Kiadó: Klopotec
Megjelenés: 2018. június
Az album hossza: 47.33 perc
Producer: Miha Ocvirk
Műfaj: Jazz
Vedd meg az albumot!
Aleš Rendla tavaly adta ki második önálló stúdióalbumát „Sanjarije” címmel. A lemez a tavalyi Ljubljana Jazz Festival idején, júniusban jelent meg, és ekkor kezdte nagyobb hangsúllyal játszani a közönség előtt is. Egy olyan dobosról van szó, aki a szlovén jazz nagy alakja: színes zenei pályája a messzi nyolcvanas évekig nyúlik vissza, és az évek során folyamatosan együtt dolgozott a szlovén jazz markáns egyéniségeivel, akiket nyugodtan sorolhatunk az úgynevezett szlovén jazz-elithez. Feledhetetlenek maradnak az emlékek (másmilyenek nem is lehetnek, ha egyszer emlékek :)) a Quatebrigáról és a Begnagradról, két olyan formációról, amelyek hihetetlen újhullámos jazzes éleslátásról és szellemességről tanúskodtak, és eklektikus zenei vibrációjukkal, szokatlan irányvonalukkal akkoriban lenyűgöztek mindenkit. A zseniális Bratko Bibičtól egészen Milko Lazarig, és ami közte van. Tagság a Big Band RTV Slovenijában, közös munka Mia Žnidaričcsal, a Fake Orcherstrával,… röviden: Rendlának „minden világos”, vagyis a jazzben csak kevés olyan dolog van, ami a mai napig rejtve maradt előtte, már ha egyáltalán. Rendla tehát igazi nagykaliberű dobos és jazzmuzsikus Szlovéniában.
A második stúdióalbum meglehetősen keretek közé szorított, vidám jazzjátékot hoz, amely bőségesen tele van kézzelfogható zenei struktúrákkal, inkább a vezérmotívumok keretein belüli kitartás jellemzi. Ezeket a rutinos jazzisták gárdája természetesen mesterségbeli finomságával nagyon élvezetesen, bölcsen és szellemesen mozgatja meg, így a „Sanjarije” kiváló választás egy délutáni kikapcsolódáshoz egy csésze tea vagy kávé mellé.
Megvan benne az áhított élettelenség hiányának ellentéte, vagyis az élőség érzete, és tulajdonképpen a keresett szerves hangzás is, ami azt jelenti, hogy a stúdióban koncertszerű felállásban, „in one take” játszották fel. A kémiai kompaktság, amelyet a csapat a hangzásvilág építőkövei közötti szorosan szőtt kötelékekben teremt, a kialakult kölcsönös szimbiózisban több mint kiváló és irigylésre méltó.
A kiváló zenészek gárdája színes és irigylésre méltóan gazdag hangzásszövetet alkot, ahol, ahogy mondtam, a szilárd motivikus felépítés és a szólókalandok rendkívül békés módon fognak kezet. Mindez időnként szinte inkább a modális jazz szféráiba húz, mintsem hogy a „feltáratlan horizontok” keresésének, az eklektikának vagy akár az avantgárdnak az illatát hordozná. A Strahomer című szám (valószínűleg az Ig községhez tartozó barjanszki település után) érdekesebb pillanat, amikor a jazz univerzuma által kínált kalandosság világába keresi a kitöréseket. Annak fényében, hogy Aleš Rendla milyen karrier-hosszútávfutó és milyen sokrétűen kifejező dobos tud lenni az előadásaiban, az ember azért több szokatlanságot, vagányságot és szellemes csínytevést kívánna, de azért mégis. A „Sanjarije” album nagy érettségről és tömören felépített hangszerelés szerzői követhetőségéről tanúskodik. Minden a megfelelő adagban van jelen a lemezen, és békés egyensúlyban él együtt. A fúvósok némileg központibb szerepet kapnak, talán azért is ez az érzés, mert a szólók zömét a (basszus)klarinét, a szaxofonok és/vagy a trombita csalja elő, az album pedig (a várakozásoknak megfelelően) érzékelhető world music elemeket hordoz (Hoola Loops – ez a szám egyben az album egyik legérdekesebb ritmikai kulcsával is alá van támasztva), másrészt éppen a fúvós betétek miatt egyes helyeken a régi jó bebop iskola távoli hangulatát is felidézi. A szelíd és misztikus Valček z Marto olyan, mintha Erik Satie Gymnopédie No.1-je ihlette volna.
A „Sanjarije” rendkívül kidolgozott és merészen felépített mű, amely csak megerősíti Aleš Rendla hihetetlen tapasztalatát és érettségét, valamint a közreműködő jazzisták kiváló csapatáét. Ügyesen hangszerelt jazzalbumról van szó. Az egyéni betétek továbbra is konkrétak és kihangsúlyozottak. Ez nemcsak a szólómegoldások pillanataiban szikrázik, hanem ezek a zenészek egyszerűen nagyon világosan sugározzák személyes, vallomásos lenyomatukat azokban a szakaszokban is, ahol csak színezik és kontrasztosabbá teszik a tájat. Suma sumarum, rendkívül szép jazzalbum, amely tulajdonképpen elegáns csúcspontja annak az érettségnek, tudásnak, tapasztalatnak és mesterségbeli fortélynak, amelyet a szlovéniai jazz egyik legnagyobb dobosmestere a megtett zenei útja során összegyűjtött.
szerző: Aleš Podbrežnik
értékelés: 8.5 / 10
Számlista:
1. Not So Clear Anymore
2. A New Beginning
3. Strahomer
4. Time Twist
5. Valček z Marto – Waltzing with Marta
6. Hoola Loops
7. DADA
8. Breakfast with Dominik
9. Sanjivani
10. Proti soncu proti morju
Felállás:
Aleš Rendla – dobok, ütőhangszerek, programozás
Primož Fleishman – tenor- és szopránszaxofon
Aljaž Rendla – klarinét, basszusklarinét, gitár, „log kitara”
Rebeka Zajc – billentyűk
Jošt Drašler – nagybőgő
Nino de Gleria – nagybőgő a 4. számon, basszusgitár a 3. számon
Dominik Kranjčan – trombita a 8. és 9. számon
