Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Defiants, The
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2016
Játékidő: 58:30
Értékelés: 4/5
A The Defiants a Danger Danger „egykori”, „mostani”, „örök”, „felesleges”, „alkalmi” és „alapító” tagjainak formációja, amelyet Bruno Ravel basszusgitáros, Paul Laine énekes és Rob Marcello gitáros alkot. Az azonos című debütalbum ugyanis afféle folytatása a Danger Danger „Revolve” (2009) lemezének, mintha akkor készült volna, amikor a zenekar néhány tagja éppen kiment a stúdióból egy cigire és egy sörre.
Paul Laine, egyébként kiváló énekes markáns hangszínnel (személy szerint jobban szeretem Ted Poleynál), tizenegy évet töltött a Danger Dangerrel, és négy stúdióalbumot adott ki a zenekarral. A Laine–Ravel páros szerzőként már alaposan kipróbált receptet követ, és ha a múltban működött, érdemes még egyszer bevetni. Rob Marcello sem ismeretlen már a Danger Dangerben töltött tizenhárom év után. Andy Timmons cipőjét persze sosem fogja tudni teljesen kitölteni, de így is rendkívül tehetséges gitáros: pontos, ultraszonikusan gyors, hangszere hangszíne és megszólalása fölött pedig kivételes az uralma. Egy ilyen duó egész egyszerűen nem tud rossz albumot csinálni. Főleg ha olyan zenei elképzelést követ, amely természetesen centiről centire közel áll a Danger Danger zenei világához. Mivel az alma nem esik messze a fájától (legalábbis általában), nem meglepő, hogy az album párhuzamba állítható Laine kiváló szólódebütjével, a „Stick It To Your Ears”-szel, valamint a Danger Danger „Four the Hard Way” és „The Return Of The Great Gildersleeves” lemezeivel. Emellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat az áthallásokat sem, amelyek a kiváló „Marcello-Vestry” albumra vezetnek, amelyet Rob Marcello 2008-ban adott ki Frank Vestry énekessel közösen.
Akárhogy forgatom a szavakat, ez az album az AOR/melodikus rock tankönyvi sztereotípiája, amely bőségesen tele van közhelyekkel, a zenekar viszont szerzői szempontból mesterien csomagolta újra őket, és még egyszer a közönség elé tárta kóstolóra. A „The Defiants” pozitív vibrációkkal teli album, a srácok könnyedén veszik a dolgokat, ötletesek, és a hecceltség mértéke különleges „díszburkolatot” ad ennek a terméknek, főleg amikor az ember eljut a Lil’ Miss Rock’N’Roll-ig. A szövegek egyébként nem hagynak mély intellektuális nyomot. Megint a lányok, az éjszakai élet és a gyors autók vannak a középpontban. Röviden: gondtalan buli hajnalig.
A fertőző zeneiség tehát, ügyesen keresztezve a nagyoktánszámú rock’n’roll riffek erejével, telivérként hat. A produkció tömören kontrasztos – alaposan „Danger Dangeres”. A refrének egy szempillantás alatt magukkal ragadnak a dallamos fülbemászóság kidolgozott komponensével, tipikusan bombasztikus AOR-hangzással. Mivel a Danger Danger 2009-ben a „Revolve” albummal pontosan azt igyekezett nyújtani, amit a rajongók csendben vártak (és ez sikerült is nekik), a „The Defiants” lazábbnak és kevésbé megterheltnek hat. Vagyis még „élvezkedősebb”. És egy pillanatig sem kell kételkedni abban, hogy a Danger Danger rajongói ne fogadnák tárt karokkal. Talán két számmal hosszabb a kelleténél, de ez van. Csak idő kérdése, mikor kapunk új Danger Danger albumot is, hiszen Ted Poley is alkotással töltötte az elmúlt évet, és éppen ebben az időszakban szándékozik kiadni második önálló stúdióalbumát. A „The Defiants” több mint ügyesen pótolja az új Danger Danger album anyagát. Valójában tényleg az is, csak éppen egy másik előadó neve alatt jelent meg.
The Defiants – Love And Bullets:
Felállás
Paul Laine – ének
Rob MArcello, gitár, vokál
Bruno Ravel – basszusgitár, vokál
KÖZREMŰKÖDŐ ZENÉSZ:
Van Romaine – dob
Produkció
Bruno Ravel & Paul Laine
Számlista
01. Intro (For A Few Dollars More – Carillon’s Theme)
02. Love And Bullets
03. When The Lights Go Down
04. Waiting On A Heartbreak
05. Runaway
06. Lil’ Miss Rock’N’roll
07. Last Kiss
08. Save Me Tonight
09. Take Me Back
10. We All Fall
11. That’s When I’ll Stop Loving You
12. Underneath The Stars
