jó lemez státuszából a mestermű rangjára emeli. A zenekari hangszerelések mesteri módon fonódnak össze az erőteljes gitárpasszázsokkal, az epikus refrénbe vezető, ínycsiklandóan harmonikus átmenetek pedig kivételes hangulatot teremtenek. Ennek a komplex és drámai eposznak a brutális zárlata meglehetősen váratlan, de remekül sül el.
Az angol progresszívmetál-mesterek a „Dividing Lines”-szal újabb kivételes stúdióteljesítményt tettek le az asztalra, amelyről a progresszív metal és a progresszív rock szerelmesei még sokáig beszélni fognak. Nehéz elhinni, hogy a kiváló „The Legend of Shires” után újabb mesterművet alkottak, amely nemcsak egyenrangú az elődjével, hanem néhány ponton még felül is múlja azt. A „Dividing Lines” a Threshold-albumok elitjébe tartozik, és nem lenne meglepő, ha egyes rajongóknak az angol progmetal-bajnokok egyenesen legkedvesebb lemezévé válna. Úgy tűnik, a Glynn visszatérése okozta új alkotói lendület még mindig tart, és bízzunk benne, hogy még sokáig nem fog elfogyni.
Szerző: Peter „Dr. ProgRock” Podbrežnik
Számok listája:
1. Haunted
2. Hall Of Echoes
3. Let It Burn
4. Silenced
5. The Domino Effect
6. Complex
7. King Of Nothing
8. Lost Along The Way
9. Run
10. Defence Condition
Felállás:
Glynn Morgan – ének
Karl Groom – gitár
Richard West – billentyűs hangszerek
Steve Anderson – basszusgitár
Johanne James – dob
