The Collection

Bobby McFerrin amerikai énekmester 1988-ban hódította meg a világot a fülbemászó, optimista Don’t worry, be happy című számával. A listás áttörés nem volt tervezett, a dal szorongással teli pillanatokban született, amelyekre megoldást kellett találni. Ilyenkor Bobby mindig a zenéhez menekül. A The Collection című lemez McFerrin pályájának néhány nagyon fényes pillanatát mutatja be. 1950-ben született New Yorkban, egy énekes-zenész családban. Apja, Robert McFerrin Senior az első afroamerikai volt, aki fellépett a Metropolitan Operában. A fiatal Bobby papnak készült, de hamar érezni kezdte, hogy az igazi szerelme a zene. Az első lemezeit csak a hetvenes években vette fel, de már a másodikkal, a Spontaneous Inventions-szel alaposan lefektette a saját kifejezésmódját: főként a cappella éneklés (kíséret nélkül), a tenyerek használata, mellkasdöngetés, hangszerek utánzása (az igazi énekesek a hangjukat amúgy is hangszerként kezelik), valamint puha átmenetek a falsetto és a normál hang között. A ritmus hanggal való utánzása (beat box) természetesen szintén nem idegen tőle. McFerrint útja során segítette Jon Hendrikcs, a „scat” éneklés egyik nagy mestere, később pedig Al Jarreau és mások is. Bobby McFerrin ezen a válogatáson az összes felsorolt erényében megmutatkozik, néhány szám élő felvétel, ahol a közönséggel való interakció valóban hihetetlen. Bobby fellépésein valahová máshová úszik el  , és ezzel hozzáadja az alkotásaihoz a nélkülözhetetlen varázst. A számok az 1985 és 1992 közötti időszakból származnak, közülük öt McFerrin saját szerzeménye, a többi pedig ötletes feldolgozás jazzstandardekből. Az énekes számok mellett érdemes odafigyelni a neves hangszeresekkel közös munkákra is. Két számban Chick Corea zongorista (a Return to forever-ből ismert) és Wayne Shorter szaxofonos (a Weather Reportból) szerepel. Gyors betekintésnek McFerrin világába a lemez természetesen jól jön, de ha a kompaktlemezek időbeli lehetőségeit nézzük, a számok száma simán legalább a duplája is lehetett volna. Nálunk Oto Pestner, a New Swing Quartet és időnként a Perpetuum Jazzile kórus tagjai közelítették meg leginkább.