Szerző: Aleš Podbrežnik
Előadó: Panda
Kiadó: Önkiadás
Megjelenés: 2016
Játékidő: 49:38
Értékelés: 4/5
A „Stoletni ples” hosszú ideig készült, a Panda pedig az album születése alatt nem kevesebb mint három énekesnőt cserélt. Mégis: az idő ugyan hosszú volt, de a végeredmény minősége igazolja a várakozást. Andrej Pompe és társai közmondásos maximalizmusát ismerve ez már meg sem lep. A „Stoletni ples” újabb kiváló darabja ennek a sok szempontból már-már legendás szlovén art pop rock formációnak.
A „Stoletni ples” néhány kivételesen erős szerzeményt tartalmaz, amelyek – ahogy az a zenekarnál érett korszaka óta lenni szokott – a rádiós játszhatóságra hajtanak. Olyan dalokra gondolok, amelyek a középre pozicionált zenének adnak elsőbbséget. A zenekar az elmúlt években szextetté „lépett elő” (a állandó ütőhangszeres, Vanja Vogrinčič érkezésével), és az új lemezen sem tér el egy tapodtat sem a bevált recepttől: zeneileg fertőző szerzemények, amelyek hangulati csúcspontjukat csábítóan fülbemászó refrénekben érik el, és elsőre ütnek. Az új album megtestesít mindent, amit a zenekar neve a nyolcvanas évek közepén indult pályája óta jelent, természetesen az új időkhöz igazodó, érett, evolúciós-artisztikus elmozdulással. De az esszencia itt van, és egyöntetűen így hangzik: „Panda!” A már a nyitányként is slágeres, a lemez egyik legerősebb pontját jelentő Ljubimec brez imena bármely hallgatónak elsőrangú csali, amely hatásosan felkelti az érdeklődést a lemez többi zenei anyaga iránt is. Az album első fele egyébként rendkívül erős: gondosan kidolgozott aranzsmékkal követik egymást a dalok (Ljubimec brez imena, Noro – valószínűleg az egész lemez legsikerültebb refrénjével –, Stoletni ples, Kakšno sonce, kakšen dan), minőségi ingadozás nélkül, szó szerint elvéve a figyelmet egymástól.
Az új album a elődeinél intenzívebben kacérkodik a latin ritmusokkal. Ebben bizonyosan fontos szerepe van Vanja Vogrinčič ütőhangszeresnek, aki a dobos Damjan Mulejjel kialakított, finoman érzékelhető, összehangolt párbeszédben erősíti a dalok ritmikai alapját, és kitölti a hangzásvilág rendelkezésre álló terét. A hangzás szerves és tele van melegséggel, ezt pedig a puhán rugalmas, dallamokat hozó, dinamikus basszus biztosítja, amelyet a mindig megbízható Vlado Pirc szólaltat meg. Samo Pirc eközben hihetetlenül sokrétű „csiszoltságról” tesz tanúbizonyságot: gitárosként legalább annyira előtérben van az albumon, mint Andrej Pomple a billentyűkön, és folyamatosan alkalmazkodnia kell a dalokban érzett aranzsbeli kilengésekhez. A gitár ügyesen tölti ki a futamokat gondosan adagolt hangok filigrán puhaságával – inkább kevesebb, mint több van belőlük –, tartja az aranzsmék kompaktságát, és erősíti a dalok hangulati állapotát. A fő bűnös a komponálásban természetesen maestro Pompe, aki megőrzi az aranzsmék minden szellemességét és játékosságát a billentyűk színes használatával, és az előadásban mindvégig hagy egy kis szabad teret a felfedező játékosságnak.
A három énekesnő, akik a lemez tizenegy dalán mutatják meg vokális kifejezőerejüket, között tulajdonképpen sem az alaphangszínben, sem a vokális kifejezésmódban nem érzékelhető különösebb eltérés. Ezt valójában csak egy kicsit éberebb, élesebb fül különbözteti meg. Érdekes, hogy a zenekar nem döntött úgy, hogy újra felvegye azokat a dalokat sem, amelyek még Nina Bauman csatlakozása előtt készültek. A Panda tagjai egyszerűen láthatóan teljesen elégedettek voltak az eredménnyel. Ezáltal a „Stoletni ples” sokkal hitelesebben sugározza azt a történetet, amely a Panda körül az elmúlt öt évben, vagyis az album készítésének kezdetétől a megjelenéséig zajlott. Bár a felületes fül nem is veszi észre azonnal, hogy az albumon valójában három különböző énekesnő szerepel, Nina Bauman előadása szelíden magához ragadja a kezdeményezést és az elsőbbséget, nem csupán azért, mert hangja a tizenegy dalból hatban hallható, hanem azért is, mert különleges vokális puhaságával győz meg, amely főleg a soulos improvizáció pillanataiban hat intenzíven. Elsősorban a lemez nyugodt pontjára, a Grem svojo pot című dalra gondolok, így a zenekar a jövőbeli működésére nézve vele teljesen megnyugodhat és kiteljesedhet. Nina ugyanis az igazi fából faragott énekesnő.
A zenekar az album végére odatette a Kje je ta mož II című dalt is. Ez egy régebbi szerzemény, amely először az „Urbanavantura” (2001) című lemezen kapott helyet. Társszerzője a zenekar egykori énekesnője, Suzana Jeklic, aki az eredeti változatban énekel. Kivételesen erős pont ez, amely az új, felfrissített rendezésben, Nina vokális dirigálása alatt kiválóan zárja le a „Stoletni ples” albumot.
Egyébként a Panda olyan csapat, amely az új lemezen is művészi pop-szenvedélyében mesterien olvaszt egyetlen olvasztótégelybe számos zenei műfajt, saját, sajátos zenei kultúrájává gyúrva őket. Itt vannak a világzene elemei, mindig jól érzékelhetően, a jazzes fűszerek szilárd alapjai az aranzsmékban, a soul és a blues pillanatai, és persze azok a szakaszok, ahol a frázisokban a gitár erőteljesebben belevág, és ennek következtében maga az album is határozottabban rockosan csúcsosodik ki. A zenét átitatja a melankolikus hangulat, ahogyan azt a szlovén földrajzi eredetű zenei természet sajátosan kibontja.
A zenekar ismét „mini-zenekarként” működik, a zenei-hangzásbeli tájkép építőkövei egyenrangúan oszlanak el. A hangszerek, amelyek az események középpontjában az éneket övezik, a kölcsönös párbeszédben nem rendelődnek egymás alá, hanem végig türelmesen és békésen élnek egymás mellett. Kiválóan kijönnek egymással, és a finoman kidolgozott aranzsálásban remekül kiegészítik egymást.
A „Stoletni ples” egy érett zenekar remek albuma, amely ugyan hosszabb ideig készült, de cserébe kivételes tökéletességgel és kiérleltséggel dicsekedhet. Ez csak azt bizonyítja, hogy a tagok kiválóan érzékelik egymást, és az aranzsálásban kölcsönösen értik egymást. Ehhez hozzájárult a tapasztalat és a tudás, az évtizedes társaság és a kreatív kémia. A lemez dalaiban érzed a zenekar igazi erejét és a mai napig már „népszerűvé vált”, sajátos kifejezésmódját.
Panda – Noro (hivatalos videó):
Felállás
Nina Bauman – vezető ének (2, 3, 6, 9, 10, 12)
Saša Danilov – vezető ének (1, 4, 7)
Sara Petrovčič – vezető ének (5, 8, 11)
Andrej Pompe – billentyűs hangszerek, ének
Vlado Pirc – basszusgitár, ének
Samo Pirc – gitár
Damjan Mulej – dobok
Vanja Vogrinčič – ütőhangszerek
VENDÉGZENÉSZEK:
Klemen Kotar – szaxofon (10)
Vid Žgajner – harsona (10)
Miha Smrekar – trombita (10)
Produkció
Igor Potočnik
Számlista
1. Ljubimec brez imena (4:10)
2. Noro (4:11)
3. Stoletni ples (4:23)
4. Kakšno sonce, kakšen dan (3:33)
5. Premakni se k meni (4:14)
6. Sanje (3:21)
7. Morda (3:19)
8. Češnjev cvet (3:39)
9. Grem svojo pot (5:28)
10. Moj ljubi mir (4:08)
11. Hočem tja (3:27)
12. Kje je ta mož (4:56)
