Előadó: Beyond Twilight
Kiadó: Massacre Records
Megjelenés: 2001
Ahogy körülnéztem egy szlovén metálbolt általában szomorúan üres polcai között, majdnem megütött a guta. Majdnem egy év telt el a hivatalos megjelenés óta, a skandináv, sötét hangulatú progresszív arcok debütalbuma pedig egész Európában már réges-rég ott állt a boltok polcain, mire a „The Devil’s Hall Of Fame” végre (bár biztosan csak véletlenül) eljutott Szlovéniába.
A bánat megéneklésének, a feketébe öltözésnek és a halál hívogatásának mesterei persze a skandináv lelkek. És hogyan fejezik ki mindezt progresszív zenei eszközökkel?
A Beyond Twilight alig egy hónappal 2001. szeptember 11. előtt útjára indított egy üzenetet („Ez a szép nap, avagy George elmegy a kocsmába”), amely igazi kinyilatkoztatás is lehet. Ne vedd halálosan komolyan (vagy de, ha elég erősnek érzed magad), mert az negatívan (?) hathat az életedre. Az agymosott elektromos rovarok, a mikrochipes implantátumok életére. Intézmények ölelésében biztonságban, tablettahegyekkel, anyagi javakkal körülvéve, a vallásnak végtelenül odaadva. A félelem örök foglyai. Ki elől való félelem ez? A félelmet beültették. Mindez annak a 29031972-es kóddal (születési dátum) jelölt személynek tárul fel, aki számítógép segítségével behatol a saját agyába, és megérinti virtuális istenét, az egyetemes igazságot. Minden felismerése (az igazság) olyan erős, hogy az implantátumok az érintkezéstől azonnal elpusztulnak. Pont jó provokáció ennek a telített, őrült világnak, ahol az élvezet, a jó dolgok és a szeretet (a felvilágosultak rendje ezt ma „eszményeknek” hívja) csak filmeken, könyveken, bulvársajtón keresztül, vagyis pénzért érhető el. Az eszményeket is beültették. Az implantátumok pedig egyre gonoszabbak, ezért az utolsó ítéletet nem fogják túlélni, mert az igazság akkori kinyilatkoztatása megöli őket. Az élet több ennél, halál nincs. Isten nincs. Minden, amit érzékelünk, csak jelentéktelen illúzió. Időtöredék. Idő sincs, tehát örökkévalóság van.
A koncepciózus zene nehéz, hömpölygő riffekre épül, a motívumok folyamatosan összefonódnak, így a zene hol a teljes pszichedelikából a tökéletesen kidolgozott dallamosságba csap át („Shadowland”), és végig mollban áll. Minden olyan szomorú. A zene az egész lemezen dohos, ködös, örök éjszakába és esőbe burkolózó hangulatot teremt (például a „Blade Runner” című filmben). Az elektromos gitárt a billentyűk egyensúlyozzák ki, nehéz riffjeinek feladata pedig a hangulat emelése a nyugodtabb részekben és számos átmenetnél. A zseniális Finn Zieler ambient billentyűi a hajtóerő, ő találta ki ezt a koncepciót, és ő gyűjtötte össze a Beyond Twilight felállásába a remek zenészeket. A motívumok tökéletesen illeszkednek a szövegek üzeneteihez (felerősítik azokat). Ahol drámaiságra van szükség, a gitárok és a billentyűk egyszerre csapnak le. Hogy senki ne gondolja, hogy Anders Kragh a riffek mögé bújik: rögtön a nyitó „Hellfire”-ben megmutatja, mit jelent a svéd gitáriskola, filigránul tiszta arpeggiókkal, ujjak puha suhanásával a gitárnyakon.
Mindez azonban hiábavaló lenne a felállás legfontosabb láncszeme nélkül. Ő pedig kétségkívül Jörn Lande, az énekesi képességek színes palettájával. A norvég személyes kedvencem, ami a metál új generációs énekhullámát illeti, abszolút csúcs. Ahol drámát kell szőni, dühösen üvölt, tökéletesen énekel a légzéstechnikával is (mint például David Coverdale vagy Robert Plant a Zeppelin utáni időszakban), egyszóval minden ponton teljesen beleéli magát a 29031972-es szám szerepébe. Kompromisszumok nélkül, energikusan! A racionálisan siránkozó skandináv énekesekről alkotott általános benyomás Lande hallgatásakor teljesen elhalványul.
Ez kétségkívül más album. Kapj rá!
Felállás
Jorn Lande – ének
Anders Kragh – gitár
Finn Zierler – billentyűk
Anders Lindgren – basszusgitár
Tomas Froden – dob
Produkció
Tommy Hansen & Beyond Twilight
Számlista
1. Hellfire
2. Godless and Wicked
3. Shadowland
4. Devil’s Waltz [Instrumental]
5. Crying
6. Devil’s Hall of Fame
7. Closing the Circle [Instrumental]
8. Perfect Dark
Az album hossza: 45.48
