Kiadó: Nuclear Blast Records
Megjelenés: 2025. 10. 10.
Produkció: Chuck Billy & Eric Peterson
Az album hossza: 50.24 perc
Műfaj: Thrash Metal
Értékelés: 9.0/10
A „Para Bellum” a Bay Area Thrash Metal legenda, a Testament tizennegyedik stúdióalbuma. Ismét egy hibátlan lemez a thrash dühös nagy öregjeitől! Végtelenül abrazív és pusztító, mégis tele van ötletes kitérőkkel, amelyekkel a rutinos vén rókák hihetetlen ügyességgel bánnak: pontosan tudják, hogyan kell megtartani a kompozíció teljes féktelen agresszióját, és közben olyan művészi izgalmat kicsalni belőle, ami földbe döngöl! Igen. Földbe döngöl, még 36 évvel a „The Legacy” bemutatkozó album megjelenése után is. A Testament tehát a 14. stúdióalbum után is annak a legendás csapatnak a szinonimája, amely nem tud, és nem is képes csalódást okozni. Egy zenekar, amely az idők során – természetesen a tagság (az igazi testvériség) zsenialitásának köszönhetően – művészileg érett, evolúciós könnyedséggel lépést tartott az újítások fejlődésével (főleg a stúdiós produkciós lehetőségekével), és mindezt ügyesen beleágyazta eredeti, thrash metalosan tüskés alapjába.
A zenekarhoz 2023 nyarán csatlakozott a kevésbé ismert dobos, Chris Dovas, aki korábban a Seven Spiresban játszott. Hoglan 2022 elején ismét elhagyta a csapatot. Visszatért Lombardo, aki segített a Testamentnek lebonyolítani az észak-amerikai turnét, de ő is nemet mondott a további együttműködésre 2023 augusztusában. Gene Hoglan és Dave Lombardo nyomdokaiba lépni – különösen egy fiatalnak, viszonylag rövid pályafutással – nem kis feladat. De az aggodalom felesleges. Dovas kifejezetten kiélezett, és mindent pontosan úgy letol, ahogy a Testament magas minőségi mércéje megköveteli. Ez a zenekar mindig is verhetetlen technikájáról volt híres. Chris szellemesen, változatosan játszik, a dupla lábgépen pedig kegyetlenül bestiális. Szóval a megfelelő helyre érkezett. Ezt tavaly októberben is megtapasztalhattuk, amikor a Testament újra ellátogatott Ljubljanába – a RockLine koncertbeszámolója! Ezzel a sráccal nem lehet viccelni.
A Testament komolyan szétkapja a hallgatót. Még mindig gonoszkodnak is. Chuck Billy úgy üvölt, mint egy megvadult grizzly, akit valaki erőszakkal ébresztett fel a téli álmából. Újra többféle arcát mutatja, és már az nyitódal, a For The Love Of Pain is egyenesen lenyűgöző. A szám festői, tipikus Testament-thrash riffel nyit, de gyakorlatilag ennyi is az, amit a klasszikus thrashből kapunk benne. Ebben a frázisban tökéletesen hat a sivító átmenő hang, amikor Skolnick és Peterson kíméletlenül rátapad a tremolóra. A dal már a versszakban olyan élménybe csap át, aminek – ha engedtek egy kis pimaszságot – több köze van a death metalhoz, mint az új Arch Enemy kereskedelmi illatfelhőjének. Főleg a dühöngő Chuck Billy bestiális growlja miatt. És ez még nem minden. A szám a második perc vége felé „széttörik”, és egyperces black metalos rohamba csap át, amelyhez a zenekar a dal végéig visszatér, ügyesen váltogatva a vezérlő thrash metal riffel. Később jössz rá, hogy ez a „black metalos” refrén. Pokoli tépés, pusztító blast beattel megtámogatva, olyan hangzássűrűséggel, amely komor, mégis valamennyire szimfonikus. Főleg a záró gitárharmónia. Egy tipp? Biztos ismeritek a Dragonlord projektet.
Az Infanticide A. I. és utána a Shadow People visszahozza a thrash metalt az albumra. A félhangok becsempészése a frazírozásban a legmagasabb szinten tartja a toxicitást. A zenei játék megint kivételes komponista-ügyességet mutat. Meglepő kitérőt hoz a Ment To Be című ballada. Az akusztikus gitárharmónia a bevezetőben valami hihetetlenül régi iskolás hangulatba megy át (gondoljatok a „Ritual” albumról a Return To Serenityre, a jó öreg Metallica meg mondjuk a Fade To Black-kel jött ki akkoriban), mintha csak a nyolcvanas évekből szaladt volna ki, amikor a thrash metal felbukkant a felszínen, és a Testament pontosan ott volt. Chuck majdnem tiszta énekkel, de a produkció sötétségébe és a zenei melankóliába csalogatva. A hozzáadott szimfonikus hangszerelés sem visz bele egy szemernyi cukrot sem. Sehol. Fantasztikus kompozíciós kitérő, amely kisüti az album tüskés felvezetését, de kivételes komorságot és reménytelenséget tart fenn.
A High Noon új rohamba viszi az albumot. A gitárharmóniák ebben a számban különösen vészjóslóan hatnak, a riffek úgy, mintha minden irányba tüzet okádnának. Egy dal, amely megállíthatatlanul gurul a dupla lábgép romboló alapjain. A klasszikus thrash metalos gyászének, a Witchhunt tovább tartja a pusztító ritmikus menetelést az albumon, majd újabb kitérő következik, a Nature Of The Beast, amelyben a régi iskolás metal klasszikussága tobzódik, és az albumot egészen az N.W.O.B.H.M. idejéig viszi vissza. Ezért az érzésért kismértékben Chuck tiszta éneklése is felelős. A középtempós Room 117 visszahozza az albumra a thrash groove-ot, a zenekar a dühös színjátékon át rokonszenves mértékű zeneiséget bont ki. Chuck különösen fertőző a Havana Syndrome-ban, ahol a banda újra olajat önt a tűzre, ügyesen váltogatva a dühös versszak és a refrén klasszikus zeneisége között! A kapcsolat az első albumkorszakkal (1989 – 1992) elkerülhetetlen! A záró címadó dal valószínűleg a legnagyobb technikai komplexitásáról híres. Megint feltűnik egy black metalos átmeneti díszítés, a számot pedig a nyolcvanas évek régi idők klasszikus gitárharmóniái egyensúlyozzák ki, bőven hagyva teret a Bay Area apokalipszis lovasainak jól ismert, thrash metalos gúnyolódásának. Kiváló lezárás, amitől magától megnyomod a lejátszón az ismétlés gombot.
A produkció? Nincs vita. Nem vitatható. Csúcsminőségű. Gyönyörűen sűrű, élő és sötét hangzás, amely letarol, elnyeli a fényt maga előtt, és hihetetlen tűzzel csap le, minden hengeren. A hangkép építőkövei kristálytisztán lüktetnek végig az albumon. A hangzás mesterien kontrasztos és telt. Az album élőnek hat, egyes pontokon bőven megvadult, dühöngő és tűzforró. A Testament minden tekintetben az marad, és bármilyen óriási, kanyargós út húzódik is mögöttük, amiből valaki arra következtethetne, hogy kifáradnak, érett éveikre is továbbra is nagyon, nagyon átkozottul és gyönyörűen dühösek! Amit a zenekar legújabb alkotásának zenei anyaga kínál, az újabb bizonyíték arra, hogy a Testament olyan anyagot szerez, amelyre nem túlzás a hízelgő jelző: jelenleg a legjobb metal. A „Para Bellum” egyszerűen mesterműve.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. For The Love Of Pain
2. Infanticide A.I.
3. Shadow People
4. Meant to Be
5. High Noon
6. Witch Hunt
7. Nature Of The Beast
8. Room 117
9. Havana Syndrome
10. Para Bellum
Felállás:
Chuck Billy – ének
Eric Peterson – gitár
Alex Skolnick – gitár
Steve DiGiorgio – basszusgitár
Chris Dovas – dob
