Kiadó: Nika Records
Megjelenés: 2024. 2. 29.
Producer: Dejan Radičevič
Az album hossza: 46.35 perc
Stílus: Alternative Rock / Alternative Metal
Értékelés: 9.0/10
A Siddharta hat év után, az utolsó (igazi) stúdióalbum, a „Nomadi” (2018, RockLine kritika) megjelenése óta tér vissza az „X” című, sokat mondó nevű új lemezzel. Ez már a tizedik! A két album közötti időszakot a zenekar az újra felvett debütalbum, az „Id” kiadásával töltötte ki: a tagok érettebb fejjel, az eredeti megjelenés után 20 évvel „ID20” néven készítették el az új változatot.
Az „X” mindent hoz, amire a Siddharta az évek során rászoktatott minket. Pontosabban elkényeztetett! Az album abszolút eklektikus, ahogy a zenekar neve is ígéri, miközben a Siddharta olyan fordulatokkal és trükkökkel áll elő, amelyek bizonyítják, hogy a művészi fejlődés náluk megállíthatatlan. Az „X” más „fenevad”, mint elődje, a „Nomadi”, még ha mindazok az alapvető építőkövek, amelyek ezt a bandát sajátos, egyedülálló helyre emelik nemcsak a szlovén, hanem a tágabb, nemzetközi színtéren is, itt is megvannak!
Az „X” pazar változatosságot és sokszínűséget kínál. Az elejétől a végéig. Ihletett, friss, felszabadult, és közvetlenül csap le a zenekar zenei irányát meghatározó két alapvető irányban. Érzelmes és ütős! Egységes. Pontosan illeszkedő. Mint a kulcs és a zár. Állandóan a „magasan kreatív, művészi hatás”, az intenzitás és a dinamika eseményeinek íve felé törekszik, ami a fenséges, epikusan bombasztikus (keserédes és enyhén melankolikus) hangulat megteremtéséhez vezet. A Siddharta pedig már mindig is ezzel tündökölt a szlovén zenei égbolton, mint kevés másik generációs formáció.
Tíz dal, tíz kerek történet, kicsiszolt kifejezésmód. Felesleges is hozzátenni, hogy egy kvintett munkája áll előttünk, amely nemcsak rendkívül tehetséges (a zeneszerzés és a zenei vízió egészét tekintve, a költészettel együtt), hanem az egyes tagok az eddigi pályájuk során a művészi fejlődés olyan csavaros eszű szintjére jutottak, ami nemcsak fenntartja, hanem folyamatosan mélyíti is a kvintett tagjainak egyéni szintű érzékenységét, az pedig a zenei expresszionizmuson belüli kiválóság alapja. A dalok szokás szerint úgy épülnek fel, hogy a versszakok fokozatosan építkezve (gradáció) bombasztikus refrénekben robbannak ki (atmoszférikus crescendo), ami a zenekar régi alapképlete. De… Mindegyik dal rengeteg apró részletet, hozzáadott finomságot tartalmaz, amit a kvintett tökélet utáni vágya diktál. A Siddharta ezeket lassan tárja fel. Fátyolról fátyolra. Többszöri hallgatás után tárulnak fel, és ez az egyik legnagyobb művészi erény, ha olyan albumot akarsz készíteni, ami zeneileg elsőre is hat, ugyanakkor „betömi a száját” a különösen elkényeztetett zenei gurmanoknak és ínyenceknek, akik az „X”-en bőven találnak ügyesen „odacsempészett” ötletes aranzsírozási finomságot és a dalok „színezését” (díszítését).
Hogyan rövidítsük le egy „kritikának” nevezett írást a zenekar új, pazar teljesítményéről, amelyre bizonyos értelemben már nehezen vártunk? Ezt a cikk szerzője egyszerűen nem tudja kitalálni. A zenekar az album megjelenése előtt két új kislemezt tett közzé. Az album talán legütősebb pontját, a Prepovedana című dalt (főleg ha a „klasszikus” Siddharta felől nézzük), amelyet masszív gitárfrázisok támasztanak alá, és amely azonnali jelölt a zenekar koncertműsorának állandó részére. Ezt követte a második kislemez, az 1Minuta, ami bizonyos értelemben „művészi” ellentéte az elsőnek, ugyanakkor szintén nagyon ismerős Siddharta-arc. Ha a két arcot egymás mellé teszed, hamar elég tiszta képet kapsz arról, mi a zenekar alapvető művészi ismertetőjegye a pályája kezdete óta. A Satelita olyan dal, amely akár harmadik kislemez is lehetne: remek előrefrénnyel, amely kiváló kifutópályát készít egy újabb ultra-fülbemászó refrénhez. Aprólékosan kicsiszolt pont. A dal művészi formálásában. A „popos hatást” tekintve is, hiszen könnyedén célba vehetné a legnépszerűbb rádiófrekvenciákat. Az „X” refrénjeinek fülbemászósága végig kiválóan működik, gyakorlatilag az új album minden dalában, és ebben az elemben a Siddharta ötletben, ihletben és kreativitásban semmit sem enged!
Különösen vonzó részeket azonban főleg néhány más dalon találunk, ami az új művészi dimenziók kísérletezésével, kipróbálásával és meghódításával is összefügg. Ebből a szempontból kiemelkedő az album utolsó előtti dala! Ez a Party Inc., amely helyenként szinte progresszívnek hat, főleg a ritmusképleteket tekintve, különleges helyét pedig a hagyományos balkáni fúvós hangszer, a kaval rendkívül merész és ötletes beépítése adja, valamint a gitárfrázisok és a keleties dallamvilág kellemes ötvözése! Közvetlenül ezután az album egy másik, számottevőbb kitérőt kínál a Siddharta bevált nomenklatúrájától. Ez a Khanta, amely lerombolóan zárja az albumot. Hideg digitális elidegenedés érzetét kelti, ahol a gépek veszik át a hatalmat. A hiperplasztikus gitárok masszív, metálosan megélezett falat húznak, Tomi vokálja pedig helyenként szándékosan „effektezett”, hogy a robotok uralmát idézze, és fokozza az érzést, ahogy az ember elveszíti a kapcsolatot a természettel, fejvesztve rohan az mesterséges intelligenciával való egyesülés (menekülés) felé. A Khanta mindenképp olyan dal, amilyet a zenekar a mai napig nem készített. Az „X” sötét, fekete záró miséje. Maga az album nyitánya is, a pompás nyitódal, az Ava, a szövegek terén szembesít az ember aktuális tévedéseivel, aki a „fejlődésével” már rég átlökte magát a „normalitás” határán. Intenzív hangulati kontraszt a versszak és a refrén között, határozott rúgással a himnikus, dallamosságtól duzzadó refrénbe. Ez a recept egyedülálló a zenekarnál, és mindig is nyerő pókerkezet hozott neki. Az Ava remek nyitódöntés, hatásos atmoszférikus és energetikai katapult, amely azonnal megragadja a hallgatót, hogy az az „X” végéig „odaláncolva” maradjon! A Siddharta a kutatói szellemét azzal koronázza meg, hogy hatásos érzékkel mozgatja meg a kompozíciókat, főleg a mid-eight részekben, ahol további tér nyílik a kvintett egyes tagjainak „szellemességére”, ami többek között a Boj című dalban működik különösen hatásosan.
Az RGMGMT (Moje Rane) főleg a refrénje felől nézve újabb felfokozott, keményebb vonalat képviselő „rohamosztag” az albumon, amelynek versszakában enyhe SKA-hangulat van, és ebben különösen erősen szikrázik fel Hace basszusgitárjának (már-már közmondásos) ragyogása: a basszusgitáros nagyon ötletesen „tölti meg” a rendelkezésre álló teret zenei képiséggel. A Na nebu az album balladisztikus dala, amely ismét hangsúlyozza, hogy a Siddharta a „lágyabb” hangszerelési környezetben is különösen ügyes mestere az epekedő szenvedélyek és érzelmek fokozásának!
Az „X” rendkívül ügyesen kiegyensúlyozott album, amely egyenrangúan mutatja meg a zenekar művészi kifejezésének keményebb és lágyabb oldalát. Ötletileg friss, intenzív, minden bizonnyal kísérletező is (ami viszont ügyesen „beleágyazódik” a kompakt formába, ahol az albumon a főszerep az öntudatos, azonnal ható dallamok megalkotásáé).
Hozzá kell tenni, hogy az „X” különösen intenzíven hat a kiváló, hogy ne mondjam, kiemelkedő produkciónak köszönhetően (a keveréssel és a masteringgel együtt). A produkció finommechanikája erősíti a kontrasztokat, fokozza az album kivételes dinamikáját, művészi szempontból pedig hozzájárul ahhoz az érzethez, hogy a költészet kiegészíti a zeneszerzői és hangszerelési struktúrák fejlődését. Minden tekintetben, a hangzás és kifejezőerő szempontjából az egész a legapróbb részletekig optimalizált. Annak ellenére, hogy nekünk, szlovén rockereknek a Siddharta-történet zenei kifejezés tekintetében nagyon jól ismert, az „X” művészileg rendkívül frissen hat. A banda a legjobbak közül is a legjobbat választotta, és újra élvezte a stúdiómunkát és az album születésének folyamatát. Ez érződik az „X” hallgatása közben. Az eredmény az, hogy ez a mindannyiunk által jól ismert (népszerűvé vált) zenei történet új művészi fényt kapott, amely lenyűgöző egységével megragadta a zenekar kreatív kifejezésmódjának lényegét, aminek a debütálás után 25 évvel is tanúi vagyunk. Az új album egyben újabb Siddharta-lépés, amellyel a Siddharta bebizonyította, hogy továbbra is a rockos önállóság megtestesítője marad, amely művészileg folyamatosan érik, nő és fejlődik.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Ava (4.32)
2. Satelita (4.49)
3. Prepovedana (4.12)
4. Mir (3.48)
5. Boj (5.10)
6. RGMGMT (Moje Rane) (4.13)
7. Na nebu (4.18)
8. 1Minuta (5.23)
9. Party Inc. (5.29)
10. Khanta (4.38)
Felállás:
Tomi M. – ének, gitár, vokál
Primož B. – gitár, vokál
Tomaž O. R. – billentyűk
Jani H. – basszusgitár, programozás, vokál
Boštjan M. – dob, ütőhangszerek
Vendégzenészek:
Bojan Zupančič – altszaxofon a 2. dalon
Matija Krečič – vonósaranzsmanok az 5. dalon
Zoran Bičanin – cselló az 5. dalon
Izabela Hace – hegedű a 7. dalon
Petra Vidmar – csőharangok és ütőhangszerek a 7. dalon
Goran Bojčevski – kaval a 9. dalon
Neisha – vokál a 9. dalon
Iris Ošlaj – vokál a 9. dalon
