Előadó: Strana Officina
Kiadó: My Graveyard Production
Megjelenés: 2007
Értékelés: 4.5/5
A Strana Officina gyakorlatilag az olasz heavy metal úttörőinek legfontosabb neve, akik már a nyolcvanas években járták az Appennini-félszigetet a hasonló örökséget képviselő Vanadiummal, Sabotage-zsal és Elektradrive-val együtt. A zenekar már a hetvenes évek közepén megalakult. Pályafutásuk során a Strana Officina két igazi EP-t adott ki („Strana Officina” és „Ritual”), és mindössze egyetlen nagylemezt, a „Rock N’ Roll Prisoners”t (1988). 1993-ban példátlan tragédia érte őket: a zenekar két alapítója és vezére, a Cappanera fivérek autóbalesetben életüket vesztették. Posztumusz megjelent még az „Una Vita Per Il Rock” (1994) válogatás, aztán a zenekar koporsóba került. Onnan csodával határos módon támadt fel, és 2006-ban született újjá. Ekkor állt össze ismét a Strana Officina: az elhunyt Roberto Cappanera helyét a dobok mögött a fia, Rolando „Rola” Cappanera vette át, gitáron unokatestvére, Dario „Kappa” Cappanera csatlakozott hozzá, a felállást pedig az eredeti basszusgitáros, Enzo Mascolo és az énekes, Daniele „Bud” Ancillotti egészítette ki.
A zenekar így bezárkózott a stúdióba, és 2007-ben újra feldolgozta a Strana Officina-klasszikusok nagy részét, mi pedig megkaptuk a „The Faith” válogatást. Ezen teljes egészében újrajátszva szerepel a „Rock N’ Roll Prisoners” album, továbbá a teljes „Ritual” EP (1987), valamint a „Strana Officina” EP-n (1984) eredetileg először megjelent Autostrada dei sogni újrajátszott változata. Mindehhez a srácok hozzátettek még két hajdani szerzeményt, amelyeket még a hetvenes években írtak, és amelyeket természetesen tökéletesen beöltöztettek a heavy metal konfekcióruhájába: a Profumo di puttana és az Officina. Ez a kettő a „The Faith” megjelenésével egyáltalán először került hivatalosan hanghordozóra.
A Strana Officina zenéje a heavy metal alapváltozatának legnemesebb hagyománya. Aki ismeri az New Wave Of British Heavy Metal fogalmát, annak a Strana Officina azonnal otthonos lesz. A „The Faith” dalai olyan sorrendben követik egymást, amely semmilyen kronológiát nem követ, és nem is a zenekar hivatalos kiadványainak eredeti számlistáit. A sorrendet a zenekar tagjai a saját ízlésük szerint választották ki. Hadd mondjam el, hogy a produkcióban a dalok új arca megőrzi azt az igazi hangulati mintázatot, amely minden gond nélkül visszalő a heavy metal aranykorába – a nyolcvanas évekbe. A válogatás hangzásában (nemcsak stílusában) tulajdonképpen valóságos, időben és térben elveszett ékkőként hat. Nyilván a két régi motoros tapasztalata és tudása, párosulva a bizonyítási vággyal teli fiatal vérrel, meghozta a gyümölcsét.
Ancillotti kiváló frontember. Hangja a közép-, magas és legmagasabb fekvésekben Ozzy Osbourne-ra emlékeztet, míg ezt a hangszínt az alsó fekvésekben képszerűen vegyíti nyersen érdes énekkel, ami hozzájárul az érzelmek színes palettájához. Agónia, gonosz, düh, fájdalom, félelem, vágyakozás,… mindez a átélt artikulációnak köszönhetően meggyőzően elevenedik meg. Ancillotti azzal, hogy a tiszta és a érdes ének között ugrál, további mozgásteret nyit magának, és ezt ki is használja. Rendkívüli előnye Ancillottinak az is, hogy az angol szövegeket helyes angolsággal énekli, és olaszként ez nem okoz neki semmilyen gondot. A sorok is úgy vannak felépítve, hogy a dallam kihasználása az angol szövegek éneklésében optimális. Mindazoknak, akik hozzászoktak az említett tulajdonság olasz színvonalához, ez igazi megváltó sokkterápia lesz, tele örömmel és boldogsággal.
A lenyűgözően karizmatikus, parancsoló ének mellett persze mit sem érne a kidolgozott gitárfutamok nélkül, amelyek nem találják fel a spanyolviaszt, mégis hihetetlenül hitelesek, és abban a pillanatban megfogják a füled, ahogy elindítod őket. Egyszerűek, vagyonosan régi vágásúak, és rendkívül meggyőzően vannak előadva. Már a nyitó King Troll egy pillanat alatt magára vonja a figyelmet, az album pedig a további dalokon keresztül egyre jobban belopja magát a szívedbe. A produkcióban a „The Faith” anyaga élő, koszos, enyhén dilettánsan homályos, gonoszkodó, felháborodott árnyalatú. Valóságos csoda, hogy 2007-ben gyakorlatilag teljesen azonos hangzásvarázst lehet előállítani, mint a 25 évvel korábbi N.W.O.B.H.M.-legendák. Ebben rejlik a „The Faith” legnagyobb erénye is, amely bizonyítja, hogy a jelenlegi felállás méltó az elhunyt Cappanera fivérek hagyatékának folytatására.
A dalok gördülékenyen vannak megírva. Kifinomult melodikus motívumhalmazról van szó, az előrefrén–refrén kapcsolatokkal, középső hangszeres részekkel, kiváló, nemes ószkúl szólókkal, a versszakok dallamának összeillésével és a vastag basszusvonal egyértelmű elkülönülésével, valamint a dobok határozott vágtájának megkovácsolt alvázával. A legnagyobb élményt azonban az egész lemezen át a középső hangszeres részek pontosan eljátszott, változatos futamai nyújtják a hallgatónak, ahol a gitár ragyogóan brillírozik a maga szerepében.
A Strana Officina nem titkolja a hetvenes évekbeli gyökereit. Néhányszor hard rock elemekhez nyúlnak, mint például a Black Moonban (amelyet az „Strana Officina” EP-n valaha Luna nerának hívtak), s amely néhány plasztikai műtéttel olyan glam rock klasszikussá válhatna, amilyentől még a Whitesnake sem szégyenkezne 1987-ben. Közvetlenül utána következik a vonzó War Games, amely a gitárhangzásban az alapfrázisokkal sem rejti el az AOR rock potenciálját, amit az énekharmóniák támasztanak alá, főleg a refrénben. A Burning Wings (amelyet az „Strana Officina” EP-n valaha Piccolo uccello biancónak hívtak) nyitómotívuma hasonlóságában a szlovén Pomaranča Krvave čipke című dalára emlékeztet.
A „The Faith” a zenekar újjászületésének alapköve. A new wave felélesztése Olaszországban ismét nagyon divatos. Rengeteg zenekar, amely az N.W.O.B.H.M. alapjaiból merít, adja ki a lemezeit, amelyeket az N.W.O.B.H.M. stílushatásai jellemeznek, és Olaszország – ellentétben Szlovéniával, ahol ugyanebben az időben a thrash és a death metal vizein kormányozni a divat – a melodicitással való hagyományos kacérkodás felé fordul. A Strana Officina visszatérésével ezek az alapok még erősebbek. És még valami. Reméljük, hogy a „The Faith” egy új, igazi Strana Officina stúdiólemez alapkövét is lerakta. Végül is ezekkel még jócskán tartozik nekünk a zenekar. Remek munka, srácok!
Felállás
Daniele „Bud” Ancillotti – ének
Dario „Kappa” Cappanera – gitár
Enzo Mascolo – basszusgitár
Rolando „Rola” Cappanera – dob
Produkció
Dario Cappanera, Rolando Cappanera & Paolo Favati
Dallista
1. King Troll (04.11)
2. Metal Brigade (03.57)
3. The Ritual (04.35)
4. Rock’n’Roll Prisoners 04:45
5. Falling Star (04.25)
6. Gamblin Man (03.30)
7. Black Moon (07.44)
8. War Games (03.46)
9. Don’t Cry (04.04)
10. The Kiss of Death (04.44)
11. Burning Wings (07.38)
12. Unknown Soldier (05.17)
13. Profumo di puttana (04.10)
14. Autostrada dei sogni (07.38)
15. Officina (05.26)
Az album hossza: 75.50
