Előadó: Conspiracy
Kiadó: Inside Out Records
Megjelenés: 2003
Értékelés: 4/5
A „Conspiracy” címet viselő debütalbum 2000-es utódja jóval kompaktabb hatást kelt. A Yes megsemmisíthetetlen basszusgitárosa, Chris Squire és a gitáros Billy Sherwood (ex-Yes, World Trade) mellékprojektje, amelyet „az összeesküvés-elmélet ihletett”, a Pink Floyd „The Animals” (1977) albumához hasonlóan homályos borítót kapott, magából a zenéből viszont rendkívül intenzív, pozitív vibrációkkal teli fény árad.
A nyitó Conspiracy basszusgitár-pengetésétől végigfut a hideg a hátadon, mert Chris nem kertel, rögtön a védjegyének számító, csörgő hangzással vár, a legendás Rickenbackerével, amely nélkül a Yes zenéje is elképzelhetetlen. Ahogy ez a hang a Yes arculatában különleges helyet foglal el, úgy most ebben a mellékprojektben Squire kifejezésmódja még tovább erősödik, és abszolút alapját adja annak, amire a két zenész a dalait építi. A Confess úgy van felépítve, hogy ha a nyolcvanas években élnénk, biztosan slágerkislemezként jelent volna meg. Lendületesen futó dal, atmoszférikus, többrétegű énekvonallal és kiváló refrénnel.
A New Worldben Chris a benne felszabadított basszusfeszültséggel leszedi a fejeteket. Azoknak, akik rögtön „beindultok”, és nincs kedvetek kerülgetni a forró kását, ez a dal lesz a lemez első számú attrakciója. A korong legélénkebb, legfelpörgetettebb szerzeménye, amelyet szinte szétfeszít a benne rekedt energia! A basszus a középpontba került, mellette gondosan elhelyezett billentyűs paletták és Billy ízléses gitárbetétei hallhatók, a projekt két vezéralakjának lenyűgöző énekduettjéről nem is beszélve. A kettejük párosa tökéletesen működik!
½ A World Away az a dal, amelyben a dobok lépnek abszolút előtérbe: rendkívül lelkesen gondoskodnak a változatos progresszív pergőkről, és teljes lendülettel feszültséget visznek a dal hangulatába. A dobok a produkcióban élőn és tisztán szólnak, és Chris egyedi basszushangjával együtt ők viszik a ritmusvonal rendkívüli folyékonyságát és hangzási intenzitásának dinamikáját az egész lemezen. És Billy hozzájárulása? Billy ravaszul építette fel a gitártémákat, különféle hangeffektekkel fűszerezte az egészet, és olyan billentyűs szólamokat tett hozzá, amelyek helyenként úgy szólnak, mintha egy egész filharmonikus zenekar játszana, így egyszer s mindenkorra ráirányította a figyelmet kivételes zenei tehetségére, producerként végzett munkáját is beleértve. A lemez minden szempontból megérdemel egy teljes tízest. A dalok változatosak és maximálisan kidolgozottak. Valahányszor meghallgatod a „The Unknown” című albumot, mindig találsz benne valami újat és meglepőt. Aprólékosan megtervezett, precízen összerakott hangzás, rendkívüli atmoszféra! A különböző hangulatok folyamatosan szövődnek egymásba a lemezen.
Külön figyelmet érdemel a címadó dal. A több mint tizenegy perces mini-epikus kompozíció ártatlan akusztikus témával indul, amelyet metronómhangok követnek, majd hirtelen masszív hangfal csatlakozik hozzájuk, mintha a Mahavishnu Orchestrát keresztezték volna a Yes-szel! Igen! Keleties motívumokra és hangzásra épülő extravagancia! Chris a basszuspedál használatára is szán némi teret. Hogy a basszusa lüktessen, és hatékonyan hasítson át a betonon, ez az újító szellemű fickó helyenként ismét extra vonalakat vett fel az elektromos gitár magas „E” és „A” húrján, így még jobban megerősítve az alap basszusvonalat, és „megkettőzve” annak hangját. A The Unknown ritka sajátossággal bír. Sehogy sem akar a fülbe mászni, mégis valahányszor meghallgatod, másfajta érzések kerítenek hatalmukba. Egyszerűen olyan fény sugárzik belőle, hogy elemzéssel egyetlen zenekritikus sem képes az anyag szintjére lehúzni, én sem. Igen, itt párhuzamot vonhatunk a Yes eposzainak mindenhatóságával. Mint egy drog, amelynek nem tudsz ellenállni! Eljön az a pont, amikor az elemzés teljesen felesleges lesz.
A bónuszdal a limitált kiadáson található („digipack” „slipcase” borítóba rejtve), a címe I Could. Keményebb hangzású szerzemény. A torzított és „elmetalosított” (!) gitárriffelés a produkcióban visszafogott, és billentyűkkel egyensúlyozták ki, amelyek ismét púpozott adag szimfonikus hangulatot hoznak. A dal egyszerűen épül fel, és a Confesshez hasonlóan úgy van megírva, hogy nem fogsz tudni nyugodtan ülni. A Conspiracy fő üzenete – amellett, hogy figyelmen kívül hagy mindenféle trendet, és így a pénzhajhászást is – ez: „Lépjetek túl az egón, ne féljetek az ismeretlentől, szálljatok fel az új kor fedélzetére, és legyetek az örök, szeretettel teli fény!” A „The Unknown” olyan lemez, amely minden szempontból kétségkívül a progresszív színtér csúcsához tartozik 2003-ban , és annak abszolút első számú felfrissítője.
Felállás
Billy Sherwood – ének, gitár
Chris Squire – ének, basszusgitár
Jay Schellen – dob
Produkció
Billy Sherwood
Számlista
1. Conspiracy (5:05)
2. Confess (4:37)
3. New World (7:22)
4. 1/2 A World Away (5:47)
5. There Is No End (5:14)
6. The Wheel (5:26)
7. Premonitions (4:10)
8. The Unknown (11:30)
9. I Could (4:21)
Az album hossza: 53:32
