Szerző: Rok Klemše
Fotók: Nina Grad
Helyszín: Gala Hala, Ljubljana
A koncert dátuma: 2014. 10. 06.
Alig léptünk be az őszbe, a klubkoncert-szezon máris teljes gőzzel zajlik, Ljubljanát pedig ezúttal egy svéd triója támadta meg, amely a Back To the Front turnéval pusztítja jelenleg Európát. A Master of Death turné (Grave, Dismember, Entombed, Unleashed) megismétlésére ugyan nem került sor, de megkaptuk annak jó felét a Grave-vel és az Entombed A.D.-vel, hozzájuk pedig csatlakoztak a honfitársaik, az Implode is. Az Entombed A.D. a névvita után természetesen az a verzió, amelyben a kultikus énekes, Lars Goran Petrov áll a mikrofonnál. Idén hosszú idő után ismét egy szolid stúdióalbummal, a Back To the Front-tal jelentkeztek, és ezzel indultak útnak a Grave-vel Európában.
Az üres termet az Implode köszöntötte, akiknek korántsem volt könnyű dolguk, hiszen a Grave-re és az Entombed A.D.-re éhes közönséget kellett bemelegíteniük, de meglepő módon egész jól boldogultak. Messze áll tőle, hogy a svédek bármiféle zenei csúcsteljesítményt nyújtottak volna, de az ilyen előzenekarok általában olyan zenei förtelmek, hogy az Implode meghallgatása igazi élvezet volt. A srácok alig több mint fél óra alatt letoltak egy szolid, modern hajlamokkal megspékelt, melodikus death/thrash metal támadást. Valami extra gitárteljesítményt nem hallottunk, de a tényleg dinamikus, romboló dobolás és az energikus énekes nyers hangja meggyőző volt. Az Implode élőben időnként a német death/thrash élvonalat, a Dew-Scentedet idézte, egyébként pedig nagy eredetiséggel nem hozakodtak elő. De szerencsére ezúttal az előzenekart is különösebb gond nélkül le lehetett nyelni, csak a túlbuzgó basszusgitáros zavart az „oi”, „hey” és „come on motherfuckers” kiabálásaival, öt embernek a teremben.
Az „ó, ne, már megint jön a <random folk metal banda/Amon Amarth/Sabaton>” helyét ezúttal a „fuck yeah, megint jön a Grave” vette át. Bár a svéd death metal veteránjai mostanában szinte állandó vendégek a színpadjainkon, legutóbb a Metaldays 2014-en mutatták meg, mi az a death metal, a látogatásuk a kivételes koncertformájuk miatt, amelyben az elmúlt néhány évben vannak, mindig kedves. Hogy a Grave ezúttal is méltó lesz a nevéhez, azt már az első brutálisan baljós hanggal bebizonyították! Ola Lindgren és Mika Lagren kíméletlenül beindította a körfűrészét, a Grave pedig a Gala halában az egyik legjobb hanggal vágta le a fejeket, amelyre ebben a teremben emlékszem. A svéd death metal legendás hangzása ismét csúcsminőségben dörgött Ljubljanában, a svédek pedig alaposan megkínozták a Boss Heavy Metal és Distortion pedáljaikat. A zenekar aktuális stúdióalbuma, az Endless Procession of Souls világossá tette, hogy a Sírban még mindig él valami, hiszen a diszkográfiájuk egyik legjobb lemeze, élőben pedig ez még inkább érvényesül. Főleg mert a Grave igazán életre kel (pun intended) egy kisebb, sötét lyukban, mint a Gala hala. A setlist az aktuális album dalaiból és halhatatlan klasszikusokból, például a You’ll Never See…, Christi(ns)anity, …and Here I Die-ból állt, ez volt a pont az i-n, csak a záró temetés, az Into the Grave jött túl hamar.
Egy ilyen Grave-fellépés után az Entombed A.D.-nek elég nehéz dolga volt, hogy igazolja a turné főszereplőjének járó nevet, de ez mindenesetre sikerült nekik. A legendás svédek, a svéd death metal ősatyái az új album nyitódalával, a Kill To Live-vel indították be a körfűrészt. A Back To the Front amúgy teljesen szolid lemez, de a hallottak alapján nyilvánvalóan csak koncerten kel igazán életre. A zenekar a Grave-hez hasonlóan a remek hangzásnak köszönhetően úgy dörgött, mint egy hurrikán, és ha az évek során el is tűnt LG üstöke, a hangjáról ez semmiképp sem mondható el. Petrov különösebb gond nélkül mennydörgött, mint a Left Hand Path idején, miközben a közönséget végig a markában tartotta szimpatikusan hülye felkonferálásokkal és egy húszéves kölyök bolondos, ifjonti energiájával. Ugyanakkor Petrov a legendás frontember státusza ellenére tudja, mikor kell félreállnia a többi tag elől. Amikor ez megfelelő volt, Petrov hátralépett, a részeit a második sorból énekelte le (és itta le), az első sorba pedig a bajtársait engedte, az óriás termetű basszusgitáros, Victor Brandt vezetésével. Az Entombed A.D. hatékonyan végigvezetett minket a teljes pályafutásán. A godfucking death metaltól, amelynek klasszikusai örökre rányomták a bélyegüket az európai death metalra – Left Hand Path, Supposed to Rot, Revel In Flesh, Living Dead in Stranger Aeons; egészen az ütős, fertőző death ‘n’ rollig, élükön a Wolverine Blues-zal és a To Ride, Shoot Straight And Speak the Truth-tal. Mindez hibátlanul romboló dobolás, hegyeket mozgató, brutális basszusjáték, LG felejthetetlen morgása és motorfűrészként vágó riffelés jegyében (ha az Entombed és a Grave gitárjait az erdeinkbe engednék, már ki lenne tisztítva, heh). Az egyetlen hiba? Petrov az üdvözlő beszédében elfelejtette, hogy nálunk legutóbb nem 1994-ben, hanem 2011-ben játszott a Metal Maniá-n. De hát ezt csinálja a Komen. Ettől függetlenül Petrov az élő bizonyíték arra, hogy a színpadért él, és nem olyan, mint az Entombed többi tagja, akik otthon inkább zoknit kötnek és a Született feleségeket nézik. És ez a death metal!
Setlist
GRAVE:
1. Deformed
2. Morbid Ascent
3. Turning Black
4. You’ll Never See…
5. Christi(ns)anity
6. Amongst Marble and the Dead
7. And Here I Die (Satisfied)
8. Into the Grave
ENTOMBED:
1. Kill To Live
2. I For An Eye
3. Revel In Flesh
4. Second To None
5. Eyemaster
6. Living Dead
7. Stranger Aeons
8. Pandemic Rage
9. To Ride, Shoot Straight And Speak the Truth
10. Out of Hand
11. Wolverine Blues
12. Damn Deal Done
13. Chaos Breed
14. Left Hand Path
15. Chief Rebel Angel
16. Supposed To Rot
17. Abnormally Deceased
18. Serpent Speech
Képgaléria
