Önkiadás
Megjelenés éve: 2011
Producer: Borut Čelik & Sunshine Trip
Az album hossza: 45.00 perc
Stílus: Alternative Rock
A Sunshine Trip viszonylag fiatal goriškai formáció, amely az MTV-s vonalon halad, a közhelyesen csengő post-grunge / indie pop rock zenekarok új hullámának szellemében. A „Sunshine Makes Me High” című stúdiós debütalbum egy jó ideje érlelődő manifesztum. A srácok ugyanis már 2003 óta együtt vannak, így a dalok a hosszabb idő alatt, az aranzsmékban fokozatosan nőtték ki magukat.
A Sunshine Trip tizenegy saját szerzeményével bizonyítja, hogy kompakt egység: minőségi hangszerelés áll mögöttük, az énekes pedig magabiztosan kezében tartja a zenekar zenei prédikációjának központi szerepét. A „Sunshine Makes Me High” összességében olyan album, amely minőségét tekintve kiállja a próbát, és dacosan elbírja a „hitetlen Tamások” minden támadását, miszerint ez csupán olcsó klónja azoknak a fiatal srácoknak, akik drága játékokkal játszanak, amiket a jómódú szüleik vettek nekik.
A nyitó Way Out gyanúsan popspunkos szagú, mintha a srácok már az elején az MTV-s népszerűséget akarnák levadászni. Az első beugró asszociáció a fejemben a mostanában divatos, szenvedő kisfiúk könyörgő, kokerszpánielszemű pátosza volt, valami Ceasar’s Rome-féle. De szerencsére a második szám, a Vampires mindent megcáfol, és a Sunshine Trip innentől az albumon már egyértelműbben a garázsban született, élő hangzásvilággal is megbirkózik. Az album dinamikai fejlődés szempontjából magasabb szintre lép, ezzel még nyilvánvalóbbá válik a zenekar hozzáértése, amely rendkívül minőségi stúdiós hangzásmunkát tudhat magáénak. Valójában finoman ügyeltek arra, hogy a stúdióbeli élő játék a lehető leghitelesebben kerüljön a hanghordozóra. És ez sikerült is nekik. Irigylésre méltó az ellentét a vastag, meleg hangzású, aktív dallamos basszusvonal és az olykor dühös gitárriffek lefektetése között, amelyek a hangkép kitöltésének helyzetét is sokszor igen ügyesen oldják meg a húrok szerves, tiszta csengésével. Igen. A dolog felszabadultságot és gondtalanságot nyer, és az olykor dühös, merész közvetlenségű punk-dilettantizmusban úgy hat, mintha a Bad Religion-féle régebbi művekből merítene ihletet (Closed).
Érdemes kiemelni, hogy a Sunshine Trip kiváló érzékkel kombinálja a azonnal megfogó dallamosságot – olyat, amit még elbír az új korszak alternatív rockfiguráinak arroganciája és közvetlen attitűdje –, így a végeredmény nem lesz sem cukros, sem valószerűtlen. Vannak ugyan pillanatok, amelyek szinte már ódivatúan nyálasan poposak a triviálisan lerágott dallamformák beépítése miatt, mint a Lolita, amely a vonósaranzsmék és az ütőhangszerek kombinálásával kiindulásként irigylésre méltó, vagy annak (távoli) albumbeli klónja, a Hermit. Ugyanakkor a szélesebb hallgatóság megnyerése szempontjából a sötét Shadow Man sokkal meggyőzőbb, és jobban is jár vele. A To Follow Or Not tulajdonképpen a Hermit és a Lolita stílusú hangszerelés folytatása, de nem érződik rajta a popos nagyképűség, ezt a veszélyt különösen a dal kiváló középső instrumentális része oszlatja el, a szájharmonikán játszott „dylanes” betétekkel, amelyek az egész dal kötőszövetét adják. Az énekes ebben a számban nem titkolja, hogy rokonszenvez a jelentősebb grunge rock formációk hagyatékával.
Az, ahogyan a Sunshine Trip szlovén létére az angol nyelvet hangsúlyozza, megdöbbentő! Pozitív értelemben. Rendkívül jó. Ezért érdemes a „Sunshine Makes Me High”-t a világméretű zeneipar kereskedelmileg sikeres zenekaraival összevetni. Az irány tehát az angol nyelv, és a zenei doktrína ilyen megalapozott angollal történő csiszolása a jövőben fontos pluszpontokat hozhat a nemzetközi színtérre való betöréskor. Ez persze nem minden. Az énekes ízlésesen adagolja a dallamot, a melankóliát, a kiábrándultságot, de az arroganciát és a kirobbanó lázadó attitűdöt is. A verssorokban teremtett hangulatokkal meggyőzően hat, és ez a tényező hozzájárul ahhoz, hogy a Sunshine Trip a saját prédikációjában szerzői szempontból kézzelfoghatónak és valóságosnak hasson.
Az 5th Floor érdekes keveréke az Oasis-féle post-brit popnak (figyeljétek meg az énekprodukciót a visszhanghatással) és a Stone Temple Pilots-tól örökölt post-grunge kozmetikának, amelybe a végén belelehel valamit a Queens Of The Stone Age stonerének protetikája.
A „Sunshine Makes Me High” rendkívül szerencsés debütalbum, egy fiatal formáció alapvető első lépése, amely az új, trendi korszak művészi levegőjét szívja. Az albumról hiányzik az élesség, a torzított élesség és punk disszonancia kiélezett foga, de kérdés, hogy a Sunshine Trip egyáltalán vágyik-e erre. Közben dallamosan triviálisan felépített vezérfrázisaikkal és a szerves kollázsok puhaságával a hallgatható popformák felé hajlanak. Igen. Modern alter rock, amely csahol, de nem harap, és egyesíti a post-grunge, a post-brit pop és a punk irányzatait. Több irányba is van benne fejlődési lehetőség, de a Sunshine Trip valószínűleg a jövőben is tartani fogja a debütalbum által kijelölt alapvető fejlődési irányt. Az album központi dala a Holy Taxi! Ez nagyon szerencsésen egyesíti a leírt műfaji hatásokat, és egyetlen darabban azonnal bemutatja a Sunshine Trip lényegét.
A Sunshine Trip éleslátású és tehetséges énekessel rendelkezik, aki meggyőző erővel interpretálja a szövegeket. A zenekar számára az is fontos, hogy kifejezésmódjuk rendelkezik egy adag dallamossággal, amely támpontot ad az orkesztrális aranzsmékkal való kombinálásra, és ez a jövőben zenei kifejezésbeli továbbfejlődést kínál. Ezért érdekes lesz figyelni, merre indul majd el a zenekar. Az ilyen trendi alter rock szegmens minőségi termékeit összevetve Szlovéniában ez biztosan olyan kiadvány, amely minőségben kiemelkedik, és fényes példát mutat a hasonló szlovén, fiatal generációs zenekaroknak arra, hogy merre kell tartaniuk. Az alternatív rockban alapvető és esszenciális a hiteles, élő hangzás megtartása, ami a „Shine Makes Me High”-nak végig rendkívül meggyőzően sikerül.
a kritika szerzője: Aleš Podbrežnik
értékelés: 8.0 / 10
Dallista:
1. Way Out
2. Vampires
3. Jane’s Song
4. Iron Gates
5. Holy Taxy
6. Shadow Man
7. Closed
8. Lolita
9. Hermit
10. 5th Floor
11. To Follow Or Not
Felállás:
Marko Silič – ének, szájharmonika
Dejan Školaris – gitár, vokál
Boris Leskovar – gitár
Tilen Grandovec – basszusgitár
Alan Laharnar – dobok, ütőhangszerek
