Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Frank, Herman
Kiadó: AFM Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 52:05
Értékelés: 4.5/5
Herman Frank elismert és köztiszteletben álló német gitáros. Neve aranybetűkkel íródott be a metal történelemkönyvébe, hiszen gitárja a német metal óriásai, az Accept diszkográfiájának legmarkánsabb albumain szól. Emellett Herman Frank a kultikus német heavy metal bástya, a Victory vezére is. Most tehát a harmadik önálló stúdióalbumával, a „The Devil Rides Out”-tal tér vissza. Négy évre volt szüksége, hogy utolérje elődjét, a „Right in the Guts”-ot (2012). Ez idő alatt Herman Frank úgy döntött, hogy elhagyja az Accepttet. Valójában Stefan Schwarzmann dobossal egyszerre léptek ki az Acceptből, ez a duó pedig a Destruction főnöke, Marcel Schirmer, azaz „Schmier” társaságában később a Panzer projekt égisze alatt kiváló albumot adott ki.
Herman Frank, ahogy egy interjúban maga is elmondta, megszabadult minden alkotói béklyótól, amely az Accepthez kötötte. Köztudott, hogy ott végig alárendelt helyzetben kellett működnie. Nemcsak hogy ötletekkel nem járulhatott hozzá a dalokhoz, de Hoffmann a koncerteken is legfeljebb egyetlen szólót engedett neki egy Accept-koncert alatt, már ha egyáltalán. Pedig Herman Frank egy cseppel sem rosszabb gitáros, hanem teljesen egyenrangú Wolf Hoffmannal. Ezt tudja mindenki, aki ismeri a Victory diszkográfiáját, és persze Herman előző két önálló stúdióalbumát.
Herman Frank az új albumhoz megtartotta a csapatban a megbízható amerikai énekest, Rick Altzit, aki egyébként a Masterplan tagja, a basszusgitárosi posztra pedig a német hard rockerek, a Jaded Heart rutinos tagját, Michael Müllert hívta be. A dobok mögött ezúttal a jelenleg egyik legjobb német dobos ült, akik konkrét munka nélkül maradtak: Andre Hilgers (ex-Rage). Előttünk áll tehát egy mérgező kvartett albuma, élén a főkapitánnyal, Herman Frankkel, természetesen.
És az új lemez? Tökéletes költészet: a tevtón eredetű, tisztavérű heavy metal tartalmak ősi, óiskolás megközelítése. Ennél németebb ugyanis nem lehet. Velőtlen-csontig. Ha szereted az Acceptet és a Victoryt, akkor a „The Devil Rides Out” tulajdonképpen már a tiéd, mielőtt még a kezedbe vetted volna.
Az anyag egyetlen sebességet ismer. A legmagasabbat. A hatodikat. Energiában és teljes erőbedobásban nincs semmi engedmény, az album egy percre sem hagy levegőhöz jutni. Ugyanakkor a közvetlen, egyenesen fogak közé rúgó riffek mellett jókora adag magas fokú muzikalitás is megjelenik, ahol Altzi mindig rendkívül dallamos énekvonalakat hoz ki, amelyek a hangulatokba éppen a megfelelő pillanatban csempésznek bombasztot. A kicsit lassabb daloknál (Stone Cold) ez a muzikális vonal természetesen még erősebbé válik.
Egyébként az album gerincét szinte végig a dupla lábgép könyörtelen dübörgése adja, amelyen kompromisszumot nem ismerő gitárriffek gördülnek előre, és a kivételes ritmikai kinetikával együtt teljes pompájukban ragyognak! Az elsőtől az utolsóig. Nincs köztük minőségi ingadozás. Az albumon tizenkét szám van, és mindegyik egyenrangú a mondanivalójában. Szerzői értelemben is egyenrangú. Frank bevezető és záró részeket ad hozzá, további atmoszférikus gitárharmóniákkal, a „mid eight” szakaszokban pedig teljes erővel robban, és a hangzatos szólókalandokban egy pillanatra sem fogja vissza magát. Valamennyi dal aprólékosan kidolgozott, és ahol csak talál a pasas helyet egy gitárdíszítésnek, amely a mérgező riffelést tovább szítja, ügyesen odailleszti, a dal pedig így mondanivalójában is nyer. Frank hihetetlenül tapasztalt zeneszerző, és ezúttal rendkívüli csapatot talált maga mellé, amely tökéletesen kiegészíti ennek a kiváló produktumnak minden elemét.
A kedvenceket majd magad megtalálod, de különösen „első hallásra” hódít a nyitó Runnig Back, majd a Balhog Zone, a No Tears In Heaven, a Thunder of Madness, a megvadult és különösen felcsavart Dead Or Alive, vagy a semmivel sem kevésbé pusztító I Want It All, amely a végén zárja az albumot. Ez a régi metal iskola lemeze, olyan, amilyet csak a metal úttörőinek generációja tud alkotni, amelynek a megedzett Herman Frank is a része. A „The Devil Rides Out” Herman Frank három kiadott stúdióalbuma közül mind a mai napig a legkonzisztensebb, leginkább fókuszált, ötletekben legkiérleltebb és hangszerelésében legjobban összerakott darab. Mindenből csak úgy árad a meggyőző erő. A közepes tempóba révedő License To Kill is tartalmaz egy csipetnyi sötétebb borongást és okkultizmust, a dalban újra magával ragad a kiváló refrén, maga a szám pedig az Accept-karrier legjobb alkotói pillanatait idézi.
A „The Devil Rides Out” az idei év egyik legjobb európai óiskolás heavy metal albumának jelöltje, amely a hithű német metal biblia alapvetései szerint készült. Köntörfalazás nélkül! Ugyanis fel van csavartabb album, mint amikor összeveted az Accept három utolsó lemezével, Frank pedig a szerzeményekben engesztelhetetlenül harap, mintha életre-halálra menne a játék. Egy szóval: briliáns!
Herman Frank – Balhog Zone (hivatalos videó):
Felállás
Rick Altzi – ének
Herman Frank – gitár
Michael Müller – basszusgitár
Andre Hilgers – dob
Produkció
Charlie Bauerfiend
Számlista
01. Running Back
02. Shout
03. Can’t Take It
04. No Tears In Heaven
05. Ballhog Zone
06. Run Boy Run
07. Thunder Of Madness
08. License To Kill
09. Stone Cold
10. Dead Or Alive
11. Run For Cover
12. I Want It All
