Kiadó: earMUSIC Records
Megjelenés dátuma: 2022. 9. 23.
Produkció: Matias Kupiainen
Műfaj: Power Metal
Az album hossza: 58.06 perc
Értékelés: 8.5/10
A Stratovarius pontosan tudja, mit jelent túlélni: feltápászkodni a hamvakból akkor is, ha mindenki leírt. A „Survive” a 2008 óta újjászületett Stratovarius ötödik albuma. Az elődre, az „Eternal”-ra (2015) derekas hét évet kellett várnunk, ami a tiszteletre méltó, hosszú életű finn power metal intézmény két stúdióalbuma között eltelt leghosszabb szünet.
Hiába fordítottak hátat a zenekarnak sokan azután, hogy 2008-ban távozott az alapító, az emlékezetes gitárvarázsló és virtuóz Timo Tolkki, a Stratovarius már a következő évben, a „Solaris” (2009) megjelenésekor kikecmergett a feneketlen szakadékba zuhanásból. Ekkor került a soraik közé a csodagyerek Matias Kupiainen, aki ugyan egyáltalán nem Tolkki-másolat a gitáron, de ugyanúgy klasszikusan képzett gitáros, hasonló szerzői és hangszerelési filozófiával, ami egyebek mellett összefér a zenekar klasszikus korszakával, amelyhez a kilencvenes években felvett két kultikus power metal album („Episode” és „Visions”) is tartozik. Az új Stratovarius története az alapító főnök nélkül mindig vitatható, ahogy a Thin Lizzyé volt, vagy (inkább ne említsük) a Queensrycheé most, szerencsére viszont Tolkki az 1995–2000 közötti időszakban, amikor a Stratovarius a legjobb albumait készítette, már nem volt énekes (csak gitáros).
A két Elements albumon, és főleg a 2005-ös, azonos címűn már érezni lehetett, hogy a kreativitás és az ihlet fogyóban van, így ez az „armageddon” és az átalakulás szükséges (sőt hasznos) volt a zenekar jövőjéhez, amelyben az aranykorból ma már csak Timo Kotipelto énekes és a billentyűk mestere, Jens Johansson maradt. Igen, tehát. Egyértelmű, hogy a bandának szüksége volt erre a „bibliai léptékű” átmenetre, hogy egyáltalán folytathassa a pályafutását, még ha sokan azt mondanák is, hogy jobb lett volna a nevet is megváltoztatni. De itt megint a mérlegelésnél tartunk. A Stratovarius név számít valamit a power metal világában, ezért érdemes megtartani. Az viszont igaz, hogy stílusában minden Tolkki utáni album hitelesen kapcsolódik a Tolkki-korszakban megjelent lemezekhez.
Igen. Kotipelto és összetéveszthetetlen, karizmatikus hangja nagy adu. Hiába nem tölt már meg a zenekar közepes vagy nagy helyszíneket, és ha például Szlovéniába érkezne, az Orto bar közepén talán 300 embert vonzana (a legjobb esetben – vagyis a horvátországi és friuli rajongók „beáramlásával”), a nagyon jó, sőt kiváló Tolkki utáni albumok viszik előre, és köztük a legújabb, a „Survive” is biztosan ott van. Ez igaz volt az elődre, az „Eternal”-ra (2015) is. A banda kiváló szerzői koherenciát tart fenn, és nagyon sikeresen idézi meg azt, amit az aranykorában csinált. A „Survive” elképesztő muzikalitást hoz. Fülbemászó dallamokat. Irigylésre méltó pompát és bombasztot, amit nem tud kihozni magából akármelyik zenekar, és ez bizonyítja, hogy a mai felállás a hihetetlen tehetség és a megszerzett tapasztalatok gazdagsága mellett remek kémiát is ápol, ami összeköti az ötös tagjait. Az új album rögtön megragad. Nyitányként a felgyorsított, nagy hatású refrénnel „elporolt” címadó dallal. Várható nyitás. Fölpörgetett tempóban. Az album ebben marad a folytatásban is, amikor a Damned-del rohan tovább. A bombaszt keményen markol az egész lemezen, amikor a Broken és a Firefly követi egymást. A dallamok egyszerűen azonnal befúrják magukat a fülbe.
A neoklasszicizmus a zenekar power metal személyi igazolványának szerves része maradt, sőt az új albumon is a kötelező berendezési tárgyak közé tartozik. És még ennél is több. Már réges-rég megkapta a Stratovariusnál az állampolgárságot. Így van ez 2022-ben is. A hangolt ritmikai kinetika pontossága, az ultraszonikus sebesség kibontakozása, a megfelelő adag bombasztot hordozó, megragadó dallamok és a refrénekben csúcsra járó hangulati crescendo, ugyanakkor Kupiainen és az „oroszlánszívű” Johansson rendkívül békés és remekül működő párosa (egyebek mellett akkor is, amikor a szólisztikus virtuskodások keresztlövései közé keverednek) összességében erősen lenyűgöző hatást kelt. Ehhez jön a közmondásos „tökéletes dallamok” keresésének alárendelődés, és az egész több mint erőteljes szerzői perfekcionizmus körvonalát ölti!
A „Survive” olyan album, amely többet jelent az ötösnek, mint gondolnánk. A Stratovarius túlélt egy újabb armageddont, amelynek „lockdown” a neve, és hét év után új, rendkívül kidolgozott és tökéletesre csiszolt munkával tért vissza, amely egyaránt kapcsolódik a 2009 óta megjelent albumokhoz és a kilencvenes évek mélyéről érkező időkhöz, amikor a zenekar kultikus klasszikusaival egyengette a power metal felemelkedését. Az új időkben tanúsított nagy elkötelezettségét és ötletgazdagságát a záró, rendkívül ambiciózus, mini epikus szimfónia stílusában kovácsolt szerzemény, a Voice Of Thunder koronázza meg. Neki közvetlenül a Before The Fall készíti elő a terepet – az album újabb nagyon ütős, zeneileg hipnotikusan fülbemászó darabja. Az album hossza több mint 58 perc, ami sok. Ihletettsége és csiszoltsága azonban percről percre nem lankad, ugyanakkor hatásosan átitatják azok az elemek, amelyek egyesítik a zenekar minden korszakának hívét, és mindazokat is, akiket nem érdekel a felállásváltások „viharos története”, és elsősorban igazi, megcsontosodott, ha nem éppen oldschool, nagyon esztétikus európai power metalt keresnek.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Számok listája:
1. Survive
2. Demand
3. Broken
4. Firefly
5. We Are Not Alone
6. Frozen In Time
7. World On Fire
8. Glory Days
9. Breakaway
10. Before The Fall
11. Voice Of Thunder
A Stratovarius tagjai:
Timo Kotipelto – ének
Matias Kupiainen – gitár
Jens Johansson – billentyűs hangszerek
Lauri Porra – basszusgitár
Rolf Pilve – dob
