Svéd–finn páros a teltházas Ortóban (2018)
Szerző: Rok Klemše
Fotók: Sebastijan Videc
Videó: Sebastijan Videc
Helyszín: Orto bar, Ljubljana, Szlovénia
A koncert dátuma: 2018. 03. 30.
Leginkább a tavaszi fáradtság lustaság a hunyó, hogy ez a koncertbeszámoló csak jó két héttel az esemény után kerül papírra, ami viszont még így sem merült feledésbe, pedig a dúsan kínálkozó koncertkínálatban ez gyakran megesik. Ezúttal ez azért nem történt meg, mert a koncert péntekre esett, napokkal korábban teljesen elkelt a jegy, mindenekelőtt pedig a svéd–finn páros, a Tribulation és az Insomnium miatt, akik ugyan nem ismeretlenek a színpadainkon, de a szlovén közönség mindkét bandát mindig tárt karokkal fogadta. Most pedig különösen, hiszen az Orto már este kilenckor zsúfolásig megtelt.
Ezúttal a minőség győzött a mennyiség felett, hiszen nem kellett átverekedni magunkat egy csomó súlytalan előzenekaron, csupán két headlinert kaptunk. Elsőként a svéd vámpírok, a Tribulation léptek színpadra, mintha egyenesen a koporsójukból másztak volna elő; a szlovén közönséget először jó három évvel ezelőtt győzték meg, amikor a The Children of the Night albumot mutatták be. Most a svéd sötét lelkek új lemezzel, a Down Bellow-val tértek vissza Ljubljanába, és a nyitó Lady Death-szel köszöntötték a türelmetlenül várakozó közönséget. Nagyvonalúan fogalmazva a Tribulationt valamivel magasabb átlagvéralkoholszinttel követte a közönség, mint később az Insomniumot. A svédek a Down Bellow-n a hangzásukat kissé tovább puhították, és jócskán eltávolodtak death/black metal gyökereiktől, mégis megőrizték a rájuk jellemző, retró heavy metalos hangzást black metal elemekkel és gótikus esszenciával, ami messze nem giccses, hanem mélyen gyökerezik Murnau Nosferatujának gótikus esztétikájában és Mary Shelley viktoriánus rémségeiben. A csontsovány négyes, trapéznadrágban és corpse paintben, ezt élőben még tovább fokozza. Ez a sok balettszerű ficergés (főleg Jonathan Hulten gitárosé) kicsit sok volt a jóból, de a Tribulation most is meggyőzött a kiváló összeszokottsággal és a gitárriffek meg szólók gyönyörű összjátékával. Johannes énekes ezúttal is keveset beszélt, viszont annál jobban érvényesült morgó growlja, ami szépen illik a halál és a borzalom témájához. A Tribulation kicsit hamar mondta ki az utolsó szót a Strange Gateways Beckonnal, és átadta a színpadot finn kollégáinak.
Az Insomnium a Tribulationhöz képest gyakoribb vendég a színpadainkon, ennek megfelelően valamivel népesebb közönséget is vonzott, amely az Orto bar alsó termét az utolsó sarokig megtöltötte, és a bandával együtt gyorsan forrpontig hevítette a hőmérsékletet. A finnek alig két éve adták ki a nagyon pozitívan fogadott koncepcióalbumot, a Winter’s Gate-et, amely egyetlen, negyven perces számból áll, és merészen úgy döntöttek, hogy ezen a turnén teljes egészében eljátsszák. A döntés bejött, a produkció kivételesen magas színvonalú volt, ezt a közönség is gyorsan felismerte, és lelkesedéssel, hajrázással, sőt moshozással kísérte a bandát. A jókedvű zenekar, pontosabban Niilo frontember ezért többször megköszönte Ortónak szép szlovén nyelven. A negyvenperces utazás a tél kapuin át gyorsan elszállt, a műsor második felében pedig az Insomnium még sorra lerakta a slágereket a The Primeval Dark, a While We Sleep, a Down With the Sun és a The Promethean Song képében. Személy szerint a finn melodikus death metal a túlzott melankólia miatt sosem volt igazán a kedvencem, de el kell ismerni, hogy az Insomnium ezúttal kitűnőre vizsgázott.
Setlista
INSOMNIUM:
1. Winter’s Gate
2. The Primeval Dark
3. While We Sleep
4. Mortal Share
5. Down With the Sun
6. Weather the Storm
7. Ephemeral
8. The Promethean Song
—
9. Only One Who Waits
TRIBULATION:
1. Lady Death
2. Melancholia
3. In the Dreams of the Dead
4. Randa
5. Ultra Silvam
6. Nightbound
7. The Lament
8. Strange Gateways Beckon
Képgaléria















































