Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés éve: 2008
Produkció: Tony Harnell & Magnus Karlsson
Album hossza: 52.43 perc
Stílus: AOR / Melodic Rock
A Starbreaker olyan banda, amely a 2005-ös, azonos című bemutatkozó lemezével kellemesen meglepte az old school beállítottságú dallamos hard rock rajongóit. Elsősorban a felállás ütött nagyot: Tony Harnell az énekmikrofonnál, Magnus Karlsson a gitárnál, John Macaluso pedig a dobok mögött.
Az első album után nagyok voltak a várakozások, és tovább nőttek, amikor Harnell otthagyta a törzsbandáját, a TNT-t, abban a reményben, hogy a projektből idővel olyan együttes nőhet ki, amely hosszú távon is elkötelezett a rendszeres stúdióalbumok mellett.
Ezúttal is egy kiválóan megszólaló Starbreaker-lemezt kapunk. A gitárriffek még egy hajszállal feltekertebbek, és a Karlsson riffelésével felépített masszív hangfal viszi a prímet: ez a fő hajtóerő, amely az agressziót és a magasabb szintű atmoszférát behozza a dalokba. Ahogy Karlsson szerzői megközelítésétől megszoktuk, az összes számot billentyűk fűszerezik, tipikusan az ő jellegzetes hangszerelési fogásaival.
A dalok többsége középtempós, és a tipikus, melankolikusan dallamos hard rock sablont követi. Harnell újfent bizonyítja, micsoda énekes, és az ő érintésétől a számok egyedi karaktert kapnak.
Mégis érezni, hogy az új album anyagának zömét Magnus Karlsson hozta. Tekintve, hogy ez a gitáros rengeteg projektben és bandában vesz részt egyszerre, ez ezúttal inkább árt, mint használ a „Love’s Dying Wish” című lemeznek, mert Karlsson dalszerzői módszere kezd túl kiszámíthatóvá és rutinszerűvé válni. Így a „Love’s Dying Wish” már nem tud sem meglepni, sem valami frisset adni.
A „Love’s Dying Wish” éppen azon csúszik el, hogy erősen emlékeztet például Tony O’Hora (The Sweet, ex-Praying Mantis) „Escape into the Sun” albumára, amelyet teljes egészében Karlsson írt neki. A Starbreakert ez az agyonrágott átlag szintjére fokozza le, ami szembemegy azzal a céllal, hogy a remek bemutatkozó, a „Starbreaker” után még feljebb lépjenek. Főleg, ha egy ilyen sokoldalú dobos van a bandában, mint John Macaluso. A Starbreaker ebből a szempontból is veszít az izgalmából: az elsőlemezen még minden lépésnél érezni lehetett Macaluso szellemes betéteit, amelyek feloldották az amúgy is jellemző dallamos hard rock sablont. Most John játéka jóval kötöttebb, és csak a dalok „kompaktságának” megőrzését szolgálja.
Az új album sokkal sötétebb hangulattal büszkélkedhet, a melankolikus dallamok pedig a refrénekben annyira előtérbe kerülnek, hogy a lemez a patetikus érzésből olykor tényleg túl sokat ad. Érdekes, hogy a dalok a sablonon belül annyira hasonlítanak egymásra, hogy ezúttal minőség szerint szinte nem is lehet kiemelni pillanatokat az albumról.
A jövőben ajánlatos lenne, ha az egész kvartett jobban összpontosítana a dalszerzésre, és nem csak Karlssonra várna a teljes munka. Az album stílusát tekintve nagy pozitív meglepetés lehet annak, aki nem ismeri Magnus Karlsson megközelítését, de ha analitikus nagyítóval nézzük, kreatív szempontból ezúttal túl rutinosnak, felszínesnek és kipróbáltnak hat. Bár marginálisan (értsd: „első hallásra”, és feltéve, hogy M. Karlsson hangszerelési elveit nem ismered!) az album egészében kiváló produkciós színvonalat és magas fokú dallamos tömörséget hoz a számokon belül.
szerző: Aleš Podbrežnik
pontszám: 7.5 / 10
Számlista:
1. End Of Alone
2. Evaporate
3. Love’s Dying Wish
4. Unknown Superstar
5. Hide
6. Building A Wall
7. Beautiful Disaster
8. Live Your Life
9. Hello, Are You Listening?
10. Changes Me
11. The Day Belongs To Us
12. This Close
Felállás:
Tony Harnell – ének
Magnus Karlsson – gitár
Jonni Lightfoot – basszusgitár
John Macaluso – dob
