Előadó: Codex, The
Kiadó: Frontiers Records
Megjelenés: 2007
Értékelés: 2.5/5
The Codex egy olyan projekt, amelyet a multi-instrumentalista és dalszerző Magnus Karlsson, a svéd progresszív metalosok, a Mind’s Eye dobosa, Daniel Flores, az énekes Marc Boals (ex-Y.J. Malmsteen, Ring Of Fire) és a basszusgitáros Linus Abrahamson (Nocturnal Alliance) alkot. Ezekkel a srácokkal nem lehet viccelni! Karlssonról köztudott, hogy szorgalmas, mint egy hangya, és a munkanapjai tényleg nem ismernek pihenőt. A közös munka az Allen/Lande projekttel, a Starbreaker, a Midnight Sun és a Last Tribe soraiban, Tony O’Horával (The Sweet, ex-Praying Mantis) – hogy csak néhányat említsek –, valamint Marc Boals nagy tekintélye, aki olyan nevekkel dolgozott, mint Virgil Donati, Y.J. Malmsteen és Tony MacAlpine, egyáltalán nem eresztett búza. Ha ehhez hozzávesszük a Mind’s Eye kiváló lemezeit, Floresszel a kormánynál, összességében egy valóban gyilkos képletet kapunk, amely ebben a felállásban tulajdonképpen nem is tud és nem is képes melléfogni.
A „The Codex” album minden melodikus heavy metal-rajongót megörvendeztet. Itt pontosnak kell lennem: olyan melodikus heavy metalról van szó, amilyet mostanában skandináv zenészek fejlesztenek és mélyítenek tovább. Miért nem mondtam melodikus power metalt? Nehogy valaki azt gondolja, hogy ennek bármi köze lenne a Hammerfallhoz, a Sonata Arcticához és társaikhoz… Ez mérföldekre van tőlük. A legkényesebb az egészben, hogy a skandináv zenekarok manapság – akár progresszív metal, akár heavy metal alapokról indulnak – következetesen elmossák a határt a melodikus hard rock és a heavy metal között, sőt az AOR elemeit is beültetik a saját kifejezésmódjukba. Ez a vokális háttérharmóniák és a billentyűk jellegzetes beépítésének köszönhető. És fordítva is, a rocktól a metal felé. A hard rock és a heavy metal közti határ ma érdekes módon gyakran éppen azért homályos, mert olyan „újhullámos” zenekarokkal találkozunk, mint a Platitude, az Evil Masquerade, a Leverage vagy a Darkwater… A The Codexnél viszont egyszerűbb a helyzet.
Aki odavan a két albumért, amelyet Jorn Lande (Jorn, ex-Masterplan) és Russell Allen (Symphony X) közös zászlaja alatt adtak ki, annak a „The Codex” azonnal a szívéhez nő majd. A projekt hangzása rendkívül kemény, rapszodikus, hatalmas és fenséges, egyszerűbben szólva epikus, szimfonikus bombasztikával van megbolondítva. Karlsson szellemi hatása ezúttal is több mint nyilvánvaló. Magnus megint ő a fő ötletgazda: tőle jönnek a motívumok alapjai, és ő faragja a dalok arculatát. Az ünnepélyes hangulat fokozatos építése az előrefrénektől a refrének fülbemászóan dallamos világáig, ahol bombasztikus hangulati csúcsokat ér el, motivikus dallamvilágában sok ponton emlékeztet az „Escape Into The Sun” (2006) című albumra, amely a The Sweet énekesének és basszusgitárosának, Tony O’Horának a lemeze, és amelynek megszületésében Karlsson fontos szerepet játszott. A „The Codex” atmoszférája azonban az összehasonlításban teljesen más. Ez pedig annak köszönhető, hogy Marc Boals hangszíne teljesen eltérő. O’Hora még magasabb, de valamivel vékonyabb és gyengébb, amikor az erőt a középső regiszterekből a magasabbakba kell átvinnie. Boals viszont kivételes ütőkártyával rendelkezik: folyamatosan képes átvinni az erőt a középső énekhangfekvésekből a magasba és a legmagasabbba (ez afféle általános ajánlás a „vakoknak” és a „süketeknek”, értsd: Dickinson a legjobb éveiben). Ezért a tipikus Karlsson-féle billentyűhangzás mellett a „The Codex” hangulatában lendületet, ünnepélyességet, kicsit több engedetlenséget érezni, a melankólia viszont valamivel kevésbé van jelen. A melankólia mértékét tekintve (amely Magnus Karlsson komponálásának és producerkedésének alapgyümölcse) nagyjából a Lande/Russell-hangulat és Tony O’Hora „Escape Into The Sun” albumának hangulata közé sorolhatjuk.
A „The Codex” Karlssonnak is, Boalsnak is valószínűleg az egyik legkeményebb albuma, amit valaha együtt csináltak a pályájuk során. Produkciós szempontból a hangkép maximálisan telített. Melegség és ünnepélyesség járja át a lemezt, ahogy vágyakozás, egy csipetnyi gyász és fájdalom is. A riffelés? Még ha előtte át sem nézed az album felállását, könnyű gyorsan megérezni Karlsson stílusát. Karlsson ezúttal is bizonyítja, hogy ő egy ötletgyár, amely hatásos gitárriffeket szül, robbanékony ütőerőhöz és fogós dühhöz, ami viszont alá van rendelve a billentyűkkel való kiegyensúlyozásnak a produkcióban. A riffek dinamikusan kapcsolódnak egymáshoz, az átmenetek szellemesek, mégis gördülékenyek, ezért az album kompakt és koherens. A dalok egyenrangúak, kiváló szinten kidolgozottak, ami a „The Codex” zenészeinél inkább rutin, mint bizonyítási vágy, amelyért főleg a fiatalabb, még be nem futott zenészek szíve ég. A magas dinamikát természetesen a tökéletes ritmusszekció is megteremti, Floresszel az élen, aki a bevált „Karlsson”-sablon ellenére főleg az átmeneteknél bizonyítja fölényét, ahol mesterien kiharcolja magának a helyet a dobtémák szédítő futamainak.
A „The Codex” óvatos album. Karlsson és társai olyan műfaji mezőn mozogtak, amelyet a kisujjukban hordanak. Ultramelodikus heavy metal. Szebb bibliát ehhez a meghatározáshoz, mint amit ez az album kínál, nehéz lesz találni. A másik ok, amiért ez a lemez egyáltalán megszületett, egyértelműen az, hogy a srácok rengeteg szórakozást találtak a közös alkotásban, ami a barátságukon alapul. Ez az album a nehéz metalhangzások tipikus rajongótáborának íródott, amely a dallami tökélyt keresi, a játék pontosságát, amit (legalább) kiváló szólók minősége kell hogy igazoljon, mérgező dobátvezetések, és a dallam átadását kidolgozott ének által. Mindhárom a produkcióval együtt előfeltétele a bombasztikusság és a hangulat dinamikus hullámzásának, valamint a motívumoknak a „The Codex” albumon keresztül. Semmi új, de első osztályú.
Felállás
Marc Boals – ének
Magnus Karlsson – gitár, billentyűk
Linus Abrahamson – basszusgitár
Daniel Flores – dob
Producer
Magnus Karlsson
Dallista
1. Beyond The Dark (5:12)
2. Raise Your Hands (5:37)
3. Toxic Kiss (4:38)
4. Bring Down The Moon (5:54)
5. Running Out Of Hate (5:37)
6. Dream Makers (5:33)
7. Whole Again (6:15)
8. Mistress Of Death (5:58)
9. Mystery (5:39)
10. Prisoner (6:14)
11. You Can Have It All (5:50)
12. Garden Of Grief (6:39)
Az album hossza: 69:06
