Kiadó: Three Dog Music
Megjelenés dátuma: 2023. 2. 3.
Produkció: The Winery Dogs (keverés: Jay Ruston)
Az album hossza: 50.52 perc
Műfaj: Progressive Rock / Hard Rock
Pontszám: 9.0/10
Tekintve, hogy a The Winery Dogs három tagja folyamatosan le van kötve, elég kevéssé tűnt valószínűnek, hogy valaha még stúdióvállalkozást láthatunk a bandától. Mégis megérkezett. Idén februárban jelent meg az együttes harmadik stúdióalbuma, amely egy fedél alatt egyesíti a világ rock- és metalszínterének három szupersztárját. Őket pedig aligha kell bemutatni.
Érdekes, hogy Richie Kotzen (ének, gitár, billentyű), Billy Sheehan (basszusgitár) és Mike Portnoy (dob) a harmadik lemezükkel a zeneileg legkönnyebben befogadható munkát tette le az asztalra, ha a két korábbihoz hasonlítjuk: a 2013-as azonos című bemutatkozóhoz és az utódjához, a 2015-ös „Hot Streak”-hez. A banda a 2012-es megalakulásával és a két, viszonylag gyorsan egymás után érkező albummal elég port kavart a zenei közvéleményben ezen a galaxison belül ahhoz, hogy a folytatás iránti igény (és a zenekar iránti érdeklődés) a következő nyolc évben is elég nagy maradjon. A trió ebben az időszakban végül mégiscsak talált időt és teret arra, hogy megalkossa a harmadik The Winery Dogs-albumot.
Akik ismeritek az előző két lemezt, tudjátok, hogy a „borospincés kutyákkal” nem érdemes packázni. Három összeforrott entitás, fogig felfegyverkezve technikai bravúrral, de különösen egyedi kifejezőerővel: a trió háromszögében szétoszló erővonalak mentén olyan különleges zenei történetet adnak elő, amely művészi kifejezés tekintetében a közelébe sem ér semmi másnak. A három zenész hihetetlen karrierekkel (Sheehan és Kotzen 1997 és 2002 között a Mr. Big tagja is volt), tapasztalattal és magabiztossággal a hátuk mögött az „III” lemezanyagában is elállítja a lélegzetet. Egyéni szinten. Amikor pedig ez a három individualista triává áll össze, az egyéni szint döbbenetessége kölcsönösen felerősödik, rezgésben és energiában támogatják egymást, és így egy új zenei kifejezőtestben ér célba: abszolút művészi egyediségként és igazi gyöngyszemként.
Az „III” bravúros szólókirándulásokkal van tele mindhárom zenész részéről, aminek örülni fog mindenki, aki szereti a lemezt díszítő progresszív műfaji elemeket. Kotzen megszólalása időnként blues-fátylat von a zenére, főleg néhány gitármegoldás miatt, ezt az érzetet pedig a sajátos, soulos hangja is erősíti (a Lorelei például simán felférne bármelyik Kotzen-szólólemezre). A nyitó-, záró- és átvezető részeket merészen fűszerezik Sheehan vagy Kotzen improvizációs rohamai, Portnoy pedig nem marad adósuk a rá jellemző, színpadias ritmustörésekkel. A kiegészítés kivételes.
Szóval. Az „III” ismét roskadozik az improvizációs lendületektől és figuráktól, amelyek biztosan elállítják a lélegzeted. Itt nincsenek fékek. Az viszont érdekes, hogy az „III” érezhetően kiegyensúlyozottabb zeneileg. Ez azt jelenti, hogy a dalokban könnyebben követhető a versszak–refrén viszony fonala. A refréndallamok kialakítását tekintve pedig az „III” bőven túlszárnyalja mindkét elődjét. Már a nyitó Xanadu azonnali bizonyíték erre. A lemez lazább részeinél is az az érzés, hogy a dalszerkesztés vezérfonala jobban követhető, mint valaha. Ilyen például a Stars. A hosszabbított middle eight szakasz elképesztően jól felépített. Portnoy és Kotzen egy remek improvizációs párbeszéden át (ebben a részben) az utolsó pillanatban mesterien „elkapják” egymást a dal széteséséneklehetőségének szakadékánál, és visszavezetik az „III” egyik leginkább fülbemászó refrénjébe.
Az „III” rendkívüli szerves élettel is bír. Bizonyítja, hogy a lemezre került anyagot úgy rögzítették, mintha a trió koncertet adna a stúdióban. Várható húzás a triótól. Kötelező elem, amelynek minden ilyen lemezt kísérnie kell. A lehető legkevesebb utólagos stúdiókorrekcióval és „szépítéssel”. Az „III” élő és „levetkőztetett” fenevad, amely teljes őszinteségével és leplezetlenségével egy pillanat alatt magával ragad és beszippant. És hihetetlen, mekkora részét fedi le az elérhető hangképnek mindössze három zenész. A építőelemek elosztása kiváló. Optimalizált. Az ellentétek felnagyítottak, és fokozottan egészítik ki egymást. A lemez groove-ja óriási. Ha tetszik, „félelmetes” is.
A The Winery Dogs zeneileg külön történet. A banda köré ezért egy sajátos, igényesebb közönség gyűlt. Ez összhangban van annak a zenei mondanivalónak az igényességével, amelyet a The Winery Dogs képvisel. Kotzen énekesként különleges eset, és gyakorlatilag a The Winery Dogs-történet első építőeleme, amely eldönti, hogy továbbmentek-e felfedezni a zenekar muzsikáját, vagy egy pillanat alatt keresztet vettek rá. Ez azonban nem az első ilyen eset a rock and roll történetében, ha hasonló, milliméterre egyedi és különleges szupertrió rockformációkról beszélünk, amelyekhez nem fér semmi (rögtön beugrik a Rush, a The Police, a Motörhead).
Sus! Hajtás. Őrület. Ti döntitek el. De végül is nem minden őrület. A már említett bluesos Lorelei például az album az a pillanata, ahol a The Winery Dogs rendkívül érzéki lágysággal áll elő. Szóval! Az „III” ugyan azt az érzést kelti, hogy a trió a korábbinál nagyobb figyelmet fordított a versszak–refrén szerkezet kiemelésére és fenntartására, ugyanakkor ismét annyi mozgalmasságot és improvizációs akrobatikát nyújt, hogy a The Winery Dogs továbbra is kemény művészi csont marad, amelyet rágni kell, és amely egy meghatározott zenei közönségnek, az igényesebb zenei gourmand-oknak tetszik, akik közül a különféle zenetanárokból és zenei stréberekből egyáltalán nincs hiány. Ők a zenekar 2023. 10. 29-i ljubljanai koncertjéről sem fognak hiányozni! Jó tudni, hogy Portnoy, Sheehan és Kotzen a rettenetesen zsúfolt napi zenei programjuk mellett mégis összeálltak, és felvettek egy újabb kiváló The Winery Dogs-albumot! Mindenben különleges, és más, mint bármi, amit a rock and roll térképén találsz. Maradjon is így a jövőben!
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Xanadu
2. Mad World
3. Breakthrough
4. Rise
5. Stars
6. The Vengeance
7. Pharaoh
8. Gaslight
9. Lorelei
10. The Red Wine
Felállás:
Richie Kotzen – gitár, billentyű, ének
Mike Portnoy – dob, ütőhangszerek, vokál
Billy Sheehan – basszusgitár, vokál
