Kiadó: Esoteric Antenna
Megjelenés: 2021. 2. 26.
Producer: Blue Weaver
Az album hossza: 39.01 perc
Műfaj: Progressive Rock
Értékelés: 9.0/10
A „Settlement” a Strawbs, az angol progrock pátriárkái huszonegyedik stúdióalbuma. A zenekar három év múlva ünnepelheti fennállásának hatvanadik évfordulóját – már ha addig még együtt marad. Ez azt jelenti, hogy a The Moody Blues mellett, akik szintén 1964 óta jelen vannak a színtéren, ők a legrégebbi, még működő angol progresszívrock-formáció. Az elegáns és gyakran szenvedélyes szimfonikus és akusztikus hangszerelések hosszú életű mesterei leginkább a kultikus „Bursting at the Seams” (1973) albumról ismertek, amelyről legnagyobb slágereik, a „Part of the Union” és a „Lay Down” származnak, és a 21. században is nagyon aktívak maradtak. A Strawbs hírhedt arról is, hogy egykor náluk játszott a billentyűs-mester Rick Wakeman (később pedig a fiai, Oliver és Adam is), mielőtt csatlakozott az Yeshez. Az egyetlen megmaradt alapító tag, Dave Cousins gitáros-énekes vezetésével ma is jobb erőben vannak, mint sok zenei kortársuk.
Ennek szép bizonyítéka a „Settlement”, amely a kiváló elődöt, a „The Ferryman’s Curse” (2017) albumot követően a második lemezük Dave Bainbridge billentyűssel. Bainbridge friss energiát hozott a zenekarba, amely egyébként is gyakran híres volt kiváló billentyűseiről (nem csak a Wakeman nevűekről), és ez a „Settlement”-en is hallatszik. Az album dalainak többsége komor ambientet és maró, társadalomkritikus szövegeket tartalmaz, ami nem meglepő, hiszen a kijárási korlátozásokkal és a járvány kihirdetése utáni nyomasztó, válságos időszakban készült, amikor a Strawbs koncertek nélkül maradt, és a normális felvételi körülmények is hiányoztak. Mégis jól kitalálták magukat, és újabb remek albumot készítettek, amely minden régi hívüknek örömet szerez, és biztosan hoz majd nekik néhány újat is.
Az album producere a Strawbs egykori billentyűse, Blue Weaver volt, aki annak idején a Bee Geesszel is dolgozott, a vendégek közül pedig az egykori basszusgitáros, John Ford és az énekesnő, Cathryn Craig emelkedik ki. A Strawbs a „Settlement”-en megőrzi jellegzetes hangzását, amely a szimfonikus progresszív rockhoz áll a legközelebb, enyhe folkrock-árnyalatokkal, főként a rengeteg akusztikusgitár-hangszerelésnek köszönhetően. Egy-egy dal pillanatokra nagyon közel kerül legjobb korszakukhoz és az olyan albumokhoz, mint a „Grave New World” (1972) és a „Bursting At the Seams”, bár a produkció gyakran modernül hat, néhány billentyűs hangszerelés és ritmikai finomság pedig időnként „kilép” a hetvenes évekből. Az idő vasfoga érezhetően megrágta Cousins hangját, de a fickó az esetek többségében még mindig egész jól boldogul, és nem erőlteti a megszokott középhangfekvésből való kitörést.
Az album a címadó dallal indul, amely meglehetősen komor ambientes töltetet, éppen jól megsózott gitárriffet és kiterjedt mellotronhasználatot tartalmaz, így a klasszikus Strawbs-korszak minden rajongójának felkeltheti a figyelmét. A „Strange Times” szép, akusztikus irányultságú, nosztalgikus színezetű ballada számos szimfonikus „árnyalattal”, amely szintén a kultikus zenekar „régi, jó időit” idézi. A „Judgement Day”, amelyben nosztalgikus gitárharmóniák és kissé ismétlődő ritmusok uralkodnak, érezhetően modernebb produkciós megközelítésével lep meg. A nosztalgikus, akusztikusgitáros és orgonás hangszelésekkel átitatott „Each Manner of Man” az album ambiciózusabb pillanatai közé tartozik, és John Ford énekel benne főhangon. A folkrock-ballada, „The Visit” a folkrockos kezdeteket idézi, amikor a Fairport Conventionhöz és a Steeleye Span-hez hasonló zenét játszottak, vagyis mielőtt csatlakozott hozzájuk Rick Wakeman, és segített a progresszív rock felé terelni őket.
A „Flying Free” folkrock irányultságú instrumentális szerzemény, amely szintén a felejthetetlen angol zenekar korai éveit idézi. A „Quicksilver Days” rövid, komor hangulatú ballada, vegyes érzéseket hagy maga után. Az epikus „We Are Everyone” optimista, ébresztő pillanat, és kétségkívül az album egyik csúcspontja. Különösen jól sikerült a többszólamú refrén, amelyben Cousins mellett egy vendégénekesnő énekel, a régi motoros gitáros, Dave Lambert pedig egy rövid, de szellemes szólóval él ki. A „Chorale” című instrumentális darabban Bainbridge megmutatja, milyen mesterien építi fel a hetvenes évek hiteles billentyűs hangzását és a lenyűgöző szimfonikus hangszereléseket; ez a „Settlement” diadalmas zárása, és egyben a Strawbs-saga szinte ideális befejezése.
A „Settlement” a legjobbkor jelent meg, amikor már krónikusan hiányoznak az új albumok a progresszív rock aranykorából még működő zenekaroktól. Sajnos a Strawbs tagjai már a megjelenés előtt bejelentették, hogy ez lesz az utolsó stúdióalbumuk, így tőlük új zenét – legalábbis a legendás néven összefogott együttes formájában – valószínűleg már nem fogunk hallani. Cousins már 76 éves, és a maga módján érthető, hogy élete őszén másra is szeretne időt szakítani, nem pedig a végsőkig hivatásos zenészként folytatni a pályát. Ennek ellenére a régi hívek nem sok okot látnak a gyászra, hiszen a Strawbs a „Settlement”-tel (legalábbis stúdióban) a lehető legjobb módon búcsúzott.
Szerző: Peter Podbrežnik
Dallista:
1. Settlement (5:00)
2. Strange Times (4:30)
3. Judgement Day (7:14)
4. Each Manner Of Man (4:28)
5. The Visit (4:45)
6. Flying Free (2:13)
7. Quicksilver Days (2:30)
8. We Are Everyone (5:08)
9. Chorale (3:13)
Felállás:
Dave Cousins – ének, akusztikus és elektromos gitárok, elektromos dulcimer
– Dave Lambert – kísérő ének, elektromos és akusztikus gitárok
– Dave Bainbridge – billentyűs hangszerek, elektromos és akusztikus gitárok, Hammond-orgona
– Chas Cronk – ének, basszusgitár, 12 húros gitár
– Tony Fernandez – dob, ütőhangszerek
Vendégzenészek:
Cathryn Craig – ének
John Ford – basszusgitár
Schalk Joubert – basszusgitár
