Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Bayley, Blaze
Kiadó: Blaze Bayley Recordings
Megjelenés: 2018
Értékelés: 3/5
A híres egykori Iron Maiden-„visító”, Blaze Bayley sem adja fel. Őszintén szólva az ő hitelessége nélkül a rock’n’roll és a metal térképe jóval unalmasabb lenne. A fickó továbbra is kegyetlenül konok és elszánt. Annyira összpontosít, hogy ez az újonnan talált ambíció már több kárt okoz, mint hasznot, hiszen minden ötlete és víziója, amit az új lemezeken meg akar valósítani, egyszerűen meghaladja a képességeit. De itt meg kell állnom egy pillanatra. Aki ismeri Bayley szólókarrierjének első három stúdióalbumát, és mellé veszi a kiváló „The Man Who Would Not Die” és „Promise And Terror” lemezeket, az tudja, hogy ez a zenész képes nagy mesterségbeli tudással szolgálni.
Ez a mesteri szint Bayley karrierjének az utolsó évtizedében túl gyakran hiányzik. Nem azért, mert Blaze véletlenül nem tudna vagy nem lenne képes rá, vagy mert nem állna mellette kiváló kísérőzenészgárda (az elődje, az „Endure And Survive” szebben sikerült neki), hanem egyszerűen azért, mert Bayley mindenáron az előzőtől „kicsit eltérő” albumot akar letenni az asztalra. Ebben a másság-hajszában aztán kissé elbonyolítja a dolgokat. Így továbbra is világosan látszik, hogy Bayley akkor a legjobb, ha 100%-ig az Iron Maiden-korszakból és szólókarrierje első korszakából ismert szerzői vonalat követi.
Igaz, hogy az új album, a „The Redemption of William Black” az „Infinite Entanglement” sci-fi trilógia záró darabja, vagyis a koncepció lezárása, ezért némi több finomságot és megfontoltságot igényel, mégis a koncepció követése egy újabb „kísérleti” kitérőhöz vezet. Bayley ugyanis sokkal erősebb, ha személyes vallomásosságra épít. Amikor a legütősebb. A legharagosabb, a legsértettebb, a legsúlyosabban lehajtott fejű, a legszorongatottabb. Ilyenkor a lemezei is megkapják azt az igazi sötét fogást és „metalos végzetet”! Szóval: jobb, ha saját magát és az Iron Maidenben alkotott műveit másolja, mint ha zenei kísérletezésbe menekül (beleértve a vokális duetteket, a túlzott akusztikus betéteket stb.)
A „The Redemeption of William Black” alapvetően rendes album, de elődeihez hasonlóan ez is keserű szájízt hagy maga után: simán lehetne jóval jobb is. Ezt eleve igazolja maga a nyitány és a lezárás. A nyitó Redeemer és a záró Eagle Spirit ugyanis az új album legjobb pillanatai. A Redeemer ütős, feszes nyitány, megállíthatatlan roham, és természetesen emlékeztet arra, amit Bayley az Iron Maidennel szerzett, ugyanez igaz a mini-EP-nek is beillő Eagle Spiritre. Az első a Man on the Edge távoli rokona, a második a The Clansman távoli rokona. Ami köztük van, az pillanatokra rendkívül ígéretes, de túl gyakran a kísérletezés miatt középszerűségbe csúszik. Bayley hangja rendkívül sajátos, és a fickónak végre meg kell békülnie azzal, hogy nem minden vokális környezet áll jól neki, ha az optimális énekteljesítményt akarja nyújtani. Bayley a koncepciónak megfelelően ismét szinte narratív dallamokhoz fordul, ahol a hangszeres kíséret gyakorlatilag nulla. Ezek a pillanatok pedig megszaggatják a lemez lendületét. Elveszik az ütőerejét, vagyis a töltetét, és végül (sajnos) a élvezhetőségét is Ez a „The Redemeption of William Black” esetében sem új felfedezés, hanem olyan dalszerzői elem, amelybe a fickó az utóbbi években görcsösen kapaszkodik, miközben a következetesség és az összhang elérése szempontjából szenved az új lemezek atmoszférája és ütőereje.
A Bayley-t kísérő csapat kiváló, és a fickó az általa rendelkezésére álló erényekből jóval többet kisajtolhatna egy ilyen gárdából, mint amennyire most sikerül. Appleton fantasztikus szólista, rendkívül ravaszul díszíti a riffeket tercekbe rakott díszítő harmóniákkal. Kiváló érzéke van. De egy kicsit más zenei környezetben Bayley még többet kihozhatna a gitárvirtuozitásából. Várjuk meg tehát a következő albumot, amelyről reméljük, hogy nem lesz konceptalbum, és Bayley azon ismét a „a dalszerzés szent egyszerűségének” alapaxiómáját fogja tisztavérű módon alkalmazni.
Felállás
Blaze Bayley – ének
Chris Appleton – gitár, vokál
Karl Schramm – basszusgitár, vokál
Martin McNee – dobok
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZEK:
Chris Jericho – ének a 6. dalban
Luke Appleton – vokál
Michelle Scariotta – akusztikus gitár, vokál, narráció
Jo Robinson – vokál
Mel Adams – vokál
Liz Owen – vokál
Aine Brewer – narráció
Rob Toogood – vokál
Produkció
Blaze Bayley & Chris Appleton
Dallista
01. Redeemer
02. Are You Here
03. Immortal One
04. The First True Sign
05. Human Eyes
06. Prayers Of Light
07. 18 Days
08. Already Won
09. Life Goes On
10. The Dark Side Of Black
11. Eagle Spirit
