THC? Nem, GHB! (2012)

0 10

Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad

Helyszín: Ljubljana / Orto bar / Szlovénia
A koncert dátuma: 2012. április 14.
Nézők száma: 70
Jegyár: 5,00€

Javában zajlott az Orto fest, amikor a kultikus ljubljanai klub igazi csemegével kedveskedett a zenei ínyenceknek, főleg azoknak, akik – velünk együtt – rá vannak kattanva a Satriani, Vai és Gilbert-féle arcok instrumentális gitárzenéjére. Szombat este ugyanis az Orto barba futott be a jesenicei Grega Habič Band, a szlovén mezőny egyik legjobb gitárosának vezetésével, a forró bemelegítésről pedig a tüzes vérű hard rock/heavy metal csapat, a Tomcat gondoskodott.

Még a meghirdetett kezdés előtt színpadra lépett a ljubljanai–kranji Tomcat, amely F-14-esként csapott le az Orto bar színpadára, és bombasztikus hard ‘n heavy szőnyegbombázást zúdított rá. A srácok 2010 őszi megalakulásuk óta szorgalmasan és fáradhatatlanul koncerteznek a hazai színpadokon, és ez nagyon meg is látszik rajtuk. A Tomcat a rengeteg fellépésnek köszönhetően szinte összenőtt a színpaddal, és az Ortóban is sikeresen, különösebb gond nélkül melegítette be az összegyűlt közönséget. Leginkább a jó hangzás játszott a kezükre, amelynek köszönhetően érvényesülhetett Denis frontember erős vokálja: hangterjedelmével, reszelős nyerseségével és „trehány” mocskosságával győzött meg, és a néhai Bon Scottot idézte (amit a magabiztosan lenyomott AC/DC-klasszikus, a Dirty Deeds Done Dirt Cheap csak megerősített), de ugyanígy kiemelkedett Šujo zörgő basszusa és Rok precíz szólói is. A bőséges vokálkíséret tovább gazdagítja a bombasztikus refréneket, és jó látni, hogy a banda a kétéves működése alatti jelentős tagcserék ellenére is olajozottan működik. Talán csak a dalok közötti nagyobb változatosság és némi gazdagabb hangszerelés nem ártana, de a bandában mindenképp megvan a potenciál, hogy kinője jelenlegi, időnként kissé naiv bulizós hard ‘n heavy banda „státuszát”.

Valamivel tizenegy előtt aztán elfoglalta a színpadot az este főzenekara, a jesenicei instrumentális tour de force trió, a Grega Habič Band. Grega kétségkívül jelenleg a legaktívabb és legtermékenyebb instrumentális zenész idehaza, hiszen már négy lemeznyi minőségi instrumentális rock van a háta mögött, amelyet remekül fűszerez metal, jazz, blues és fusion elemekkel. A legújabb album, az Open Heart Surgery tavaly látott napvilágot, és Grega ezzel bebizonyította, hogy pusztán instrumentális muzsikával is képes kiönteni a szívét egy lemezre – őszintén, erőteljesen, sokszínűen, mindenekelőtt pedig hatalmas alkotási vággyal, amely nem ismer műfaji határokat. Afelől semmi kétség, hogy Grega és bandája technikailag legalább annyira felvértezett, mint világhírű kortársaik, a bandának azonban sikerül az elszállt, komplex szakaszok mellé több feelinget belepréselnie a dalokba, mint sok jó énekessel felálló zenekarnak. A Grega Habič Trio így jó egy óra alatt könnyedén rázta ki a kisujjából a tévedhetetlenül virtuóz Grega ujjai alól előtörő látványos szólókat – nem hiányzott sem a shredelés, sem a perverzül gyors sweepek és arpeggiók, de jó hallani, hogy Habič mégsem a technikai tudását tolja előtérbe. A gitárjából így számos érzékeny gitártémát, jazzesen elszállt atonális és disszonáns megoldásokat, csodás harmóniákat, mocskos blues licceket és kihegyezett metalszólókat tudott kicsalogatni. A trió azonban csak Grega nevét viseli, hiszen a bandát további két nélkülözhetetlen pillér alkotja, akik nélkül a produkció nem találna úgy célba, ahogy célba talál. Basszusgitáron Klemen Gasar (ex-Game Over) lepett meg és nyűgözött le: alapvetően gitáros, de bebizonyította, hogy a vastagabb húrok kezelése sem idegen tőle, hiszen néhány remekül lenyomott témával és fenomenális tappingekkel hökkentett meg mindenkit, a háttérben dübörgő dobzúzásról pedig a sokoldalú, változatos és színes Blaž Soklič gondoskodott. Mindezt pedig a trió őszinte mosollyal az arcán és szinte gyermeki önfeledtséggel adta elő. Egy fenomenális trió fenomenális fellépésének voltunk tanúi, amely több figyelmet érdemelne, mint amennyit kap – de a GHB tagjain messziről látszik, miért élnek. Ez pedig nem más, mint az alkotás és a saját zenei víziójuk megmutatásának zsigeri igénye, amelynek legalábbis idehaza nincs párja.

Setlista

GHB:
1. Razor’s Edge
2. Voodoo Sex Thing
3. Alyx
4. Beyond Redemption
5. Devil’s Whisper
6. Zero Gravity
7. IO
8. A Little Love Song
9. Crying Out Loud
10. Catharsis
11. Self Destruct Sequence/Hot 4
12. Alchemist
13. Revolution
14. Devil Planted the Seed

Képgaléria

Az e-mail-címedet nem tesszük közzé.

Ez az oldal sütiket használ az online szolgáltatás, a hirdetési rendszerek és olyan funkciók biztosításához, amelyeket sütik nélkül nem tudnánk nyújtani. Az oldal meglátogatásával és használatával hozzájárulsz a sütik használatához. Elfogadom Tovább

Adatvédelem és sütik