Szerző: Peter Podbrežnik
Előadó: Phillips, Anthony
Kiadó: Virgin Records
Megjelenés: 1977
Játékidő: 54:56
Értékelés: 5/5
A „The Geese and the Ghost” a Genesis eredeti gitárosa, Anthony Phillips debütáló szólóalbuma. Phillips a „Trespass” (1970) után hagyta ott a zenekart, mert a színpadi fellépésektől való félelme eltántorította attól, hogy a csapattal együtt folytassa a progresszív rock aranykorának megírását.
Sokáig semmit sem lehetett hallani róla, aztán „Ant” közel hét év után mégiscsak visszatért a színtérre, és kiadott egy kiváló albumot, amely megjelenésekor (1977) kétségkívül kellemes meglepetés volt, hiszen úgy szól, mintha a 70-es évek elejéről származna, vagyis a szimfonikus progresszív rock aranykorából, nem pedig abból az időszakból, amikor az efféle zene már hanyatlóban volt. A „The Geese and the Ghost” motívumait tekintve jó néhány párhuzamot mutat a „Trespass”-szel, még ha más szempontból rendkívül önálló lemez is. A korai Genesisszel elsősorban a rengeteg billentyűs hangszerre, főként mellotronra, fúvósokra és persze Phillips jellegzetes akusztikus gitárjára épülő, kiváló kelta pasztorális motívumok kötik össze. Meg persze az a tény, hogy az albumon a Genesis két tagja is közreműködik: Mike Rutherford basszusgitáros és gitáros, aki már akkor is együtt dolgozott Phillipsszel, amikor az még a Genesis tagja volt, valamint Phil Collins dobos és énekes, aki Phillips távozása után csatlakozott a zenekarhoz, és az album két dalában énekel. A két említett zenész mellett „Ant” rengeteg kiváló muzsikust is felvonultat, akik remekül elvégezték a dolgukat a hangszereiken (a Send Barns Orchestra, valamint John Hackett fuvolán, aki Steve Hackett öccse, vagyis a Genesisben Phillips helyettesének a testvére).
A „The Geese and the Ghost” hangulatát tekintve hiteles kelta, melankolikus pasztorális zene valahol a klasszikus, korai Genesis szimfonikus prog rockja és a Gryphonhoz hasonló prog folk határán, rengeteg népies, középkori motívummal, amelyek hallatán nem nehéz elképzelni a brit vidék idilli képeit, valahonnan a legendás kelta mondákból vagy középkori brit legendákból – ezt jelképezi az album remek borítója is. A kiváló gitáros Phillips tulajdonképpen multiinstrumentalista is: az albumon nem kevesebb mint 19 hangszeren játszik (!), köztük basszusgitáron, szintetizátoron, mellotronon, zongorán, orgonán és dobokon, a „Collections” című számban és a bónuszdalban, a „Master Of Time” demóváltozatában pedig énekesként is kipróbálja magát. „Ant” elsősorban a 12 húros akusztikus gitárt használja előszeretettel, amelyen kétségkívül a műfaj egyik legnagyobb mestere, akit valaha hallottam. Az albumon bőven van akusztikus gitár, kivételesen finom érzékkel és lélekkel megszólaltatva. Ha pedig ezt a tudást Rutherforddal, a hangszer egy másik mesterével párosítja, hallhatunk valamit a korai Genesis jellegzetes, lélegzetelállító motívumaiból.
A „Wind-Tales” rövid akusztikusgitáros intro, amelyet az album legismertebb száma, a bájos „Which Way The Wind Blows” követ. Miért a legismertebb? Mert ebben nem más énekel, mint Phil Collins, aki akkor még a Genesis énekes-dobosa volt, mielőtt pop-rock szupersztár lett belőle. A dal zárlatában Phillips varázslatos akusztikusgitár-motívuma szólal meg, gyönyörűen összefonódva a mellotronnal. Ezután valódi epikus szagaként következik a számok sora (a 3-tól a 8-ig), amelyek egyetlen középkori eposszá kapcsolódnak össze Henrik királyról, ez a „Henry: Portraits From Tudor Times”, hat részre bontva. Ha Phillips ezeket a számokat egyetlen darabbá fűzte volna össze, igazi 10 perces eposzt kapott volna, amely a korai Genesis legjobb alkotásaival vetekszik, természetesen akusztikus változatban. A „Fanfare” fúvós intro, amelyet a „Lutes’ Chorus” követ, egy újabb rövid kelta dallam akusztikus gitáron. Ez átfolyik a „Misty Battlements”-be, amely szintén gyönyörű, melankolikus akusztikusgitár-motívumra épül. A rendkívül drámai „Henry Goes To War” a korai Genesis minden drámaiságát magában hordozza. A „Death Of a Knight” igazi csendes akusztikusgitáros gyászének. A „Triumphant Return” pontosan az, amit a cím ígér ennek az utolsó szakasznak. A fúvósok, a mellotron és a kelta kórusének hirdeti a király győzelmes hazatérését, és ezzel véget ér a középkori monda. Ezután jön a „God If I Saw Her Now” című ballada, amelyben a főéneken Phil Collins és Viv McCauliffe váltja egymást. A férfi és női ének párbeszéde, kölcsönhatása nagyon jó, és rendkívül romantikus hangulatot teremt, amiből egyébként sincs hiány ezen az albumon. Hackett fuvolája és Phillips akusztikus gitárja építi fel ezt az igazi kelta balladát, rendkívüli melankóliával és szépséggel. A „Chinese Mushroom Cloud” rövid nyitány, amelyet két eposz követ, ezek alkotják a címadó kompozíciót, a „The Geese And the Ghost”-ot. Az első rész, a „The Geese And The Ghost Part 1” az akusztikus gitár, a mellotron és az oboa bájos kelta motívumaira épül, és ragyogó zenekari zárlata van. A második rész, a „The Geese And The Ghost Part 2” igazi mese a klasszikus Genesis minden rajongójának, mert a szám a Genesis aranykorának hiteles varázsát hordozza. Phillips itteni gitárjátéka nagyon emlékeztet arra, amit a „Trespass” (1970) néhány számában játszott. A Lennon-szerű „Collections”-ben Phillipst énekesként is hallhatjuk. Egy Steve Howe-hoz (az Yes gitárosa) képest Phillips egész tisztességes énekes, bár korántsem engedhetne meg magának több hasonló kísérletet. Mégis, enyhén Lennon-szerű hangja sikeresen illeszkedik e gyönyörű dal dallamához. A remek zenekari hangszerelések pedig ragyogóan simulnak a háttérbe, és rendkívül romantikus hangulatot teremtenek. A „Collections” néhány olyan részletet is tartalmaz, amelyeket még akkor írt Phillips, amikor a Genesis tagja volt. A „Sleepfall: The Geese Fly West” az album záró, epikus csúcspontja, amely ízléses, billentyűkkel és fúvósokkal megszólaltatott zenekari hangszerelésekből, valamint Phillips akusztikus gitárjából épül fel. Egyszerre fantasztikus lezárása az albumnak és kétségkívül az egyik legjobb darabja. A „Master Of Time” demóváltozata epikus bónuszszám, amelyen Phillips éneke hallható. Ez ebben a dalban a középszerű és a gyenge között ingadozik. Maga a kompozíció viszont kiváló, és a szimfonikus prog rock és a prog folk rock minden erényét megmutatja. Különösen ragyogó a záró, hangszeres rész, ami valóban mennyei.
Kétségtelen, „Ant” kiváló gitáros, a 12 húros gitár és a billentyűk mestere, akit sajnos mind a mai napig igazságtalanul figyelmen kívül hagynak, és a többi prog rock gitáros árnyékában áll, mint például a Genesisbeli utódja, Steve Hackett vagy Steve Howe (Yes). Igazi méltánytalanság, hiszen ez a debütáló albuma kiváló, és egy rockgitáros egyik legjobb szólódebütje, amely mondjuk teljesen egyenrangúan méri össze magát Hackett jóval ismertebb bemutatkozásával, a „Voyage Of the Acolyte”-tal (1975). Aki szereti a klasszikus Genesist, ne hagyja ki ezt az albumot, hiszen többek között a zenekar korai korszakának legjobb elemeit tartalmazza, és megmutatja, mekkora jelentősége volt „Antnek” a csapat számára, és miért esett nekik olyan nehezen megbékélni a távozásával. Mindenki másnak pedig ideális album ahhoz, hogy megismerkedjen a szimfonikus progresszív rock aranykorának egyik legjobb gitárosával.
Felállás
Anthony Phillips – akusztikus, klasszikus & elektromos gitár, basszusgitár, dulcimer gitár, bouzouki, zongora, orgona, szintetizátor, mellotron, harmónium, celesta, pin piano, dobok, glockenspiel, harangok & csengők, timbale, gong, ének (7)
Vendégzenészek:
Michael Rutherford – akusztikus, klasszikus & elektromos gitár, basszusgitár, orgona, dobok, timbale, csengők, glockenspiel, cintányérok
Phil Collins – ének (2-4)
Ronnie Gunn – harmónium (9)
John Hackett – fuvola
Nick Hayley & barátai – hegedűk
Jack Lancaster – fuvola, lira
Charlie Martin – cselló
Viv McAuliffe – ének (4)
Lazo Momulovich – oboa, angolkürt
Tom Newman – hecklephone, bulk eraser
Rob Phillips – oboa
Wil Sleath – fuvola, furulyák, piccolo
David Thomsa – klasszikus gitár (9)
Kirk Trevor – cselló
Martin Westlake – üstdob
Send Barns Orchestra Jeremy Gilbert vezényletével
Ralph Bernascone – szólista
Produkció
Anthony Phillips, Michael Rutherford és Simon Heyworth
Számlista
1. Wind-tales (1:02)
2. Which way the wind blows (5:51)
3. Henry; portraits from Tudor times: (12:11)
i) Fanfare 0:56
ii) Lute’s chorus 2:00
iii) Misty battlements 1:15
iv) Henry goes to war 3:36
v) Death of a knight 2:33
vi) Triumphant return 1:46
4. God if I saw her now (4:09)
5. Chinese mushroom cloud (0:46)
6. The geese and the ghost: (15:40)
Part one 8:01 – Part two 7:39
7. Collections (3:07)
8. Sleepfall: the geese fly West (4:33)
Bónuszszám a Virgin Records kiadásán:
9. Master of time (demo) (7:37)
