Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Cosmosquad
Kiadó: Marmaduke Records
Megjelenés: 2017
Játékidő: 55:52
Értékelés: 5/5
Ez a lemez hamarosan egyéves lesz, de annyira jó, hogy feltétlenül be kell mutatni a hazai zenerajongóknak is. A Cosmosquadról van szó, amely tíz év után új stúdióalbummal tér vissza: ez a „The Morbid Tango”.
A banda parancsnoka Jeff Kollman gitáros, akinek a zsebében több szólóalbum is lapul, és rendkívül megbecsült, keresett zenésznek számít. Pályája során nem egy főnököt kiszolgált már, például Glen Hughest, Chad Smitht és John Payne-t, tavaly pedig az Alan Parsons Live Project egyik kulcsfigurája lett a koncerteken; a projektet a legendás Alan Parsons vezeti. A Cosmosquad trió, Kollman mellett a kanadai dobos, Shane Gaalaas (B’z, Diesel Machine, MSG) és a basszusgitáros, Kevin Chown (Tarja, Chad Smith’s Bombastic Meatbats, Der Elefant, Tony MacAlpine) játszik.
A Cosmosquad a „The Morbid Tango” című albummal is kivételes zenei attrakció marad, amely szabadon, vágyakozva néz a progresszív rock és a jazzrock-fúzió nyújtotta művészi kifejezés határtalan tereire. Ennek igazi bizonyítéka az új lemezen a Still Life. Itt különösen finoman nyúlnak a csúcsminőségű, instrumentális jazzrock-fúzió felé, ami azt is mutatja, hogy Kollman szikrázóan ötletes játéka egy szinten van az olyan nagyágyúkéval, mint Steve Lukather, Andy Timmons és/vagy Greg Howe, és hogy minden gond nélkül tagja lehetne a híres dobvarázsló, Simon Phillips vezette Protocol nevű projektnek is. Mindebből egyértelmű, hogy Kollman nagy Scott Henderson-rajongó lehet.
Persze a Cosmosquad nem jazzrock-purista, és nem is Devil’s Slingshhot-féle shredder, még kevésbé afféle (jaj, már megint ez a szóösszetétel) avant-art prog pop rock kisiklott figura a Gizmodrome receptje szerint, hanem a nyelvezetük a „The Morbid Tango”-n több műfaj miniszterien kezelhető keverése felé hajlik. Bár a számokat végig átszövik a jazz elemei, a tömör riffelés, amely fémes tömörséggel is operál, és mindvégig bonyolult ritmusképletekkel van megtámogatva, éppúgy hírnöke a trió művészi különlegességének, mint a progresszív rock és a progresszív metal iránti vonzalmának. Hol több a jazzes elem, hol meghúzódik kicsit. A Cyclops funkos hangvételű, és a banda ebben a számban világosan jelzi, hogy nagyon szeret alaposabban megdörrenni a gitárfrázisokban.
A szerkezetek összetettek. A ritmusalap végig kutakodó, Kollman játékából pedig sosem fogy ki az expresszív dinamit, és a fickó könnyedén, ördögien szórakoztató ötletözönt lő ki magából, amelyből a számok kibontakoznak. Mindeközben a Cosmosquad folyamatosan megtartja a kompozíciós tömörséget. Amikor szólókalandok felé kalandoznak, ugyan az improvizáció alapjául szolgáló vezérmotívum formáját a végletekig lazítják, de mindig rendkívüli ügyességgel és kifinomultsággal, dinamikusan, gördülékenyen visszatérnek a zenei tömörség ölébe. Az Always Remember The Love-ban hihetetlen lágyság csillog, amely Kollman ujjainak filigrán finommechanikájából árad. Kollman a hangsúlyozás és a hangok kontrasztos színezésének mestere. Éppen ebben a számban kerül előtérbe a védjegye: mesterien lehel életet minden egyes hangba, saját karaktert ad neki, és így rendkívül ügyesen ébreszt érzelmeket a hallgatóban a lelke legrejtettebb zugában is. A The Crosses sötét hangulatú, és az album egyik tömörebb kompozíciója. Könnyebben befogadható, sőt akár helyet kaphatna Joe Satriani valamelyik, Mike Kennealyvel közös korszakbeli lemezén. A Morbid Tango, ahogy a címe is mutatja, tangóritmusra épül, a világzenével (spanyol flamenco) kacérkodik, és egyben a lemez egyik szerves pillanata, ezért választotta Kollman címadónak, és ezért áll az album nyitányaként is. Egy műfajfúziós különc, amely határtalanul lelkesít a fejlődésében.
Ezen az albumon nem lehet elkerülni a spontán fejlődés érzését, sem a meglepetés elemét. Számíts hát a váratlanra. Kollman és társasága a zenében a miszticizmust is képes megidézni, amit a záró progrock-kaland, a Beyond Deaths Door és a Beyond Death’s Door Reprise rendkívüli atmoszferikus kísérletezése igazol, ami az amerikai előadóknál inkább ritkaság, mint szabály. A pszichedelikus elem hangsúlyos benne, a szám hipnotikusan hat, vagyis „cerebrálisan”, és felkínálja a hallgatónak az „értelem kikapcsolásának” lehetőségét, ami azt jelenti, hogy a szám vibrációja „elemelhet a földtől”.
Ezt az albumot minden igazi zenei gourmand-nak a gyűjteményében kell tudnia, aki mindig csak a legjobbat engedi meg magának abból, amit a rockuniverzum tágas világa kínál. A Cosmosquad tíz év után letett az asztalra egy csúcsalbumot, amely egyedi, jól felismerhető zenei karakterrel bír, és 2017 egyik legjobb lemeze a jazzrock-fúzió terén, amelyre a igényesebb progresszív rock- és progresszív metal-rajongók is azonnal lecsapnak majd.
Felállás
Jeff Kollman – gitár, billentyűs hangszerek
Kevin Chown – basszusgitár
Shane Gaalaas – dob
Produkció
Cosmosquad
Számlista
1. Morbid Tango (6:23)
2. Cyclops (5:40)
3. The Ballad of Rick James (6:21)
4. Anatomy of a Beatdown (1:52)
5. Recollection Epilogue (3:49)
6. Always Remember the Love (5:12)
7. The Crosses (5:55)
8. Still Life (6:51)
9. Sangfroid (5:12)
10. Beyond Death’s Door (4:48)
11. Beyond Death’s Door (Reprise) (3:46)
