Szerző: Rok Klemše
Előadó: Sarcasm
Megjelenés: 2011
Játékidő: 45:00
Értékelés: 5/5
A Sarcasm, a szlovén thrash metal öregjei 1987-ben kezdték a pályafutásukat, és mindössze két évvel később kiadták a mára kultikussá vált debütalbumukat, a Crematory-t. Az egykori haza szerte lenyomott számtalan koncert után katonaság, iskola és egyéb kötelezettségek miatt feloszlottak. A Sarcasm név azonban nem merült feledésbe, a színpadok hívása pedig a tagoknak sem hagyott nyugtot, így 1999-ben újra összeálltak, 2001-ben pedig kijött az Igra narave, amely mellé az első lemezt is újra kiadták. Azóta a Crematory még kétszer jelent meg, többek között (bakeliten) a kaliforniai Nuclear War Now kiadónál is. A zenekar újraindulása óta szép számmal váltogatták egymást a tagok, de a mag megmaradt: az alapító Aleš Blaznik és az énekes Egist Zagoričnik, akik természetesen a Divja kri (2003) és a Revolt (2005) című lemezekhez is hozzátették a magukét. Ez a két album hordozta ugyan az igazi, szikár Sarcasm-hangzást, de hallatszott rajtuk, hogy a banda erősen keresi önmagát. A hosszabb csend után visszatért Klemen Renko (gitár; a zenekar második inkarnációjának tagja), a felállást pedig Aleš „Dime” Korošec dobos fiatalította fel.
Az volt tehát a kérdés, mit kínál a Sarcasm az új, ötödik stúdióalbumával, a Something to Believe In-nel, de a félelmet, hogy a lemez csak átlagos termék lesz, már csírájában elfojtja, ahogy az intróban a mély lélegzetvétel jelzi: a szlovén old school thrash-vadállat él, és teli tüdővel lélegzik. Az első, ami szembetűnik, a Sarcasmhoz és ehhez a lemezhez rendkívül illő produkció, mert igazi „punch”-a van: úgy csap ttarkón, mint a Batman-sorozat verekedős jeleneteinek nagy, színes betűi („BAM! KAPOW!”); olyan, mint egy nyers ütés az orrodra, amitől a könnyeidtől elhomályosul a látásod, és még párszor megtántorodsz, mielőtt arccal a járdaszegélybe csapódnál. A gitárok hangja ezúttal kicsit koszosabb és nyersebb, a torpedóként dübörgő dobok és a basszus pedig szépen kitöltik a mélyebb, alsó regisztereket. A Blaznik/Renko gitárpáros ezúttal igazán ragyog, Blaznik mester riffjei erősek és átgondoltak, tökéletesen illeszkednek a dalokba, és remekül megfestik azt a hangulatot és atmoszférát, amelyet az adott szám meg akar teremteni. A lemez közös tematikus pontja a háború, mind szó szerinti (az 1. és 2. világháború, a szlovén függetlenségi háború), mind átvitt értelemben („háború”, amelyet a metalosoknak kell megvívniuk – Something to Believe In, harc a saját elménkkel – Demons). A háborús témákhoz a hangszeres négyes ragyogó alapot teremt, kaméleonként alkalmazkodva ahhoz az érzéshez, amelyet az adott dal ki akar váltani. Igazi thrash-himnuszok, igazi sodrással, amelyben mint repeszek repkednek mindenfelé a riffek: a kompromisszumot nem ismerő címadó Something To Believe In, a Summer 91 és a 21, míg az album lassúbb, szomorúbb, melankolikus oldalát az első világháború vágóhídjának emlékére írt két központi dal, a Voices of Verdun és a Ghosts in the River képviseli. Éppen az utóbbi, talán a lemez legerősebb darabja, kétségkívül a zenekar egyik legjobb száma, érzelmi szinten pedig úgy hat, mint Gregorčič Soči című költeményének metalos megzenésítése, Mucy kiváló előadásában a smaragdszínű szépség hidegségéről („River went cold ’cause of so much blood”). A dalt átlengi a Soča fölötti hegycsúcsokon elesett ezrek tragikus sorsának érzése, ezt pedig Mucy szomorkás, hátborzongatóan melankolikus éneke, a borzongató gitárvonalak és a legelején szépen elhelyezett fuvola teszi még teljesebbé. Éppen ezekben a napokban halt meg az 1. világháború utolsó harcosa, de az emberi történelem legsötétebb fejezeteinek emlékét nem szabad feledésbe merülni hagyni – és olyan dalokon keresztül, mint a Ghosts in the River, nem is fog! A másik kilenc dalban is kiváló énekteljesítményt nyújt Mucy, valószínűleg a legjobbat, amióta a Sarcasm tagja. A többnyire középső fekvésben mozgó ének ragadósan dallamos, máskor persze thrashesen agresszíven ordít. Kivétel nélkül minden dalt sebészi pontosságú riffek, rendkívül szépen folyó szólók jellemeznek, amelyeket Aleš Blaznik mesterien játszik el, mindenekelőtt pedig a hatalmas, fülbemászó és remekül elhelyezett refrének, amelyek szinte követelik, hogy te is beszállj. Persze ezúttal sem maradt el a tipikus Sarcasm-humor és pimaszság – az énekben és a szövegekben –, amely kissé oldja az album sötétebb, „háborús” oldalát. Ebben élen jár a License to Sarcasm a beleszőtt James Bond-témával és Sean Connery tréfás utánzásával (lišenš to šarcasm), a We Are At War (Yo! Ho! Ho!), valamint a Demons, amelyet Mucy nagyon átéltén énekel el.
A Something to Believe In kétségkívül a legerősebb Sarcasm-lemez az Igra narave óta, talán még a Crematory debüt óta is. Hangszeresen (főleg a gitármunka kiváló!) és énekben is erős album, amely a remek, erős üzeneteket hordozó szövegeket még jobban átviszi a zenébe. És megvan benne a „License to Sarcasm!”
Felállás
Aleš Blaznik – gitár, ének
Klemen Renko – gitár, ének
E.Z. „Easy Mucy” – ének
Jurij Buh – basszusgitár
Aleš Korošec – dob
VENDÉG:
Gordana Buh – fuvola
Produkció
Žika & Tim Antonijevič
Számlista
1. Summer 91
2. Something to Believe In
3. Demons
4. Voices of Verdun
5. Ghost on the River
6. 21
7. License to Sarcasm
8. We Are At War
9. Generations in Blood
10. Surrender
