Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2020. szeptember 4.
Producer: Michael Sweet
Az album hossza: 46.33 perc
Műfaj: (Christian) Heavy Metal
Értékelés: 9.0/10
Ki az, akinek a sebei meggyógyították a (bűnös) keresztény világot? A mártírok mártírja, Ézsaiás. Ő bukkan fel a Stryper névvel összefüggésben. Na jó, ha egészen pontosak akarunk lenni, inkább fordítva áll a dolog. A zenekar logója az „Isiah 53.3” felirattal – és nem, ez nem a vasárnapi misék közvetítéseit sugárzó kedvenc rádióitok frekvenciája – kicsit „gyanús”, és 1983 óta, a zenekar megalakulása óta ott virít. Stryper? Mi lehet ez? Tulajdonképpen egy csupa sebhelyes Jézus, miután Poncius Pilátus becsületesen, vagy éppen becstelenül (bocsánat, nem voltam ott) megkorbácsoltatta. Ehhez hozzáadsz egy darázsszerű, figyelmeztető szerelést fekete bőr és spandex kombinációjában, sárga csíkokkal (a jézusi sebhelyek helyett) – és nyertél. Keresztény heavy metal zenekar lettél ugyanis, amelyik elsőként tudott kereskedelmi sikert aratni ebben a műfajban, és 2020-ig több mint tízmillió stúdióalbumot adott el. Sőt. Úgy számolják, hogy az albumaidat a vásárlók kétharmada nem keresztény. Mit jelent ez? Hogy a Stryper-t a világ lakosságának igen tekintélyes része hallgatja, akiknek a szövegek valószínűleg elég borzalmasak. Szóval? A zene még mindig felülkerekedik a jelmezeken, az ikonográfián és az adott költészet prédikáló üzenetén.
Az új Stryper. Aki ismeri őket, a Biblia egy részét, az Újszövetséget is ismeri. Ez automatikus. Hihetetlen, hogy repül az idő. A zenekar, amely hamarosan a negyedik évtizedét tölti be, a kifogyhatatlan ötletekkel megáldott főnökkel – énekessel, gitárossal, fő dalszerzővel, hangszerelővel és producerrel –, Michael Sweettel a parancsnoki hídon, tehát tovább dacol az idővel. Két és fél évvel ezelőtt jelent meg a „God Damn Evil” (2018) című albumuk, amelyet a Walmart hanghordozó-áruházlánc (a választott cím miatt) vitatottnak minősített, és megtagadta a forgalmazását és eladását. Az, hogy az új lemez ismét vitatott-e vagy sem, nem számít, hiszen csak a zene számít. Az „Even the Devil Believes” pedig ismét kiváló stúdióteljesítmény ettől a hosszú életű keresztény, melodikus metalt játszó zenekartól.
Michael Sweet valóban hihetetlen zenész. Tavaly októberben fantasztikus önálló stúdióalbumot adott ki „Ten” címmel, az ötletek lendülete és az alkotói frissesség pedig az új Stryper-lemez készítése közben sem hagyja el. A poén az, hogy a zenekar utolsó évtizedének lemezsorozata valóban kiváló, miközben Sweet folyamatosan más zenei projektekbe is bekapcsolódik, és közben önálló előadóként is gondoskodik a rendszeres lemezmegjelenésekről.
És maga az album? A nyitó Blood From Above alig hosszabb három percnél. A hihetetlen zúzógép Sweet láthatóan ki akarta adni magából a Stryper-pályafutás egyik leggyorsabb dalát. Kíséri a sivító gitárfrázisok rendkívüli metalos vadsága, a számot pedig végig áthatják Michael Sweet fülsértő sikolyai, aki a korához képest nemcsak kivételes énekes erőt mutat, hanem még mindig extrém énekes magasságokba jut el, az ötödik oktáv irányába. Nem csoda, hogy Scholz a Bostonba hívta.
Aztán rögtön a helyükre kerülnek a dolgok, ahogy az várható volt, ezt a „Make Love Great Again” intézi el, amely az album egyik legmarkánsabb dala. Azonnal a bőröd alá kúszik. Hihetetlenül megragadó refrénje van, amely első hallásra hat. Az album elképesztően sokkoló, agresszív nyitányának igazi ellenpólusa.
Sweetnek és társainak mindig is hihetetlen érzékük volt a zenei rétegzéshez. Ez különösen azokon a pontokon gyújt újra meg újra, ahol a zenekar rendkívül agresszív metalriffet állít szembe ultra-fülbemászó dallamokkal, mint az album egyik legjobb dalában, a Divider-ben. Az új album ilyen pillanataiban, az óriási úton szerzett tapasztalat, rutin és rálátás mellett, kirajzolódik a kvartett kivételes szerzői ereje.
További elem, amely felerősíti a frissesség és a művészi megfiatalodás érzését, az új basszusgitáros, Perry Richardson (Firehouse) hozzájárulása. A fickó basszusa hihetetlenül felhúzott, és ragyogóan eligazodik a zeneileg vibráló basszusvonalak folyamatosan kutató rétegzésében, ami elmélyíti a kontrasztot a hangkép keverésében. A basszus az egész albumon intenzíven ás és szaggat. Az átmeneteknél kerül előtérbe, ahol az akkordmenet alatt kiegészítő zenei vonalakat teremt, és ezzel erősíti a hangulatot. Mindenekelőtt pedig mérgesen csörgővé és csillogóvá válik a felgyorsított részekben, mint az ébresztő Invitation Only-ban, amelybe a zenekar rendkívül ügyesen egy Moog-szerűen szóló díszítést is beleszőtt. Ez a balladisztikus, (enyhén Bon Jovis) beütésű This I Pray mellett a másik dal, amelyben a frazírozás fölé kettős tercharmóniákkal kivitelezett, teátrális díszítés kerül. A kontraszt nyilvánvaló az előző albumhoz képest, amelyen alkalmanként John O’Boyle basszusgitározott, mert Richardsonnak, aki akkoriban frissen csatlakozott, más kötelezettségei miatt ki kellett hagynia a felvételeket.
A zenekar természetéhez tartozik, hogy a dalokat ügyes kórusbetétekkel fűszerezi. Ebből sincs hiány az albumon, és az „Even the Devil Believes” ismét a megszokott adag bombasztikus megragadó erővel van adagolva. A gyorsabb, vagyis felpörgetettebb pontok, mint a Blood From Above-bal megnyitott kezdés, a Do Unto Others (a versszak), amelyet Oz Fox és Michael Sweet gitárszólóinak kivételes párbaja díszít, és főleg a záró Middle Finger Messiah, a Judas Priest-féle régi iskolás frazírozásnak köszönhetik az ihletet. Ami a zeneiséget illeti, Sweet persze a legendás Queen ilyen jellegű mesterségének örökzöld hagyatékára támaszkodik. Ez a kombináció a Stryper-nél mindig is begyújtott. És most sincs ez másként.
Valami biztosan igaz! Amikor a Stryper kiadja magából az albumot, egyszerűen nem tud hibázni. Minden lemezük kivételes tökéletességű alkotás. A lendületes ütőerő, a csillogó metalvillanások, a pompázatos, ultrazenei fülbemászóság, a ragyogó ötletgazdagság és a szerzői éleslátás rendkívüli halmozódása, ami a csúcsdinamika és a pompázatos drámai színház záloga. Ha az ember ilyen albumot hallgat, egyszerűen azt mondja magának, hogy ennél jobb már nem lehet. Persze hogy lehet, de egy biztos. A zenekar rajongói újra el lesznek ragadtatva, ahogy mindazok is, akik a fentebb leírt hatékony összekapcsolására szavaztok a szerzés alapvető jellemzőinek, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ne csupán minőséget, hanem a mestermű szintjét érjük el. Az „Even the Devil Believes” pedig nem kevesebb, mint egy újabb Stryper-mestermű.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. Blood From Above
2. Make Love Great Again
3. Let Him In
4. Do Unto Others
5. Even The Devil Believes
6. How To Fly
7. Divider
8. This I Pray
9. Invitation Only
10. For God & Rock’n’Roll
11. Middle Finger Messiah
Felállás:
Michael Sweet – ének, gitár
Oz Fox – gitár
Perry Richardson – basszusgitár, kísérővokál
Robert Sweet – dob
Közreműködő zenészek:
Paul McNamara – Hammond, billentyűsök, Moog
Keith Pittman – kísérővokál
