Előadó: Metaphor
Kiadó: Trope Audio
Megjelenés: 2007
Három év és az Entertaining Thanatos után idén visszatértek az amerikai szimfonikus rockerek, a Metaphor a The Sparrow című albummal, amely Mary Dorie Russell tudományos-fantasztikus történetét dolgozza fel egy jezsuita expedícióról egy távoli bolygón. Ezzel a lemezzel a Metaphor visszatér a vallási témák feldolgozásához (ezúttal közvetettebben, a történeten keresztül). És nemcsak a vallásos történetekhez térnek vissza, hanem a kultikus debütalbumuk, a Starfooted stílusához is. A lemez, amelyet én személy szerint kíváncsian vártam, a progresszív világban mégis meglehetősen észrevétlen maradt, ami csak azt bizonyítja, hogy a Metaphor továbbra is érdemtelenül csupán egy félreeső homályos zug lakója.
A történet a végén kezdődik (Inquisition), amikor egy vizsgálóbizottság a Rakhat bolygóra indult jezsuita expedíció körülményeit kutatja. Emilio Sandoz atya felidézi az utat (Song from A Nearby Star), eszébe jut a bolygóra érkezés és az érzés, mintha a paradicsomba érkeztek volna (Stella Maris), hiszen a bolygón folyamatosan csábító dal hallatszik. Ezután meghal a csapat egyik tagja, Alan (Death in Eden), a többiek pedig felfedezik a bolygó egyik népét. Ezeket a lakosokat Runának hívták. Az expedíció tagjai rájöttek, hogy ők nem az énekesek (Challalla Khaeri). Ennek ellenére a Runák nagyon barátságosnak és vendégszeretőnek bizonyultak, bár nem épp a legokosabbak. A jezsuiták megtanítják nekik, hogyan kell gyümölcsöt és zöldséget termeszteni (Garden Building), Sandoz atya pedig beleszeret Sophiába, az expedíció tagjába (Sick for What The Heart Wants). Eközben a csapat egy másik tagja megbetegedett, ezért néhányaknak vissza kell térniük az űrhajóhoz, hogy gyógyszereket szerezzenek (köztük Sophiának is). Sophia visszatér, és elmeséli, hogy balesetet szenvedtek, nem hoztak gyógyszert, az űrhajó pedig megsemmisült (Stranded). Később az expedíció tagjai megismerkednek az igazi énekesekkel, akik a bolygó vezető civilizációjának bizonyulnak. Értelmesek, művelt(ek) (a Runákkal ellentétben), és jóval nagyobbak az embereknél. A jezsuiták elmennek megnézni az egyik városukat, és amikor visszatérnek a Runák településére, azok már sehol sincsenek, mert a településen kívül aratást végeztek (Flower Harvest). Miután a jezsuiták megmutatták nekik, hogyan kell növényeket termeszteni, a Runák létszáma ugrásszerűen megnőtt, ezért az énekesek kiirtották őket. A Runák sokkal többen voltak, de nem tudták felvenni a versenyt az énekesek hatalmas fegyvereivel (We Are Many And They Are Few) . Az expedíció minden tagja meghal, kivéve Emilio Sandozt, ő pedig az énekesek királyának rabszolgája lesz (Mother Night). Sandoz atya teljesen kétségbeesik, ezért úgy dönt, hogy megöli az első embert, akit meglát. Az első arc, amelyet meglát, Askamáé, aki olyan volt számára, mint a lánya, és a Földről érkezett mentőcsapat tagja volt (God Will Break Your Heart). Sandoz atya teljesen elveszíti a bizalmát Istenben, és nem tud hinni abban, hogy egy igazságos Isten megengedhetne ilyen borzalmakat.
Bár a szövegek Mary Dorie Russell történetére épülnek, Marby szokás szerint hozzáteszi a maga tipikus metaforikus és humoros csavarjait. Ezúttal, hasonlóan a Starfootedhez, olyan szövegekkel rukkol elő, amelyek mintha egyenesen a zenére öntötték volna őket. Egy pillanatra sem tűnik úgy, mintha bármi erőltetett vagy felesleges lenne.
Zeneileg a The Sparrow valahogy visszatér a Starfooted ösvényeire. Sokkal nagyobb hangsúly van az esztétikus vonalvezetésre, a hangszereken és az énekben egyaránt. Megint sok a kórus és úgy általában a többszólamú éneklés, ami már a debütalbumon is lenyűgözött. Az avantgárd elemek még mindig jelen vannak, de észrevehetően kevesebb van belőlük, és azok is jobban beépülnek az új, fenséges hangzásba.
Ezúttal is minden dalt a megfelelő lelkesedéssel, energiával és virtuozitással játszanak el. Ismét leginkább a zenekar nem hivatalos vezére és fő szerzője, Malcolm Smith van előtérben, aki még mindig több mint sikeresen kitart a Steve Hackettet idéző, folyékony stílus mellett. Marc Spooner még inkább használja a klasszikus billentyűs hangszereket, mint a Hammond-orgona, a zongora és a mellotron. Az ő stílusa nem túl vad, inkább a finomság és a szép hangszerelések számítanak, amelyek a gitáros mellett alkotják a fő zenei hátteret. Az énekes, John Mabry fő erőssége ismét a kiváló szövegek, de énekesként is megállja a helyét. A ritmusszekció újra minőségi, a újonc Greg Miller pedig nagyon jól beilleszkedett a zenekar munkájába.
A The Sparrow albummal a Metaphor visszatér arra az útra, amelyet a Starfooted-dal kijelöltek. Az Entertaining Thanatos enyhe eltérést jelentett az ismert stílustól, most viszont az amerikaiak visszatértek ahhoz a stílushoz, amely híressé tette őket (viszonylagosan szólva). Ahogy az már szokás, a zenét ismét kiváló szövegek egészítik ki, amelyek ezúttal egy érdekes tudományos-fantasztikus regényre épülnek. Talán egy-egy rajongójuk azon töpreng, miért kell nekik ilyen sokáig új albumot felvenniük. Én személy szerint inkább azt látom szívesen, ha tovább tart, de a végeredmény annál jobb, mintsem hogy a lemezeket futószalagon adják ki (mint a Flower Kings vagy a Spock’s Beard), és főleg csak átlagos termékek születnének. Bár a The Sparrow még nem éri el a Starfooted nagyságát, azért eléggé megközelíti, és ennek a felállásnak a jövője miatt biztosan nem kell aggódni.
Felállás
Malcolm Smith – gitár
John Mabry – ének
Marc Spooner – billentyűk
Greg Miller – dob
Jim Anderson – basszusgitár
Produkció
Metaphor
Számlista
1. Inquisition
2. Song From A Nearby Star
3. Deus Vult
4. Stella Maris
5. Death In Eden
6. Challallah Khaeri
7. Garden Building
8. Sick For What The Heart Wants
9. Stranded
10. Flower Harvest
11. We Are Many And They Are Few
12. Mother Night
13. God Will Break Your Heart
14. Afterture
