Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Three Lions
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 58:03
Értékelés: 3.5/5
Három oroszlán, és nem három jobbos! (Szlovénul a „levi” balosokat is jelent, nálunk meg már csak jobbosok vannak – egyesek jobban, mások kevésbé.) De mindegy is. Hogy pontosabbak legyünk, egy új formációról van szó, a neve “Three Lions” (három oroszlán)! Három brit zenész alkotja, köztük két egykori munkatárs az AOR-legendák, a Ten és a Dare idejéből: Greg Morgan dobos és Vinny Burns gitáros. Utóbbi többek közt az Asiának, valamint a Magnum első számú énekesének, Bob Catleynek is besegített a szólóalbumain. A harmadik oroszlán a kevésbé ismert basszusgitáros és énekes, Nigel Bailey.
Az azonos című debütáló lemez, a »Three Lions« 13 dalt kínál, amelyek a trió közös szerzeményei, a végső aranyozásban és néhány ötletben pedig Alessandro Del Vecchio is segédkezett – ő a Frontiers Records „mindenese”. Ő felelt az album produceri munkájáért is, amelyet három stúdióban vettek fel Nagy-Britannia és Olaszország között.
A »Three Lions« albummal Vinny Burns visszatér a gitárfutamok megválasztásának és elhelyezésének ahhoz a módjához, amelyet egykor a Dare-ben és a Tenben is hallhattunk. Vinny továbbra is pokoli jó szólógitáros! Ez az egész lemezen érződik, bár a Three Lions csapatkémiája teljesen más, új zenei történet. Mindhárman rendkívül bölcs, tapasztalt zenészek, ezért pontosan értik, mit jelent egy kemény, dallamosan csábító szerkezet, amely a rockos adrenalin lángolásával és a megragadó dallamok egyesítésével azonnal beindul. Ezt rögtön a nyitó Trouble in Red Dress megmutatja. A Hold Me Down gond nélkül elférne az FM vagy a The Ladder valamelyik lemezén. A Two Heart Beats As One felütésében a balladás Foreignerre emlékeztet, a refrénben a kísérő vokálharmóniák és a billentyűk kombinálása az Asiát idézi a John Payne-es felállásból, míg a Tenhez a lemez későbbi részén a Magdalena refrénje közelít. A Three Lons az „arabeszkek” beemelésével is megpróbál kitörni a kiszámítható hangszerelésből, ami az AOR műfajában viszont már nem újdonság (a lemez sötét pillanata a Kathamndu).
Énekhang és hangszín tekintetében mindenesetre Bailey nem Steve Overland (FM, Overland), és nem is Gary Hughes (Ten); a hangszíne kicsit Steve Newmanre (Newman) húz. A Three Lions egyáltalán semmi újat és még nem hallottat nem hoz az AOR és a dallamos rock gazdag világába, és világos, hogy a »Three Lions« mindkét műfaj tipikusan brit megközelítését képviseli. Ott van rajta az a felismerhető melankolikus fátyol, amely a korábban említett zenekaroknál, a Heartlandnél, a Newmannél és a Kicknél is jelen van,…
A szépen kontrasztos, dinamikus és élő hangkép organikus melegséggel és hangsúlyos basszussal öltözteti fel a 12 dalt, amelyek ravaszul fenntartják a rockos erő és a bombasztikus, ultradallamos fülbemászóság hatásos formuláját. Az album baja csak az, hogy túl sok a dal, ezért az a hatás keletkezik, hogy a vezető gitárfutamok kissé túlságosan hasonlítanak egymásra.
A trió dallamérzéke kiváló, kidolgozott, és a zenészek minden tapasztalatával együtt alapvetően elég egy minőségi lemezhez, amely képes megragadni a dallamos rock rajongóinak figyelmét, különösen azokét, akik kifejezetten odavannak a műfajok brit megközelítéséért! Csúcsteljesítmény nélkül, azzal az érzéssel, hogy ezeket a fordulatokat már hallottuk valaha, valahol réges-régen, mégis odaadással és szívvel kidolgozva. Megfelelő, de a Föld nevű bolygót azért nem fogja kibillenteni az ekliptikából!
Felállás
Nigel Bailey – ének, basszusgitár
Greg Morgan – dob
Vinny Burns – gitár, billentyűk
Produkció
Alessandro Del Vecchio
Dallista
1. Trouble in a red dress
2. Hold me down
3. Twisted soul
4. Winter sun
5. Just a man
6. Holy water
7. Two heart beats as one
8. Kathmandu
9. Made for one another
10. Magdalena
11. Don’t let me fall
12. Hellfire highway
13. Sicilian kiss
