Kiadó: Rock Of Angels Records
Megjelenés: 2019. 04. 28.
Játékidő: 41.05 perc
Producer: Steve Katchinsky
Műfaj: Heavy Metal
Értékelés: 7.0 / 10
Steel Prophet! Az elképesztő amerikai, régi iskolás metalbanda. Megcsontosodott, ósdi hangzás, érezhető speed metal elemekkel. Az ember már azt hitte, örökre vége. Hogy húztak egy vonalat, és soha többé nem térnek vissza. A zenekar az 1980-as évek közepén indult, lemezeket ugyan csak a kilencvenes években kezdett kiadni, de Rick Mythiasin énekessel az élen, a régi amerikai speed metal ösztönei között remekül egyensúlyozva, megfelelő adag zenei teatralitással, valamint olyan szerkezeti kitörésekkel, amilyenek például a Queensrychét és a Fates Warningét az 1980-as években egy új műfaji áramlatba vezették, rendkívül hegyes, szúrós színfoltot hoztak a színtérre. Saját, felismerhető szerzői karaktert építettek.
A „The God Machine” a zenekar kilencedik stúdióalbuma. Gyökeres elmozdulás attól, amit a banda például a „The Book Of Dead”, az „Into The Void” vagy a „Messiah” lemezeken letett az asztalra (hogy csak néhányat említsünk az amúgy nagyon színvonalas sorozatból). A zenekar 2015-ben vette fel soraiba Robert Dimitri Liapakist, aki egyébként a német Mystic Prophecyben énekel. A pasas kitűnően elvégezte a vokális feladatait, és az album minden pillanatába nagyon jól beleilleszkedik. Ami meglep, az az eltérés attól a zenei iránytól, amely mindig is a zenekar felismerhető védjegye volt.
Már a nyitány érdekes asszociációt kelt. A Steel Prophet az új albumon, a nyitó címadó dallal kezdve, az európai, német iskolás power metal elemeit építi be a saját stílusába. R.D. Liapakis vokális karizmája rokon például Rick Altziéval (Herman Frank). Kifejezetten torokhangon énekel, de közben rendkívül dallamos marad. Ez a torkos hang az éles ellentéte Rick Mythiasin extrém magas regisztereket járó, kristálytiszta énekének. De ez nem gond. Az énekes a legjobbat adta, amit tud és képes. Egyszerűen megváltozott az anyag megírásának stílusa. A német power metal esszenciájára támaszkodva (az első három szám, középen a Soulhunter, vagy a középtempós Lucifer / The Devil Inside) sokkoló felismerés, hogy az albumra egy jókora adag hard rock is becsempészi magát. A Fight, Kill az a pillanat, amely az új Steel Prophetet közelebb hozza a klasszikus korszakukhoz. Elég sötét, támadó és „kutakodó”, ami egy olyan gitármesterrel, mint Steve Katchinsky, amúgy mindig elvárt minőség. Ez az a halvány fénysugár, amelyben az bízhatott, aki arra számított, hogy a „Dark Hallucinations”-höz közelebbi tartalmat kap.
Az album korántsem rossz. A produkció metalos, metalosan markol, vagyis még mindig elég sötéten szól, a kompozíciós fogásokban azonban helyenként a hard rock hegyes változatosságával is összevethető (Dark Mask (Between Love And Hate), vagy a záró Love = Hate = God Machine versszaka). Mindegy. A borító kiváló, és az igazi „groove” is megvan. Az óvatosság azonban ezúttal egyáltalán nem árt. Akiket nem terhelnek a múltbeli munkák esszenciái ettől a különben rendkívül színvonalas és gyakran igazságtalanul figyelmen kívül hagyott amerikai zenekartól, amelyet ebben a tekintetben akár a Jag Panzerhez is hasonlíthatunk, azok teljesen elégedettek lesznek a „The God Machine”-nel, még ha sokszor át is csúszik az euro power metalba (istenkáromlás ide vagy oda, a Mystic Prophecy említése itt teljesen helyénvaló), és teljesen kielégülnek majd. A régi iskola igazi metalosai inkább maradjanak a zenekar régi lemezeinél, mert a Steel Prophet ezúttal túlságosan puha hangokon táncikál.
szerző: Aleš Podbrežnik
Számlista:
1. The God Machine
2. Crucify
3. Thrashed Relentlessly
4. Dark Mask / Between Love And Hate
5. Damnation Calling
6. Soulhunter
7. Buried And Broken
8. Lucifer / The Devil Inside
9. Fight, Kill
10. Life = Love = God Machine
Felállás:
R.D. Liapakis – ének
Steve Kachinsky – gitár, billentyűs hangszerek
Jon Paget – gitár
Vince Dennis – basszusgitár
John Tarascio – dob
