Előadó: Ulterior Lux
Kiadó: Fazzul Music
Megjelenés: 2005
Értékelés: 4.2/5
Az Ulterior Lux három igen tehetséges zenész – Jean Chaine, Markus Stauss (hol hallottam már ezt a nevet?) és Jim Rite (más néven Dimthingshine) – közös projektje. Chaine alkalmanként David Mosszal is dolgozik, ami már önmagában sokat elmond a fickó képességeiről. Ha elég jó vagy ahhoz, hogy David Mosszal játssz, akkor bárkivel játszhatsz. Stausst sem kell különösebben bemutatni. Szerintem ő a svájci jazz éllovas szaxofonosa, és az évek során egy csomó egyedi, érdekfeszítő albumot jelentetett meg. Ha ehhez hozzávesszük Jim Rite dobtudását, kész a tökéletes recept egy tökéletes jazz-extravaganzához. A The Dancing Man egy 1990-es svájci élő felvétel (2005-ben újra kiadták), amely egy elképesztő zenekart mutat a csúcsformájában.
Az Ulterior Lux zenéjét fúziós jazznek, jazz és rock keverékének nevezhetnénk. Hallatszik, hogy sok rész komponált (a szerkezet néha elég nyilvánvaló), de az is, hogy a zene jókora hányada improvizáció. Így a jazz mindkét világának legjavát kapjuk. Vannak szilárd kompozíciók (ezekért ezúttal szinte egyenlő mértékben felelős Stauss és Chaine, ellentétben Stauss többi projektjével, ahol szinte szabály szerint ő a fő szerző – nem mintha panaszkodnék!), és szabad improvizációk, amelyek megmutatják, hogyan birkózik meg a zenekar a jammelésekkel – ezek általában hibátlanok és tele vannak friss ötletekkel. Majdhogynem azt mondhatnánk, hogy ez a tökéletes jazz-extázis albuma. A zene maga a mennyország a jazz szerelmeseinek. De a rockrajongók is találnak benne bőven fogódzót. Elég sok rock- és blueshatás érződik rajta, leginkább akkor, amikor Stauss az Outputblues elején belekezd a Sunshine of My Love (Cream) játszásába.
Természetesen Markus Stauss mint mindig, most is zseniális, bár nekem úgy tűnik, ezúttal Jean Chaine a lemez sztárja, legalábbis számomra. Stauss játéka ismét egyszerre hatalmas és szelíd, de Chaine basszusa olyan erőteljesen van jelen, hogy még Stauss szaxofonjához képest is kiemelkedik – és ez egyáltalán nem könnyű feladat. A basszus már nem a ritmusszekció hangszere, hanem sokszor átveszi a vezető szerepet. Az egyszemélyes ritmusgép, a Dimthingshine (vagyis Jim Rite) sokoldalú dobtudásával remekül kiegészíti a zenét. Basszus és dob mellett Chaine és Rite néhány vokális részt is vállal, amelyek talán az album leggyengébb láncszemei, de még belőlük is ki lehet hozni valamit. Mindhárman elképesztő zenészek, és ez egy élő felvételen hallatszik a legjobban.
Ez tulajdonképpen egy 1990-es élő felvétel, amelyet a stúdióban egyáltalán nem utómunkáltak, így a zenekar minden apró árnyalatát hallhatjuk, ahogy a színpadon szól. Elsőrangú fúziós jazzt hallhatunk rengeteg improvizatív elemmel, főleg mivel élő felvételről van szó. A lemez megmutatja a zenekar kivételes képességeit, improvizációban és kompozícióban egyaránt. Ezért ezt az albumot minden jazz/rock-rajongónak ajánlom. Ha hallottál már bármelyik másik Markus Stauss-projektet, akkor biztosan rabja vagy, és ezt az Ulterior Lux-szépséget is muszáj meghallgatnod.
———————————————————————————————
Az Ulterior Lux három igen tehetséges zenész – Jean Chaine, Markus Stauss (hol hallottam már ezt a nevet?) és Jim Rite (más néven Dimthingshine) – által elindított projekt. Chaine alkalmanként David Mosszal is együtt dolgozik, és ez önmagában elég, hogy bizonyítsa a fickó képességeit. Ha elég jó vagy ahhoz, hogy David Mosszal játssz, akkor bárkivel játszhatsz. Stausst sem kell bemutatni. Ő (ami engem illet) Svájc vezető jazz-szaxofonosa, és az évek során számos egyedi, érdekfeszítő albumot adott ki. Ha ehhez hozzávesszük Jim Rite dobtudását, megvan a tökéletes recept egy teljes jazz-extravaganzához. A The Dancing Man egy 1990-es svájci élő felvétel (2005-ben újra kiadták), amely egy elképesztő zenekart mutat be erejének teljében.
Az Ulterior Lux zenéje besorolható a fúziós jazz, a jazz és a rock fúziója közé. Hallani, hogy sok darab komponált (a szerkezet néha elég nyilvánvaló), de azt is, hogy a zene jókora része improvizált. Így ez tényleg a jazz két világának legjava. Szilárd kompozíciókat kapsz (ezeket ezúttal szinte egyenlő arányban jegyzi Stauss és Chaine, ellentétben Stauss többi projektjével, ahol ő a fő szerző – nem mintha panaszkodnék!), valamint szabad improvizációs részeket, amelyek megmutatják a zenekar jammelési képességeit – ezek hibátlanok és tele vannak ötletekkel. Szinte azt mondhatnánk, hogy ez a tökéletes jazz-extázis albuma. Ez maga a paradicsom a jazzkedvelőknek. De a rockrajongók is találnak benne valamit. Elég sok hatás érződik a rock- és blueszenéből, leginkább akkor, amikor Stauss az Outputblues elején belekezd a Sunshine of My Love (Cream) játszásába.
Markus Stauss természetesen most is zseniális – mint mindig, ám ezúttal a lemez sztárja szerintem Jean Chaine, legalábbis számomra. Stauss játéka a szokásos módon egyszerre erőteljes és kecses, de Chaine basszusa annyira mindent áthat, hogy még Stauss szaxofonos tudásához képest is kiemelkedik – és ez semmiképpen sem könnyű feladat. A basszus már nem a ritmusszekcióhoz tartozó hangszer, hanem gyakran vezető szerepet vesz át. Az egyszemélyes ritmusgép, a Dimthingshine sokoldalú dobtechnikájával tökéletesen kiegészíti a zenét. Mindhárman fantasztikus játékosok, és szerintem az élő felvétel a legjobb módja, hogy ezt bebizonyítsák. Basszus és dob mellett Chaine és Rite néhány vokális duettet is előad, amelyek talán az album gyenge pontjai, de így is élvezhetők.
Ez tulajdonképpen egy 1990-es élő felvétel, overdubok nélkül, így tényleg hallhatjuk a zenekar minden árnyalatát a színpadon. Elsőrangú fúziós jazzt hallhatunk sok improvizatív elemmel, még inkább, mert élő felvételről van szó. A felvétel megmutatja a zenekar óriási képességeit – improvizációban és kompozícióban egyaránt. Ezért ezt az albumot minden jazz/rock-kedvelőnek ajánlom. Ha hallottál már bármilyen más Markus Stauss-projektet, akkor valószínűleg rabja vagy, így ezt az Ulterior Lux-szépséget is hallanod kell.
Felállás
Jean Chaine – elektromos basszus és ének
Markus Stauss – szaxofonok és kiegészítők
Dimthingshine – dobok és ének
Produkció
Markus Stauss
Számlista
1. Waste of time
2. Slant lines
3. Bloodriffs
4. Outputblues
5. K1
6. Mental in a peachcan
7. Look for your own way
8. Ghosts
9. A 90
10. K1, the ballade
