Kiadó: Frontiers Music Srl.
Megjelenés dátuma: 2021. március 12.
Producer: Aldo Lonobile
Az album hossza: 51.48 perc
Műfaj: Power Metal
Értékelés: 9.0/10
A Secret Sphere olasz power metal banda, amely idén ünnepli megszakítatlan működésének 25. évfordulóját. Még élénken él az emlék a régi, 2010. február 24-i estéről, amikor a zágrábi Boogaloóban a Freedom Call és a főattrakció, a hamburgi power metal legenda Gamma Ray előtt nyitották meg a koncertestet. Bár már akkor a zsebükben volt a hatodik stúdióalbumuk, a közönségnek még elég nagy ismeretlenek voltak. Az „Archetype” után, amelyet azon a turnén bemutattak, az elmúlt évtizedben mindössze két lemezt adtak ki: a „Portrait Of A Dying Heart” (2012) és a „The Nature Of Time” (2017) című albumot. Négy év szünet után tehát a kilencedik, „Lifeblood” című lemezzel térnek vissza.
A Secret Sphere-t az első perctől fogva a kiváló gitárvirtuóz és producer, Aldo Lonobile vezeti. Hihetetlenül profi és kiérlelt zenész, ha zeneszerzésről van szó. Nemcsak az anyazenekarában ír remek dalokat: a Frontiers Music Srl képviselői is folyamatosan keresik, hiszen a kiadó több projektjéhez is rengeteg jó zenét szerzett, például az Archon Angelhez (ének: Zak Stevens a Trans-Siberian Orchestrából, a Circle II Circle-ből és a Savatage-ből), a Sweet Oblivionhoz (ének: Geoff Tate a Queensryche-ból), valamint Timo Tolkki (ex-Stratovarius) Avalon projektjéhez. Röviden: a kiadó nagyon ügyesen aknázza ki a tehetségét. A négy év egy szemvillanás alatt elszaladt, a „Lifeblood” pedig újabb nagyon jó, ügyesen megkomponált és hangzásában kiforrott power metal album, amely az olasz megközelítés hagyományai szerint erősen támaszkodik a neoklasszikus és szimfonikus elemekre. Ugye tudjátok, ugyanabból az országból jön Vivaldi, Puccini, Verdi és a többiek is… Másrészt a progresszív metallal való kacérkodás is érezhető, amit néhány ritmusváltás, valamint a mid-eight részek szellemes hangszerelése jelez. A Secret Sphere olyan történet, amely nagyon bejön majd a Labyrinth és a Rhapsody (meg e zenekar minden lehetséges változata) ismerőinek, de eszünkbe juthat a Firewind vagy a Stratovarius is (főleg a gitár- és billentyűszólók kereszttüze miatt), sőt az amerikai progmetalosok, a Symphony X is – különösen a hangszerelésében rendkívül változatos Solitary Fightban vagy a záró The Lie We Love-ban. De mint mondtam: ezt az albumot minden lépésén áthatja az ultradallamos, szimfonikus színezet, a bevált olasz recept szerint. Mindazoknak vonzó lesz, akik követik a Magnus Karlsson mögött álló projekteket.
A központi figurák, amelyek köré a Secret Sphere a drámai színházának, vagy ha úgy tetszik, a bombasztikus atmoszférájának zömét felépíti, a kivételesen énekelhető refrének, amelyekkel a „Lifeblood” ismét tele van. Erre már a nyitó címadó dal felhívja a figyelmet, aztán megerősíti a The End Of An Ego, majd az Against All The Odds. Ilyen csiszoltak sosem lennének a kiváló énekes, Roberto Messina nélkül. A dalok többnyire pörgősek, sőt romboló tempójúak, ennek motorja pedig a dupla lábdob könyörtelen taposása, amely a számokat kivételes sebességben és energiában tartja. Töltelékdalok nincsenek. A számok ravaszul kicsiszoltak, minőségben nem ingadoznak. Élvezet hallgatni a gitárszólókat és a sok hihetetlen vad futamot, amelyekben Aldo Lonobile technikai csiszoltsága ölt testet. Ugyanígy balzsam a fülnek Messina tekintélyt parancsoló, tiszta, zenei, átütő, pecsétes és robbanékony éneke, amely a fekvések között könnyedén hordozza a kifejlett vokális erőt. Végre megint egy énekes, aki teljesen elkerüli az összeszorított torokkal éneklést.
A „Lifeblood” rendkívül érett és kiforrott lemez, amely az együttes gazdag tapasztalatát és a megtett út konkrét kilométereit tükrözi. A Secret Sphere megmarad a bevált, győztes zenei receptnél. Vele már nem lepnek meg, de ezt amúgy sem lehet már se várni, se követelni. Az epikus manőverek, az ultramuzikális fülbemászás és a „kattintásra pontos” kivitelezés kivételes technikai profizmusának szerelmesei több mint elégedettek lesznek, ha kapcsolatba kerülnek a lemez zenei anyagával. Az album dinamikai fejlődése is végig magas szinten van. Rengeteg atmoszferikus fordulat, váltás a nyugodt részek és a romboló szakaszok között. Röviden: egy album, amely egy pillanatra sem okoz csalódást. A lemez legambiciózusabb dala pont a végén található. A The Lie We Love, a magasan csiszolt zeneszerzés csúcspontja. A power metal rajongói, még a legelkényeztetettebbek is, több mint biztosan megtalálják itt a számításukat. Egy album, amely hihetetlen muzikalitásával azonnal a bőrünk alá kúszik.
Szerző: Aleš Podbrežnik
Dallista:
1. Shaping Reality
2. Lifeblood
3. The End Of An Ego
4. Life Survivors
5. Alive
6. Against All The Odds
7. Thank You
8. The Violent Ones
9. Solitary Fight
10. Skywards
11. The Lie We Love
Felállás:
Roberto Messina – ének
Aldo Lonobile – gitár
Gabriele Ciaccia – billentyűs hangszerek
Andrea Buratto – basszusgitár
Marco Lazzarini – dob
