Kiadó: Gentle Art of Music/Soulfood
Megjelenés dátuma: 2021. 5. 28.
Produkció: Sylvan
Az album hossza: 65.51 perc
Stílus: Neo-Progressive Rock
Értékelés: 9.5/10
A Sylvan egy hosszú életű német neo-progresszív rock zenekar, amely több mint 30 éve van jelen a színtéren. Miután nyolc évig Temporal Temptation néven működtek, 1998-ban Sylvanra váltottak, a rá következő évben pedig megjelent a stúdiódebütálásuk, a „Deliverance”. 22 évvel később napvilágot látott a banda tizedik stúdióalbuma is, a „One To Zero”. A csapat már réges-rég lefektette zenei művészetének mércéjét, amelyet a progresszív rock rajongóinak egy komoly tábora becsül és követ figyelemmel. Ők mindig a legjobbat várják a zenekartól, hiszen a Sylvan a tökéletességéről és nagy kreatív elkötelezettségéről ismert, valahányszor új zenék írásába fog, ezzel pedig a figyelmes rajongókat teljesen elkényeztette.
A tizedik lemez tehát nem kis dolog. Főleg ekkora tapasztalattal a háta mögött, amikor a zenekar az évek során sok mindent kipróbált, sok mindent letett az asztalra. Ennek ellenére: az elődje, a „Home”, amely jó hat éve jelent meg, és amellyel a Sylvan mindenképpen új, érdekes és más albumot akart adni, nem igazán tudta úgy lángra lobbantani a szíveket, mint ahogy a zenekar a legsodróbb alkotói korszakaiban, amikor például a rendkívül ambiciózus „Posthumous Silence” és „Artificial Paradise” megszületett. Mindkettőt a mai napig a Sylvan legjobb dolgai közé sorolják.
A „One to Zero” nem koncepcióalbum. A szövegek személyes vallomások, így tíz lezárt történetről van szó, amelyek az egyén lelkének legintimebb zugait is felkutatják. Igen, tulajdonképpen semmi újat nem mond a Sylvan az új lemezen, de egy briliánsan megszerkesztett, egy óra és öt perc hosszú albumot tettek le az asztalra, tíz rendkívül változatos, ötletgazdag számmal, kivételes művészi finomságokkal megkoronázva. Ha a filigrán húzásokról, a tömör érintésekről, a számok hangszerelésének optimalizálásában elért nagyszerűségről beszélünk, a Sylvan az évek során a mesterségének nagymestere lett. Igaz, hogy a kiindulópontjuk még mindig a neo-progresszív műfaj egy változata, ám a komponálásuk olvasztótégelyében főleg az újabb időkben egy csomó más műfajból érkező elem fonódik össze. Ezt a jelenséget a Sylvan manapság egyszerűen kiválóan szívja magába. Úgy, hogy az eredmény eklektikus. Egyedi, utánozhatatlan. Briliáns progresszív rock egyveleg ez, amiből nem lehet betelni. De ez már nem is újdonság. Ez az új albumtól is várható volt. Az igazán lenyűgöző az, hogy a Sylvan a „Home” után, amely túlságosan más akart lenni, visszakacsintott a gyökerekre, és egy valóban kiváló teljesítményt tett le az asztalra, amely nem szűnik meg elkápráztatni.
A hangzás elemei ismét lenyűgöző egyensúlyban vannak, miközben a gitár egy-egy pillanatra konkrétabban is nyúlhat torzított megoldásokhoz, ahogy azt a Go Viral is jelzi, amely a Muse rajongóinak is tetszeni fog (fülbemászó refrén), miközben a szám ingerlően nyílik meg a nyolcvanas évek szintetizátoros hangzásában, amely az ugyancsak német Alphaville-t súrolja. Egyébként a Sylvan a régi iskola konglomerátuma, amely a progresszív rock úttörőinek számító német őshonosoktól, az Eloytól merít, a Pink Floyd pedig a német progresszív rock retorikájában szinte elkerülhetetlen párhuzam. Az új album ugyanakkor olyan pillanatokat is tartalmaz, ahol a brit szigetek művészileg legmélyebb együtteseivel, például a Marillionnal és az I.Q.-val vonható párhuzam, az újabb dolgok közül pedig a Sylvan a hangulatok és atmoszférák egymásra fűzésében a Porcupine Tree-vel, Steven Wilsonnal és a lengyel Riversiddal is összevethető.
A felhasznált eszközök és a kiaknázás spektruma kivételes. Ezoterikus mellotron, ‘moog’-betétek, vonósaranzsok kombinálása, nem beszélve az elektronika, a programozás és a samplerezés finomságairól. Itt van a rendkívül jól hallgatható Start of your life, amely a nyolcvanas években nagy sláger lehetett volna, hiszen van benne valami new wave/synth pop visszhang a régi időkből, az elektronikus hangok és a torzított gitárok fúziója, valamint a nagyon ragadós, effektezett dallamok a produkciós esztétikában divatosan hatnak. Ilyen megközelítést talán még a mai Simple Minds is választana. A másik ilyen zeneileg rendkívül ügyesen csiszolt, rádióra született szám a finom Worlds Apart az album végső részében. Az album egyik legváltozatosabb és legprogresszívebb szépsége kétségtelenül az On My Odyssee, amelyben a zenekar alig jó hat perc alatt egyetlen helyen mutatja meg zenei-művészi kötéltáncának számos arcát. Mindezek mellett talán fontosabb, mint amilyennek látszik, hogy Marco Glühmann felhagyott a vokális „kísérletezéssel”, és visszatért a klasszikus énekléséhez. A „One to Zero” albumon összetör, megszakad tőle a szíved, olyan mély és átható az ő mélyen érző, finom vokális karaktere. Az énekes a legjobbat adta, amit (jelenleg) tud és képes, és az előadása külön fejezetet érdemel. Teljes intenzitással ragyog, és az album minden pillanatában elvarázsol. Az Encoded At Heart a nyitó zongorakísérettel Marco egyik legexpresszívebb csúcspontja a lemezen.
A „One to Zero” a zenekar nagy művészi érettségének abszolút diadala. Hat év szép idő, és a banda ügyesen kihasználta ezt az időt. Újraindult, egy pillanatra visszakacsintott a múltra, a jelennel alkotott, és megragadta a varázslatot. Melankóliából, vágyakozásból, sötéten megszólító pillanatokból, de a másik oldalról olyan pillanatokból is, amelyeken átragyog a szeplőtelen, szűzi tisztaság, nincs hiány. Briliáns egyensúlyban oszlanak el. Kontemplatívan. Érzékelhetően. Érzőn. Az sok arc, sok visszatükröződés egymással folytatott párbeszédét rendkívül agyafúrtan fogta egybe az összes építőelem igazi szimbiózisa.
A „One To Zero” hallatán valójában megrázó felismerés, hogy ez az album, annak ellenére, hogy 22 évvel a debütálás után jelenik meg, olyan szerencsés kiindulópontnak tekinthető mindazoknak, akik még nem ismerik a zenekart, és nem tudják, hol kezdjék a felfedezését. Az albumon ki kell emelni a fantasztikus produkció kiváló hangzásbeli megoldásait. Mestermű.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Bit by Bit (6:16)
2. Encoded at Heart (6:42)
3. Start of Your Life (3:14)
4. Unleashed Power (7:31)
5. Trust in Yourself (5:33)
6. On My Odyssee (6:26)
7. Part of Me (9:16)
8. Worlds Apart (3:58)
9. Go Viral (6:41)
10. Not a Goodbye (10:14)
Felállás:
Marco Glühmann – ének
Volker Söhl – billentyűk
Sebastian Harnack – basszusgitár
Matthias Harder – dob
Johnny Beck – gitár
Vendégzenészek:
Kalle Wallner (RPWL) – kiegészítő akusztikus gitárok
Yogi Lang (RPWL) – kiegészítő billentyűk
Katja Flintsch – hegedű, brácsa
Bine Heller – kísérővokál
