Előadó: Zmajev rep
Kiadó: Radio Študent
Megjelenés: 2010
Játékidő: 41:10
Értékelés: 3.7/5
A Zmajev rep a hard rockos kezdetek óta már elég hosszú utat járt be, amely egy csomó változást hozott abban, hogyan fogalmazzák meg zenei elképzeléseiket – ami annál meglepőbb, mert a felállásban a kezdetek óta egyetlen tagcsere sem történt. Viszonylag rövid idő alatt a nagyon szolid hard rock bandából instrumentális jazz-rock kollektívává váltak, amely sokkal nagyobb fokú zenei finomságról tett tanúbizonyságot. Újjászületésüket már az előző lemezükkel, a Sanje podobbal bejelentették, amellyel sok olyan hallgatót meglepetek, aki még a hard rockos időkből ismerte a zenekart.
Most már nem értek készületlenül. Az elejétől fogva világos ugyanis, hogy a Sestop (angolul Descent) című album hatalmas mennyiségű megszokott jazzes játszadozást mutat majd, azt a bizonyos vörös fonalat keresve, amitől a lemez életre kel, és a jazz meg a rock csatája végre elkezdődhet. A srácok látszólag túl gyakran menekülnek a könnyedebb jazz-improvizációkhoz, ahol az események viszonylag statikusnak tűnnek. De amikor beindul a zene, bebizonyítják, hogy velük nem lehet packázni, és még mindig bennük van a hard rockos kezdetek tüze. Amikor leülepszik a por, természetesen újra mindent talpra kell állítani, és olykor egy kisebb örökkévalóságnak tűnik, mire ismét megtalálják azt a megfoghatatlan „G-pontot”, az extatikus ráébredést. Amikor végre sikerül nekik, el kell ismerni az érdemeiket: tényleg derekasan csiklandozzák a hangreceptorokat. Ezekben a rendezettebb részekben a progresszív rock hatása is érezhető, élen Ambrož Božičekkel és az általa válogatott, nemes billentyűs hangzásokkal.
Az album nagyon hagyományos jazz-rockos alapokra épül, klasszikus billentyűs hangokkal (elektromos zongora, régi szintetizátorok) és szinte túlzottan jazzesre hangolt gitárral (gyakran torzítás nélkül), amely csak időnként merészkedik a jazz-rock vihar viharosabb vizeire, olyanra, amilyet például John McLaughlintól (Mahavishnu Orchestra) megszokhattunk. A ritmusszekció is kivételesen jazzesen kifinomult, és nagyon nehéz elhinni, hogy ugyanarról a zenekarról van szó, amely elsőként az Ogenj albummal mutatkozott be a világnak. Mindenki drasztikusan megváltoztatta a játékstílusát, és egyetlen hallgatónak sem lehet felróni, ha azt hinné, teljesen más banda játszik.
Ez mindenesetre nem az a jazz-rock lemez, amely aranybetűkkel írja be magát a zenetörténetbe, szlovén viszonylatban viszont nagyon fontos és érett alkotás, amelyből időnként hiányzik egy kis nagyobb vagányság és ütőerő, vagy ha tetszik, éretlenség. Olyan profin álltak neki a lemeznek, hogy úgy tűnik, kissé megfeledkeztek a fiatalos lelkesedésről és lendületről. Mindazonáltal folyamatosan csiszolják a hangzásukat, és az évek során biztosan megtalálják majd a helyes egyensúlyt a technikai tökéletesség és a zenei öröm kitörései között. A Sestoppal a Zmajev rep ismét egy lépéssel előrébb jutott (hasonlóan a Moonlight Skyhoz az I Am albummal), és a jövőben valószínűleg még jobb dolgokra számíthatunk az érési szakaszban lévő zenekartól.
Felállás
Andrej Boštjančič-Ruda – gitár
Ambrož Božiček – billentyűk
Jošt Drašler – basszusgitár
Vid Drašler – dobok
Produkció
Zmajev rep
Számlista
1. Okrogla kocka
2. Omrežja nesmislov
3. Selitev
4. Na koncu sam
5. Decembrski odmev
6. Širjava
7. Balada modrine
