Előadó: Spaltklang
Kiadó: Fazzul Music
Megjelenés: 2004
Értékelés: 4.4/5
Egy csodálatos debütalbum után a Spaltklang két évvel később visszatért második lemezével, amelynek a Surprise címet adta. A zenei tartalom nem meglepő (hogy egy kicsit az album címén viccelődjek), de az már igen, mennyi szépség és szerzői tehetség lapul Stausszban és a társaiban.
Az album címe ugyan Surprise (meglepetés), de maga a zene nem az. Nagyjából ott folytatja, ahol az Alpenglühen abbahagyta. A Spaltklang kialakította a saját stílusát, és ehhez tartja is magát. Szerintem ez így helyes, hiszen a kamarazene és az időnként vad jazz rock igazán jó elegyét hozták létre. A Surprise-zal nemcsak hasonló stílusban folytatják, mint az Alpenglühenen, hanem egy lépést is előre tesznek az együttes fejlődésében: még több szép kamaradallammal és még hevesebb jazz rock játékkal.
Igazán üdítő olyan zenekart hallgatni, amely a halk és a hangosabb részekkel egyaránt le tudja nyűgözni. A kompresszió és a modern produkció miatt az utóbbi években a csendes részek gyakorlatilag eltűntek, de a Spaltklang e téren még mindig magasan van, és nagyon intenzív kamarapillanatokat teremt, amelyeket az élesebb jazz rock játék egészít ki. A zenészek ismét kiválóan teljesítenek, és segítenek életre kelteni Markus Stauss víziót.
Ahogy már mondtam, a cím ellenére egyáltalán nem lep meg, amit itt hallok. A Spaltklang a múltban már bizonyított, ez a lemez pedig csak tovább erősíti zeneszerzői, hangszerelői és előadói hitelességét. A Surprise újabb kiváló munka, amely minden egyes meghallgatáskor lenyűgöz. A Spaltklang már az előző lemezzel megteremtette a saját hangzását, így eredetiség terén ez nem jelent áttörést, de ami a tiszta szépséget és az élvezetet illeti, nekem a Surprise mindenképpen jobb, mint az Alpenglühen.
———————————————————————————————
Egy fantasztikus, Alpenglühen című debütalbum után a Spaltklang két évvel később visszatért második lemezével, amely a Surprise címet viseli. Az album zenei tartalma önmagában nem meglepetés, de az igen, mennyi szépség és szerzői tehetség rejlik Markus Stauss vidám kis csapatában.
Az album címe ugyan Surprise, a zene mégsem igazán meglepetés. Zeneileg nagyjából ott folytatja, ahol az Alpenglühen abbahagyta. A Spaltklang kialakította a saját egyedi stílusát, és ehhez ragaszkodik is. Szerintem ez még dicséretesebb, mert a kamarazene és a perzselő jazz rock igazán remek keverékét hozták létre. A Surprise nemcsak az Alpenglühen örökségét viszi tovább, hanem valójában egy lépéssel előbbre is jut az együttes fejlődésében: még több szép kamaradallammal és még hevesebb jazz rock játékkal.
Nagyon üdítő olyan zenekart hallani, amely a halk részekkel éppúgy képes lenyűgözni minket, mint a hangosabbakkal. A csendes szakaszok az elmúlt években a kompresszió és a modern produkció miatt szinte teljesen eltűntek, de a Spaltklang ezen a fronton is hozza a formáját: nagyon intenzív kamarapillanatokat teremt, és közben vad jazz rock játékot is hallunk tőle. A zenészek ismét kiváló teljesítményt nyújtanak, és segítenek életre kelteni Markus víziót.
Ahogy már mondtam, a cím ellenére nem igazán lep meg, amit itt hallok. A Spaltklang már bizonyított, ez a lemez pedig csak megerősíti zeneszerzői, hangszerelői és előadói hitelességét. A Surprise újabb kiváló mű, amely minden meghallgatáskor nagy örömet szerez nekem. A Spaltklang már az előző lemezével megteremtette a saját hangzását, így ez nem különösebben eredeti, de a tiszta szépség és az élvezet tekintetében a Surprise mindenképpen überli az Alpenglühenet.
Felállás
Markus Stauss – szaxofonok
Stephan Brunner – elektromos basszusgitár
Oliver Vogt – brácsa
Rémy Sträuli – dob és billentyűs hangszerek
Produkció
Markus Stauss
Számlista
1. Inmitten
2. Ãœberall
3. Patterns
4. Sadness
5. Irgendwo
6. Spuren
7. Flammen
8. So weit das Auge reicht
