Szerző: Jernej Vene
Előadó: Jones, Tom
Kiadó: Island Records
Megjelenés: 2012
Játékidő: 46,33
Értékelés: 4.2/5
Azt mondják, a bor az évekkel csak jobb lesz, és ez tényleg szentírás. Thomas John Woodward, színpadi nevén Tom Jones lenyűgöző karriert tudhat maga mögött. Hogy ebben mennyi volt az alkalmazkodás, a kiadóvezetők előtti hajbókolás és a tanácsok meghallgatása arról, hogyan kell úgy elénekelni egy dalt, hogy elsőre megtetsszen, és ennek nyomán slágerré váljon, azt egyedül ő tudja. Ahogy az évtizedek során változott a zenei divat, Tom Jones is érett: a felkínált anyagban a kiemelkedőt kereste, igyekezett a lehető legtöbbet adni a hallgatóknak, és a maga módján élvezni a dolgot. Nem mindig sikerült, olykor kompromisszumokat kötött, amelyeket az a tény kényszerített rá, hogy a zene eladásra szánt termék. Sajnos így tekint a zenei világra az ipar: először be kell hoznia a produkció költségeit és pénzt kell keresnie, csak utána keresünk mi, hallgatók mélyebb hangot vagy jelentést a leírt hangokban. Tom Jones a hatvanas, hetvenes és a nyolcvanas évek első felének kiemelkedő popsikere után katasztrofális fekete lyukakat könyvelhetett el a listás helyezések terén. Abból az időből több mint tíz lemeze még a listák alját sem látta, sem otthon, Nagy-Britanniában, sem az Egyesült Államokban. A walesi tigris azonban nem adta fel. Prince Kiss című dalának feldolgozásával, az Art Of Noise segítségével 1988-ban feltámadt hamvaiból. Azóta a zenei táj állandó alakítója és számos fiatal zenész példaképe. 1998-ban a Reload című, kiváló duettlemezzel lepett meg, az új évezredben pedig nagyjából kétévente rukkolt elő szolid lemezzel, amelyeken új munkatársakkal keresett új kifejezési lehetőségeket. 1965 óta csaknem negyven stúdióalbumot sorakoztatott fel.
2012-ben ünnepelte a hetvenkettedik születésnapját, és szebb ajándékot nem is adhatott volna magának. A Spirit In The Room egy tapasztalt énekes érett munkája, valakié, aki a tehetségét becsülettel és a hírnév ellenére is önteltség nélkül használja. Ahogy már láthattuk, a fiatal producer és az öreg gárdás szólista képlete sikeresen működik. Johnny Cash és Neil Diamond Rick Rubin, egyébként metalproducer irányításával kapott új szárnyakat. Tom Jones Ethan Johns vezetésével vette fel az előző lemezét, a Praise And Blame-et is, és szép sikereket ért el vele. Johnsra természetesen a sikeres Kings Of Leon producereként emlékszünk. Glyn Johnsnak, a híres producernek a fia, aki dolgozott a The Beatlesszel, a Rolling Stonesszal, Bob Dylannel, a The Whóval és másokkal. Ethan persze látta, hogyan kell a dolgokat csinálni. A zenei hangulatteremtés tehetsége a génjeiben volt, az évek során pedig aprólékosan csiszolta a zenei ötletekhez és megvalósításukhoz való hozzáállását. Hasonlóan Rubinhoz, de talán egy kicsit finomabban vezette be Tom Jonest a stúdióba, mint teljesen tehermentes énekest.
A Praise And Blame dalaival ellentétben, amelyek a blues- és gospelfeldolgozások területére merészkedtek, a Spirit In The Room feldolgozásainak többsége a rockos vizekről érkezik. Vagy talán helyesebb úgy mondani: a singer-songwriter vizekről. Alapvető zenei formák indításait tartalmazzák, gondosan megválogatva, nehogy félrecsússzon valami. Vagyis egy lépés a fiatalabb anyag felé. Mellettük a lemezen mindössze egyetlen eredeti szerzemény van, amelyet a lemez két főszereplője, Jones és Johns jegyez. A meglévő zenei tények újragondolása a feldolgozásokban Tom Jonesnak szívesen fogadott kutatási terep volt. A 20. század rendkívül gazdag zenetörténetét tekintve a feldolgozandó dalok kiválasztása elég megterhelő volt. Tom Jones a Spirit In The Roomon új életet lehel az ismert és kevésbé ismert dalokba, és új nézőpontokból festi meg őket. A szinte az alapokig lecsupaszított zene elég teret ad Jonesnak az átélt interpretációhoz. Különösen Cohen Tower Of Song című dala és Waits Bad As Me című száma él új, fényes életet a Spirit In The Roomon. Éppen ezért a nem tipikus, nem slágergyanús témák választása is. A szerzők között találjuk többek között Paul McCartneyt, Odetta Gordont és Paul Simont.
Tom Jones öreg, érett korára csiszolt gyémántként hat. Valószínűleg azon kevesek közé tartozik, akik felismerték kortársai és néhány fiatalabb szerző dalainak magas üzenetértékét. Ami egy dalnak súlyt és értéket ad, az nem mindig függ össze az eladási eredményekkel. Sokkal fontosabb, hogy elérik-e a végső célt, vagyis a közönséget. Tom Jones az új Spirit In The Roomal is bővíti a hallgatók körét. A régieket már rég meggyőzte, néhány fontos dal komoly feldolgozása pedig azt mutatja, hogy nem csupán egy slágerénekes, aki csak félig sekélyes, kissé émelygős szerelmes sorokat tud énekelni könnyű hangok kíséretében.
Felállás
Tom Jones – ének
Ethan Johns – billentyűk, gitárok, ének
Richard Causon – billentyűk
Ian Jennings, Sam Dixon – basszusgitár
Stella Wazgawa – dob
Produkció
Ethan Johns
Számlista
01. Tower Of Song
02. (I Want To) Come Home
03. Hit Or Miss
04. Love And Blessings
05. Soul Of A Man
06. Bad As Me
07. Dimming Of The Day
08. Traveling Shoes
09. All Blues Hail Mary
10. Charlie Darwin
11. Just Dropped In
12. Lone Pilgrim
13. When The Deal Goes Down
