Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Banditi
Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 2014
Játékidő: 35:07
Értékelés: 3.5/5
Az idriai punk rock formáció, a Banditi második stúdiólemeze már egy éve „késik” a színtérről. A banda ugyanis addig várt, abban reménykedve, hogy valamelyik kiadó megkönyörül rajta, és kiadja az albumot. A szerencsés megmentőt végül a Nika Records személyében találta meg. A „Take the Streets” pedig határozott érettségi lépést jelent előre: a szerzemények, a produkció és az összetartás, a kompaktság érzete tekintetében is, amelyet maga a pörgős és kompetens előadásmód sugároz, ez pedig bizonyítja, hogy a Banditi felállása elérte a belső stabilitást és koherenciát. Az album végig élőn szól, jócskán érezni rajta a garázshangzás ízét, harapós és csiszolt. Tűzzel játszották fel, és ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, nemhogy meghallgatás nélkül hagyni.
A Banditi továbbviszi a „Society Love Songs” című bemutatkozó lemez dalszerzői filozófiáját, vagyis a „kevesebb több” szemléletét, amely logikusan kerüli a bonyolultan összehegesztett motivikus struktúrákat, amelyek kísérletezősnek hatnának. A „Take the Streets” azonban határozott érettségi továbblépést kínál. A szerzeményekben a dalokat tartó vezérmotívumok is konkrétabban, változatosabban mozognak, bár az idriai punk rockerek alapvetése továbbra is világos! Irgalmatlanul és egyenesen odacsapnak! Röviden, velősen, a lehető leghatásosabban!
Modern punk rockról vagy punk ‘n’ rollról van szó, amely a Banditit valahová a Zablujena generacija és a Nove konzerve környékére helyezi… A vezérfrázisok és motívumok triviális akkordmenetében kézzelfogható mennyiségű dallamot bontanak ki, a megőrzött „party” csengés pedig nem kevés rokonszenvvel viseltetik egy Green Day-féle zenekar felé.
A banda alapos revíziót tartott a szövegírás terén is, a sorok ezúttal sokkal határozottabban hatnak a dalokban. Érezhető a srácok „ébredezése” is a „szlovén morbiditás” ölelésében élő lét valóságára. Ezért a Banditi ezúttal sokkal élesebben mutogat azokra a pribékekre, akik felelősek a nem éppen rózsás jövőért, amelyet hazánk a fiataloknak kínál, hogy emberhez méltó életet élve boldoguljanak benne. A dalok egymásba gördülnek, és a 11 számos album végig tartja a dinamikát. Az album végére felkerült még a Ruski Vohun is, amely eredetileg a Niet száma. „Banditis stílusban” játsszák el, Matej Aliččal duettben Borut Marolt (Niet) énekel rajta, a gitárhangot pedig Robert Likar (Niet) tette hozzá. Matej énekben is megérett, és továbbfejlesztette az előadásmódját. Az angol sorok motívumstruktúrákba illesztése, vagyis a metrika terén is.
Az albumot végig átjárja az építőelemek egészséges kontrasztjára építő produkció. Különösen mély a kontraszt a perzselő gitárriffek és a ritmusszekció kinetikája között. A „Take the Streets” gyorsan megszeretható punk rock lemez, amely nem tár fel forradalmi zenei újdonságokat. Ilyesmit egyébként szinte igazságtalan is lenne elvárni attól a műfaji szférától, amelyben a banda mozog. A „Take the Streets” tehát kézzelfogható punk rockos csiszoltságú album, megőrzött „party time” elemmel, bőséges adag zeneiséggel megfűszerezve. Az egyik legsikerültebb dal, amely ezekből az elemekből pont a megfelelő adagot hordozza, például a Break It. Ezért az album fülbemászó, elsőre működik, ami a zenekar egyik célja is volt. Az angol nyelv használata miatt van egy kis veszélye annak, hogy a Banditiban „már hallottat hallotok”. De végül is ez nem is fontos. A banda szép és kompetens albumot csinált, amely felfelé mutató érettségi elmozdulásról tanúskodik. Ez pedig lényeges is, hiszen ezzel tovább nyitják maguk előtt a szlovéniai, sőt a külföldi koncertszínpadok ajtaját.
Felállás
Matej Alič – ének
Blaž Pavšič – gitár, vokál
Aleš Golja – gitár
Blaž Tratnik – basszusgitár
Jernej Zajc – dob
VENDÉGZENÉSZEK:
Borut Marolt – ének a 12. számon
Robert Likar – gitár a 12. számon
Kristjan Jeretina – vokál
Produkció
Damjan Pančur
Számlista
1. Take the Streets
2. New Tomorrow
3. Hopes And Dreams
4. The Longest Road
5. Money
6. Shout
7. Break
8. The Day
9. Walk Away
10. Distress
11. Failed Sociey
12. Ruski vohun (bónuszdal)
