Szerző: Aleš Podbrežnik
Helyszín: Cvetličarna / Ljubljana / Szlovénia
A koncert dátuma: 2010. október 20.
Látogatók száma: 550
Jegyár: 25.00€ (elővételben) / 28.00€ (a koncert napján)
Kérsz egy kis szellemet a megboldogult The Ramonesból? Legalább egy részleges megtestesülést? Egy aprócska kortyot? Mindössze két szerény órácskára a hétköznapokból? Semmi sem könnyebb ennél. Egy ljubljanai séta során belefuthatsz egy csomó mindenbe az idei halott zenekarokat feltámasztó dömpingből. Vagy rendszeresen látogatnak minket olyan bandák, amelyek az eredetiek „majmolásából” élnek, vagy gyakran előfordul, hogy nagy rockzenekarok volt tagjai, akik jelentősen formálták a rocktérkép arculatát, saját formációt alapítanak, és azokkal játsszák az egykori zenekaraik repertoárját, igyekezve minél jobb közelítést nyújtani. Egyesek ezzel is bődületes pénzeket söpörnek be (David Gilmour, Roger Waters), mások éppen csak annyit keresnek, hogy tisztességesen megéljenek, megint mások pedig teljesen fakultatívan, inkább csak alkalmanként csinálják. Az egyik ilyen formáció a Blitzkrieg is, a legendás The Ramones-dobos, Marky Ramone kísérőzenekara.
A legendás Ramone így mutatta be a szlovén fővárosban, egy tiszteletre méltó napon a klasszikus The Ramones-életmű emlékezetes dalainak javát a kvartettjével, amelyben Marky mellett a legkiemelkedőbb alak a Misfits egykori énekese, Michale Graves, aki az énekmikrofonnál áll.
És a bemelegítés? A belgrádi Partibrejkers! Szuper páros tehát. Csakhogy kilenc előtt pár perccel a Cvetličarna megdöbbentően üresen kongott. Hol a fenében vannak az emberek? Nyilván én sem jártam már régóta a Cvetličarnában (utoljára 2009 februárjában az Iced Earth/Saxon közös estén). Úgy tűnik, mi, szlovének nagyon szépen megfegyelmeztük magunkat. Az osztrák–német koncertlátogatási recept szerint. Csak 21.00 után kezdett lassan telni a terem, és mire 21.35-kor színpadra rontottak a nagy szerb rock n’ roll „szétcsúszottak”, már vagy 350 fős társaságban élvezhetted a műsort. Remek eredmény, amely arra utalt, hogy még egy felejthetetlen koncertestének nézünk elébe.
A garázsrock „anyabaszók” egymás után ráztak ki magukból bevált rock n’ roll rombolókat. A klasszikus jugo-nosztalgikus eredetű páros, Cane (Zoran Kostić) és Anton (Nebojša Antonijević) megőrzi a csaknem 30 éves zenei pályát maga mögött tudó banda örökségének hitelességét, amelynek népszerűsége még az olyan rendkívül sikeres kiadványok után sem csökken, mint a 2002-es „Gramzivost i pohlepa” és a 2007-es, aktuális „Sloboda ili ništa” album (inkább ellenkezőleg). Az emberek láthatóan nem bírtak magukkal, és jólesett nekik a mocskos rock n’ roll szívósság megtestesülése, amit a Partibrejkers képvisel. A klasszikusok fantasztikus gyűjteménye egy 50 perces, megszakítás nélküli dübörgés rulettjén keresztül remekül kiegyensúlyozott setlistát és igazi diszkográfiai keresztmetszetet adott. Karizma, hitelesség és a hiteles garázsmocsok örök rock n’ roll vonzereje! Többet nem is kívánhat az ember.
A Cvetličarna egyre szűkebbnek tűnt. A létszámnak nagyjából 500 főre kellett nőnie. Egyre melegebb lett, sőt fülledt, ahogy kibontakozott a megállíthatatlan várakozás új adrenalinos éjszakája. Nem volt nehéz észrevenni a nagy mozgolódást az első sorokban, közvetlenül a színpad alatt, ahol a legnagyobb The Ramones-rajongók közül néhányan kemény harcot vívtak a nagy punk rockerek energiájának elfogyasztásához legkedvezőbb kiindulópozíciókért, amelyeket aztán féltékenyen meg is tartottak.
A Blitzkrieg Marky Ramone (dobok), Michale Graves (ének), a „kölyök” Alex Kane (gitár) és Clare B (basszusgitár) felállásban senkit sem hagyott hidegen a teremben. Rockaway Bitch! Az emberek kezdenek összekeveredni. Természetesen középen, közvetlenül a színpad alatt, az első néhány sorban. A szeretett, de sajnos már halott zenekar legnevezetesebb refrénjeinek együtténekelgetése remekül elfedte azokat a sajátosságokat, amelyeket az ember egyébként szívesen megélt volna a Blitzkriegtől a színpadon, de nem kapta meg. Ezek azonban nem kötelezők. Vagyis maga a megjelenés. Michale Graves az amerikai zenekarok színpadi konfekcióját hozta a Blitzkriegbe, egy csipetnyi horror gothic glam cicomával, ami a volt társainál, a Misfitsnél ismert, egészen a New York Dolls-féle előadókig. Tehát mérföldekre van a végső Joey Ramone alakjától. Mind a színpadi mozgást illetően (a hatalmas Joey többnyire egy helyben állt, de karnyújtásnyira a közönségtől), mind a színpadi kommunikációt tekintve. Michale, Joey-hoz képest igazi „kistermetű”, valóságos féktelen színpadi futó és általános tornász. Az énekes mégis remekül kompenzálta ezt a hangszínével és a hozzáállásával, amely kielégítően idézte a pótolhatatlan Joey bélyegét. Persze nem szép ilyen szigorúnak lenni. A Blitzkrieg ugyanis nem a The Ramones. Csak a dalaikat játssza. Ennyi az egész. Ha mégis a The Ramones színpadi megjelenésének összegzését akartad látni, a szemnek kicsit mélyebbre kellett fókuszálnia a színpadon. A dobok mögül ugyanis Marky feje kandikált ki, aki természetesen a punk rock óriások kivágott (és még élő) összefoglalója. A fiúk alaposan átizzadták a színpadot. A lányok elöl ájuldoztak. A pozitív punk rock csábereje, amelyet olykor szinte igazságtalanul szorítanak a punk címke alá, elsősorban egy jó kis elhangolt rock n’ roll bulizástól illatozik, olyan karizmával, amelyet a „punk” világában ritkán találni: pozitív vibrációt, örömöt, felszabadultságot és puszta szórakozásvágyat sugároz. Ettől marad a The Ramones öröksége örökké fiatal, örökzöld és még több annál. Különböző generációkat vonz. A teremben ugyanis nem volt nehéz észrevenni a korosztályok színes keverékét. Marky kortársaitól egészen azokig a fiatalokig, akik épp most ismerkednek a rockhagyománnyal.
Teljes két órán át élveztük a klasszikusok sorját (lásd a setlistát), a remek kivitelezést és a védjegyszerű felvezető számolást: „One, Two, Three, Four!” A kommunikációs híd a felhevült közönség és a kikapcsolt zenekar között teljes gőzzel működött, az energiaáramlás pedig kivételes volt. Ebből nem nehéz arra következtetni, hogy kiváló koncertélményben volt részünk! És pontosan erre jössz. Energiáért. Ha a zenekar érzi, hogy a közönség a tenyerén hordozza, kihozza magából a koncertmaximumát. A The Ramones-szal való kissé igazságtalan és talán túl szigorú összehasonlítgatás ellenére a Marky Ramone & Blitzkrieg ezen az estén Ljubljanában a játékával meggyőzött, hogy ők a punk rock legendák legjobb világszerte elérhető közelítése.
fotók: Martin Prezelj
Setlista
PARTIBREJKERS: 1. Večeras 2. Noć 3. Ako si 4. Zemljotres 5. Lobotomija 6. Čutanje 7. Žurim 8. Kamenje 9. Biraj 10. Put na jug 11. Zbog čekanja 12. Noćas u gradu 13. Ono što pokušavam 14. Sjajnija budućnost 15. Rođen loš 16. Kreni prema meni 17. Hipnotisana gomila 18. Hoču da znam 19. Ulični hodač 20. Mesečeva kči 21. Kako je teško 22. Srce kuca tu je 23. Razmetljivko 24. Gramzivost MARKY RAMONE’S BLITZKRIEG: 1. Rockaway Beach 2. Teenage Lobotomy 3. Psychotherapy 4. Do You Wanna Dance? 5. I Don’t Care 6. Sheena Is A Punk Rocker 7. Havana Affair 8. Commando 9. Beat On The Brat 10. 53rd & 3rd 11. Rock N’ Roll Radio 12. Now I Wanna Sniff Some Glue 13. Shock Treatment 14. Rock N’ Roll High School 15. She’s The One 16. Judy Is A Punk 17. Poison Heart 18. I Believe In Miracles 19. The KKK Took My Baby 20. Pet Sametery 21. Chinese Rock 22. I Wanna Be Sedated 23. I Don’t Wanna Walk 24. Pinhead —ráadás I— 25. Something To Do 26. Cretin Hop 27. Ramones —ráadás II.— 28. Have You Ever See The Rain 29. When We Were Angels 30. What A Wonderful World 31. Blitkrieg Bop
Képgaléria
