Fotók: Nina Grad
Helyszín: Stadion Stožice, Ljubljana
A koncert dátuma: 2011. június 17.
Látogatók száma: 10000
Jegyár: 29€ – 49€
„Találkozunk az új stadionban” – ígérte meg Tomi Meglič a réges-régi 2003-ban, pontosabban szeptember 13-án, a filharmonikusokkal adott mega koncert végén a 30.000 fős tömegnek. A Siddharta akkoriban adta ki harmadik stúdióalbumát, az RH–t, amely a zenekar alkotói pályájának egyik első igazi csúcspontja volt. Ezt követte az ambiciózus koncertprojekt a filharmonikus zenekarral, amelynek a régi bežigradi romnál lehettünk tanúi. A Siddharta akkor bebizonyította, hogy nemcsak kiváló stúdiózenészekből áll, akiknek nem hiányzik sem a frissesség, sem az ötlet, hanem remek koncertzenekar is, amely először állt ilyen hatalmas közönség elé, és bátran, főleg pedig kiválóan abszolválta a feladatot.
Ljubljanának is, a Siddharta-nak is közel 8 évre volt szüksége, hogy a megadott szót beválthassa. A Siddharta az RH- után a Petrolea című új albummal beleesett a középszerűségbe, ahonnan a következő projekt, a Saga sem emelte ki őket – ezt az óceán túloldalán, stúdióban vették fel, a rajongóknak pedig lehetővé tették, hogy élőben, interneten követhessék az új album születését. Sokat nem segített, mert a Petrolea és a Saga is azt a benyomást keltette, hogy a zenekarnak nincsenek új alkotói ötletei, kimerült, fáradt és kifulladt.
Ljubljanának is megvolt a maga története. Több mint 20 év után, amikor már mindenki, még a legnagyobb optimisták is lemondtak a politikától átitatott új koncerthelyszín-projektekről, amelyekre Ljubljanának úgy volt szüksége, mint Szaharának a vízre, mégiscsak megkaptuk az új stadiont és az új koncerttermet. Úgy hangzik, mint egy csoda, Tomi 2003-as szavai pedig szinte jóslattá váltak.
Milyen hát a helyzet 2011 tavaszán? A régi bežigradi romot csalán és gyom nőtte be, Ljubljana két nagy koncertlétesítménnyel gazdagabb, a Siddharta pedig bejelent egy újabb ambiciózus projektet: koncertet az új stadionban, ahol 12 számot szándékoznak felvenni a „VI” című új albumra.
Amikor a koncert előtt egy-két órával megérkeztünk a stožicei komplexumhoz, a látvány roppant érdekes és odaillő volt: a Kamniki-Alpok fölött sötét felhőtömeg gyülekezett, súlyos vihart ígérve. Sörrel a kézben úgy éreztük magunkat, mintha a Gyűrűk Ura-trilógia Mordorába tartanánk. Pár esőcsepp azért ért minket, a komolyabb vihart viszont szerencsére megúsztuk. Lehet, hogy a vihar kilátása sok embert eltántorított, de hamar kiderült, hogy a közönség ezúttal jóval kisebb létszámú. Durva becslés szerint valahol 9.000 és 9.500 között állt meg a szám. Egyrészt még jó is. Nem tudom elképzelni, hogyan birkózott volna meg az étel-ital kiszolgálás ezzel a személyzettel (lassú és arrogáns!) egy 20 ezer vagy még több fős tömeggel, ha véletlenül összejön. A kioszkok előtti sorok ugyanis hosszúak voltak, és aki egy pohár vizet vagy sört akart inni, annak pár számot „fel kellett áldoznia” a műsorból. Dicséretes viszont a kaucióval visszaváltható poharak használata.
És mit készített nekünk ezúttal Tomi Meglič, Primož Benko, Jani Hace, Tomaž Okroglič Rous és Boštjan Meglič, vagyis a Siddharta? 10 perc késéssel a Siddharta a Napojjal nyitotta meg a háromésfél órás utazást a saját zenei repertoárján át, amelybe ügyesen beleszőtt 12 új számot. Az ötlet éppen a koncert hossza miatt tűnt nagyon jónak, hiszen az új album ismeretlen dalai közé régi slágereket iktattak, mint a Pot v X, a T.H.O.R., a Samo Edini, a Platina, az Od Višine Se Zvrti, a Rave és a többi, és ezzel a közönséget végig talpon tartották. Ez a koncepció nagyon éles betekintést is adott az alkotói életmű fejlődésébe és érésébe. A Le Mavricától és a Pot v X-től, amelyek még a fiús kezdeteket képviselik, az Nord és az RH- óriási slágerein át, amelyek a csúcsot jelentik, egészen a Petrolea és a Saga új irányokat kereső időszakáig. A Siddharta esetében nyilvánvalóvá vált, hogy a fiúkból férfiak lettek, a zenéjük pedig megérett. A 12 új szám meglepően friss, mégis felnőtt, ugyanaz és mégis más. A hangzásuk teltebb lett, több benne a billentyű és az ütős, közben pedig az maradtak, aki mindig is voltak: saját identitású rockerek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a dobosnak jól jönne egy kis plusz dinamika és energia, a gitár is lehetne markánsabb. Cserébe viszont ott van a változatlanul verhetetlen basszusgitáros, Hace, a kiegészítő ütőhangszeres, aki nagyon jól kitöltötte a hangképet, a billentyűk pedig új dimenziót kaptak, és az egész fontos részét alkotják. Külön meg kell említeni Tomit, aki egész énekesi pályája alatt azzal a kritikával küzd, hogy érthetetlenül énekel. Most úgy énekelt, ahogy egy ilyen zenekarhoz illik. Dicséret érte!
Az est első csúcspontja a horvát mega díva, Josipa Lisac fellépése volt, aki duettben adta elő a Neon című számot. Igazi csemege, amelyet a keverőpult mestere talán kissé elrontott, mert sem Josipa, sem Tomi nem hallatszott éppen a legjobban. Josipának mindenesetre nagy tisztelet jár, aki hű maradt rendkívüli extravaganciájához, és akin az évek még jó ideig nem fognak kifogni. A következő csúcspont a Samo Edini volt – már a 19. szám a sorban –, amelyet a közönség szinte teljesen egyedül énekelt végig; Tomi egy kissé megváltoztatott dallamvonallal segített, ami valójában másként, főleg pedig érdekesen szólt. A fiúk, vagy inkább férfiak, nem mondtak le a Malishkáról, amely egy ideje fut a rádiókban, és amelyért kemény kritikákat kaptak, hogy túl nyálas, émelygős, és említésre sem méltó. Új, kissé keményebb formában mutatták be, és meg kell mondanom, meglepően jól szólt. A legnagyobb általános önfeledt tombolást az első sorokban mégis a kultzenekar, a Martin Krpan slágerének, az Od Višine Se Zvrti-nek a feldolgozása váltotta ki. Dicséret illeti a közönséget, amely a zenekarral folyamatos összjátékban még a 26. számnál is képes volt ilyen csúcsot összehozni. A hivatalos rész a Song#4-gyel zárult.
Az első ráadás egyben az est újabb csúcspontja is volt (megengedem magamnak a szigorúan szubjektív véleményt, hogy minden bizonnyal a legnagyobb!). A Laibach lépett fel a B Mashinával. Tipikus laibachos feldolgozást hallottunk, amely csúcsminőségben szólt, hangzásában és vizuálisan is kidolgozott volt, egyszóval megismételhetetlen. Itt látni, érezni, átélni, összehasonlítani lehetett, mit jelent a Laibach fogalma, és mit a Siddharta-é. Kissé meglepett minket, hogy Milan Fras leborotválta dús bajuszát, de határtalanul élveztük, ahogy vokálisan újraértelmezte az újonnan dübörgő, morgó B Mashinát. Milan még mindig tudja!
A Laibach ugyanakkor megmutatta, hogyan lehet hatékonyan kihasználni a videóvetítéseket. A Siddharta ezt a részt ugyanis, enyhén szólva, eléggé elhanyagolta. Kivéve a Narava című számot, amelynél videoklipet vetítettek – az új szlovén dokumentumfilm, a Sfinga felvételeiből. A kihasználatlan videóvetítés valójában nagy kár. Tekintve a szövegek rendkívüli üzenetgazdagságát és a zenekar multimédiás beállítottságát, hatásos, újszerű és ötletes vetítéseket vártunk volna, ehelyett rég kiélt animációkat kaptunk, amilyeneket annak idején különböző rave partikon lehetett látni.
A következő szám, a Rave még a már kissé fáradt közönséget is talpon tartotta, az első ráadást lassan a Le Mavrica, az Arena és a Male Roke zárta. Utána jött még a második ráadás a kötelező Orion Lady-vel, amelyet sok rajongó kívánságára vettek föl a repertoárba. A háromésfél órás odüsszeia így az új nap 0:40-kor ért véget a Vojna Idej című számmal. Ezt még tűzijáték és búcsú követte.
Nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy ne ostorozzam a színpadi táncosokat. Dicséretes ugyan, hogy ugyanazok a táncosok léptek fel, mint nyolc éve, de ebbe a színpadi koncepcióba egyszerűen nem illettek. Túlságosan összekeveredtek a zenekar tagjaival, a tulajdonképpen felszínesen kidolgozott koreográfiájuk pedig inkább zavaró elem volt. Sokkal jobb lett volna, ha jobban kihasználják a vetítéseket, és lemondanak a táncos koreográfiáról.
A 2003 és 2011 közötti összehasonlítás magától adódik. Akkor tulajdonképpen az első megalomán projektről volt szó, amellyel a fiúk, a szervezéssel együtt, még alig boldogultak. Emlékszem, a hang nem volt éppen a legjobb, a táncos koreográfiák akkor értelmesek és jól megcsináltak voltak, a szimfonikus zenekar is hozzátette a magáét, emiatt a zenekar tagjai talán kissé vissza is fogták magukat. Tomi például az egész este során az ismert jóslatszerű mondaton kívül mindössze három-négy szót volt képes összerakni.
A tegnapi esemény minden bizonnyal felülmúlja a nyolc évvel ezelőttit. Minden tekintetben. A fiúkból férfiak lettek, a zenekar teltebben, érettebben szól, a tagok a színpadon lényegesen dinamikusabbak, Tomi frontemberként összehasonlíthatatlanul kommunikatívabb a közönséggel, és magabiztosabb. A hang is, néhány kisebb, alig észrevehető hibát leszámítva, végig irigylésre méltó szinten volt. Vizuálisan a keverőpult teljesen alkalmatlan helyen állt, mert a fölötte lévő tető túl magasra nyúlt, és a mögötte állóknak a színpad jókora részét eltakarta. Az egész képet rontotta az is, hogy egy ilyen projekthez képest valójában kevés látogató jött el. Egy teli stadion bizonyosan olyan hátteret adott volna, amilyenről minden zenekar csak álmodhat, akik pedig kihagyták az eseményt, olyan koncerttől fosztották meg magukat, amilyet szlovén előadótól nem élünk át túl gyakran. Kezet a szívre: gyakorlatilag szinte soha.
A „VI” című új album a tervek szerint ősszel jelenik meg. Bár alkalmunk volt meghallgatni mind a 12 új számot, az új albumot jelenleg még nehéz elképzelni. Az egyes dalok alapján viszont biztosan nem lehet rossz. A bejelentés, hogy a VI albummal a Siddharta ismét oda tér vissza, ahol egykor már járt, valószínűleg merész, de jogos.
A Siddharta olyan zenekarrá válik, amelynek elég ambíciója és bátorsága van a határok áttöréséhez. Ilyenként be fog íródni a szlovén zenei élet történetébe. Az első koncert zenekarral, az első koncert 30.000 fős tömeg előtt, az első maratoni koncert 2007-ben, az első stúdiófelvétel, amelyet a rajongók internetkapcsolaton keresztül követhettek, az első élő albumfelvétel. Megérdemlik a teljes támogatást és tiszteletet.
Melyik szlovén zenekar következik?
Setlist
01.Napoj
02.General
03.Dviga Slovenija Zastave
04.Klinik
05.Pot v X
06.Domine
07.Japan
08.Hollywood
09.Baroko
10.Homo Carnula
11.Na Soncu
12.Neon (vendég: Josipa Lisac)
13.Noraterra
14.Thor
15.Narava
16.Napalm 3
17.Bel Labod
18.Spet Otrok
19.Samo Edini
20.Sam
21.Ring
22.Postavi Se Na Mojo Stran
23.Indian Boy
24.Malishka
25.Platina
26.Od Višine Se Zvrti
27.Song #4
——————
Ráadás 1:
28.B Mashina (vendég: Laibach)
29.Rave
30.Le Mavrica
31.Arena
32.Male Roke
——————
Ráadás 2:
33.Orion Lady
34.Vojna Idej
Képgaléria
