Előadó: Bon Jovi
Kiadó: Island Records
Megjelenés: 2009
Játékidő: 52.40
Pontszám: 1.5/5
Nemrég a Bon Jovi „sokkolta” a világot egy új album bejelentésével. A zenekar a múltban albumról albumra gondoskodott arról, hogy legrégebbi rajongói frusztrációjának forrása ki ne apadjon, így ez most újabb állóképességi próba volt: azokból a csúnya, igazhitű rockerszemmel vitatható fajtából, amelyet a Bon Jovi kitüntetéssel kiállt. A The Circle az egyoldalú, ezért egyre terméketlenebb alkotói folyamatok steril terméke, amely rugalmatlanságban és eredetiségnélküliségben felülmúl minden eddigi Bon Jovi-művet. Hurrá!
Ha a Bon Jovi az elmúlt több mint egy évtized túlnyomórészt kereskedelmileg kiegyensúlyozott termékeivel még képes volt tisztességes dallamokat gyártani tizenhét évesek szülinapi bulijaihoz, a The Circle-lel ez az „adottság” is végleg cserbenhagyta őket, ami a zenekar szélesen megalapozott kereskedelmi státuszának további ápolása szempontjából persze vészjósló adat. A The Circle még az említett leegyszerűsített zenei manőverek alacsony mércéjével mérve is túl egydimenziósnak hat, sőt az album többszöri hallgatás után is csak üres, kidolgozatlan dalok gyűjteményeként cseng ki, amelyek öncélúak és felszínesek, nincs közöttük kapcsolat, identitásuk meg még annyi sem. Az album betűről betűre másolata az elmúlt tizenöt év már látott Bon Jovi-forgatókönyvének, amelyben a zenekar minden alkotói kart féltékenyen az évről évre patetikusabb Jon Bon Jovi markol. A mindig szélesen mosolygó Jon bácsi pedig ezúttal nyilvánvalóan felismerhető eleganciájából és bájából is veszített – erről a „Live Before You Die” és a „Learn To Love” generikus balladái nagy valószínűséggel hamar meggyőznek majd. Kíméletlenül belekötünk Jon énekhangjának használatába is, amely messze nem olyan intenzív és sokszínű, mint ahogy mi, a zenekar régebbi ismerői emlékszünk rá, és ennek valószínűleg leginkább az a csiszolt zenei máz az oka, amellyel az album előáll.
A Bon Jovi az egész album alatt a könnyű, annál természetellenesebben hangzó pop-rock szerzemények látszólagos kényelmében tart minket. Az urak a korrekt pop-rock riszálás felé először a nyitó „We Weren’t Born To Follow”-val kacsintanak, ami valami elszabott „It’s My Life”-reinkarnációnak tűnik. A dal rögtön felkínálja magát az album potenciális slágereként, és az igazat megvallva a The Circle-ön komoly vetélytársa a „tekintélyes” helyre krónikusan nincs. Az album folytatása egyik tojás, mint a másik: tartalom nélküli másodrangú pop, itt-ott modernül adaptált rockzenei elemekkel megspékelve, ami – ahogy a leírtakból kikövetkeztethető – nem lelkesít. Hadd emeljek ki néhány egyedülálló példát az elsőrangú banalitásra. A „Work For The Working Man”-nel a Bon Jovi mondjuk összehangolt mentőakciót hajt végre számos amerikai honfitársa sorsán, akiknek szociális biztonsága összeroppant a recessziós nyomás alatt, ami olyan férfiaktól, akik megalomán koncertezéssel évek óta hajtják a világszerte milliónyi báránykát kifacsaró pénzügyi gépezetet, meglehetősen perverz húzás lehet. A The Circle ráadásul rendkívül unalmas, magányos Jon-sóhajtozással szolgál a „Superman Tonight”, a „Learn To Love” és a „Thorn In My Side” dalokban, amelyek túl kimódoltan, erőltetten és meggyőződés nélkül szólnak, tulajdonképpen rosszul kitalált power balladácskák instant előadásának hatnak, egyúttal szilárd bizonyítékai annak, hogy a Bon Jovi biztosan veszíti a talajt a lába alól éppen ott, ahol nemrég még messze a legmagabiztosabb volt. Azok a pillanatok, amikor Richie Sambora felébred, ritkák, és olyankor is minimumra van csökkentve a gitáros hangzásbeli hozzájárulása. Szép példája ennek a főménessel kötött „megállapodásnak” a „When We Were Beautiful”, amely az album egyik ritka gitárszólóját kínálja, de azt is biztos, ami biztos alapon balzsamos hanghatások fóliájába csomagolták, és félénken szól a háttér mélyéről. Ha mással nem, a gitáros kitűnő osztályzatot érdemel példás viselkedéséért és a felettesek utasításainak betartásáért.
A Bon Jovi évek óta nem esküszik a melodikus ötletek és alkotások impozáns voltára, amelyek a hard rock fejlődése mellett szólnának, ezért zenei szempontból a The Circle-től tulajdonképpen utópia lenne túlzottan lenyűgözőt várni. Kérdés persze, mennyiben tekinthető ez enyhítő körülménynek, mindenesetre nem feledkezhetünk meg arról, hogy a Bon Jovi évek óta nem mozdult ki az úgynevezett „komfortzónából”, identitása ennek megfelelően már rég eltűnt gyakorlatilag minden kevésbé igényes hallgató látóteréből, ami persze azt jelenti, hogy az urak már régóta hosszú távú alkotói stagnálást művelnek. Ma tehát minden, ami a Bon Jovival kapcsolatos, teljesen logikusnak, főleg pedig elviselhetetlenül racionálisnak tűnik.
Felállás
Jon Bon Jovi: ének, ritmusgitár
Richie Sambora: gitár, vokál
Tico Torres: dob, ütőhangszerek
David Bryan: billentyűs hangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Hugh McDonald: basszusgitár
Charlie Judge: billentyűs hangszerek és vonósátiratok
Produkció
John Shanks, Jon Bon Jovi & Richie Sambora
Számlista
1. We Weren’t Born to Follow
2. When We Were Beautiful
3. Work for the Working Man
4. Superman Tonight
5. Bullet
6. Thorn In My Side
7. Live Before You Die
8. Brokenpromiseland
9. Love’s the Only Rule
10. Fast Cars
11. Happy Now
12. Learn to Love
